carpe diem

Olyan gyorsan telik az idő; Laura éppen csak most született, de már el is múlt 1 éves. Hihetetlen, mire elég egy év - megerősödött és tartja a fejét, forog hátról hasra, kúszik, mászik, ül, áll, lépeget a kanapénál, vagy egy széket maga előtt tolva, tapsol, integet, mutat, ha zenét hall táncol, mosolyog, kacag és a nővérével cinkosan nevet, előbújtak a fogai, egyre több mindent eszik és még van sok olyan dolog, ami apróságnak tűnik, de a kislányunk életében egy olyan állomás, ami szükséges a további fejlődéshez, tapasztalatgyűjtéshez.
Úgy érzem, minden egyes napot ki kell élvezni, mert a jelenlegi pillanatokat nem lehet visszahozni.
Ami elmúlt, amiről lemaradtunk, azt már végérvényesen eltűnt, de ami még vár ránk, az úgyis eljön, nem kell semmit sürgetni.
És igen, a fenti gondolatokra néha emlékeztetnem kell magam.

vakáció!!! - 1. nap

Igen, itt a nyár, a meleg, napsütéses idő.
Igaz, ma még nem sikerült 1o:oo-ra odaérni a Szent István Parkba, de remélem, a nyári szünet további részében sikerül korábban kelni és (szinte) mindenhová időben odaérni. De végül megjelenni és találkozni a többiekkel, és egy árnyékos, füves területen leheveredni. Dél körül Laura elaludt, jót pihent a nyárra vett, sport babakocsiban, aminek szinte vízszintesre dönthető háttámlája van.
Kora délután indultunk el hazafelé, de előtte még ebédeltünk egyet hármasban, majd - a nyári szünet első napjának tiszteletére - fagyiztunk is.
Hogy legyen a napban még valami változatosság, hajóval jöttünk haza. A Jászai Mari térről 22 perc alatt értünk Várkert Bazár megállóba. Igaz, időben nagyjából ugyanannyi ideig tartott, mintha villamossal és busszal jöttünk volna, de nem volt tömeg, nem kellett átszállással bajlódni.
Összegzésképp elmondható, hogy a szünet első napja remekül sikerült! Szuper napunk volt!

edzésterv

Amint azt az előző bejegyzésben is említettem, több általam kiszemelt futóesemény is van az idei évben. Jelenleg a 2 hét múlva esedékes következő vernyemre próbálok edzeni. :) De hogy ne a saját fejem után menjek, csatlakoztam a Facebookon a DK-hoz, ahol hetente megjelenő edzésterv szerint lehet készülni a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála különböző távjaira.

első futóverseny kétgyerekesként

Sosem tudtam futni, a suliban is mindig sikerült valahogy ellógnom a tesiórákon a futásokat.
2012-ben, a nagyobbik kislányom 1 éves korában kezdtem el megtanulni futni; 6 hét alatt 5 km-es edzésprogram alapján kezdtem a mozgást, abban az évben voltam egy 5 és egy 7 km-es versenyen, illetve többször voltam Szigetfutáson is a Margitszigeten, valamint néhányszor jártam a Nike Futóklubban is.

2012 telén tele voltam bizonytalanságokkal:

• ha már sikerült lefutnom az 5 km-t, akkor hogyan tovább? Fussam az 5 kiliket, vagy növeljem a távot?
• hogyan öltözködjek télen a futáshoz?

A kérdéseim blokkoltak, ezért télen talán csak egyszer futottam. Tavasszal kezdtem újra futni és szerdánként ismét eljártam a Margitszigetre, a Futóklubba. 2013. őszén, az utolsó őszi Futóklubos eseményen már úgy vettem részt, hogy tudtam, nemsokára bővül majd a családunk. Tavaly nyáron meg is született a második kislányunk.

Idén tavasszal vettem elő újra a futócipőt és most hétvégén futottam a Minicittán 2,5 km-t, illetve a családommal együtt indultunk a 700 m-es családi futáson. A szombati esemény nagyon feldobott, hiszen gyönyörű idő volt, bár, kissé hűvös, ismerősökkel is találkoztam, illetve az is örömmel töltött el, hogy gond nélkül megbírkóztam a 2,5 km-es távval.

2,5 km lefutása közben

a családi futáson

Most nagy bennem a lelkesedés, mert a közeljövőben több futóverseny is van, amin részt szeretnék venni.

mosható tisztasági betét

Régóta használok tisztasági betétet, de még csak most hallottam arról, hogy létezik nem csak egyszerhasználatos, hanem mosható is, olyan, ami öntapadó csík nélkül is a helyén marad, nem csúszik el.
Az interneten "jött szembe" Tündesz blogja, ahol részletesen meg lehet nézni az általa készített tisztasági és egészségügyi betéteket, ill. ezek árait. A megrendelést le lehet adni egy, a blogról letöltött űrlapon, vagy e-mailben is. Tündének van Facebook oldala is, ahol szintén sok információ megtalálható.

Én 6 db mini tisztasági betétet rendeltem, fehér, ill. mintás dekoranyaggal készültet. A készítő több egészségpénztárral is szerződésben áll, így ezek az egészségpénztárnál elszámolható termékek.
Tudom, magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy szolgáltató pontos, kedves, megbízható, ügyfélbarát legyen, aki mindenre kiterjedően tájékoztat a megrendelésről és annak menetéről, de sajnos - sokszor tapasztalom - ez nem általános. A Tündével folytatott levelezés alapján elmondhatom, hogy példaértékűnek tartom azt, amit és ahogyan csinál.
De nem csak itt, a blogon szeretném ezt elmondani, hanem Az Év Anyavállalata 2015. indulói között egy szavazattal is meg szeretném erősíteni Tündét abban, hogy nagyszerűen csinálja azt, amit csinál.

a kórházban töltött három nap

Még a kórház által szervezett szülésfelkészítő előadásokon elhangzott, hogy úgy szoptatás szempontjából, mint a SIDS (hirtelen csecsemőhalál szindróma) megelőzése miatt jó, ha az újszülött minél közlebb van éjjel a szülőhöz. Szoptatás szempontjából ez azért különös fontosságú, mert így a szülő a lehető leghamarabb tud reagálni a picurka éhséget előrejelző reakcióira (pl. szájának nyitogatása, a kezének harapdálása, ébredezés...stb.). SIDS szempontjából pedig a "szoros testi kapcsolat az édesanyával stabilizálja a baba szívritmusát és légzését" (Margot Sunderland - Okosan nevelni tudni kell).
Egyéb, a kórházi nézetekről szóló tudnivalók is elhangzottak a már említett szülésfelkészítő előadásokon, pl. az is, hogy a szoptatás maximális támogatása miatt nem szabad a kórházba hozni cumit, cumisüveget, bimbóvédőt.

Sajnos a péntek este nem volt zökkenőmentes, Laura nyűgös volt. Éreztem, hogy a hasa rendetlenkedhet, de hiába próbéltam így-úgy mozgatni a félnapos gyereket, nem segített semmi. Éjjel kimentem a csecsemősökhöz, ahol egy elbűvölő, nagyon kedves csecsemős nővér volt épp szolgálatban. Sokat ő sem tudott tenni, csak ellátott tanácsokkal, hogy hogyan fogjam, hogyan mozgassam Laura lábát. Mivel még csak most született, a meconium bánthatta a pocakját, hiszen a sűrű magzatszurok nehezen ürül. Ráadásul Laurát most csupa újdonság veszi körül, és ilyen újdonság az is, hogy anyatej kerül a pocakjába. Hát, akkor éjjel sokmindent csináltunk, csak az alvásig nem jutott el egyikünk sem. Töredelmesen bevallom, - mert még most is kicsit lelkiismeret furdalásom van miatta - kb. negyed órára a csecsemős nővér gondjaira bíztam Laurát, mert a 3 szobatársamat nem szerettem volna éjszaka a síró kicsivel hagyni, amíg elmegyek wc-re és fogat mosok.

A hazajövetelt megelőző napon volt egy szoptatásról szóló filmvetítés és a film után fel lehetett tenni kérdéseket a gyermekorvos részére. Ekkor történt meg a kicsik hallásvizsgálata is.

Örülök, hogy olyan kórházi szemlélettel volt szerencsém találkozni 3 évvel ezelőtt és most is, ami a jelenlegi mindennapjaim során jelenleg is meghatározó:

• az anyukának nem kell azon stresszelnie magát, hogy adott evésnél eleget evett-e. Felesleges evésenként (előtte és utána) mérlegre tenni a picurt, bőven elég napjában egyszer.
• a szülők és gyerekek éjjel is a lehető legközelebb lehet egymáshoz, azaz semmi akadálya az újszülöttekkel egy ágyban alvásnak, sőt! A mi szobánkban mindenki a picurkájával egy ágyban aludt annak ellenére, hogy mindenkinél ott volt a kis gurulós kocsi, ahová be lehetett volna tenni a bébit, amíg alszik, nézelődik.

A kórházban töltött három nap alatt panaszra semmi okom nem lehetett: naponta kétszer volt csecsemős és felnőtt vizit; a kórházi személyzet kedves és segítőkész volt; nem bántam meg, hogy most nem kértem alapítványi szobát, mert a szobatársaim kedvesek voltak, jól kijöttünk egymással.

Így érkezett Laura Noémi

Egy sikeres vbac (császármetszés utáni hüvelyi szülés) történet

2014. június 20-án, pénteken töltöttem be a várandósságom 40. hetét. Aznap reggel a kórházban kezdtem a napot, mert be kellett mennem ctg-re (magzati szívhang-vizsgálat), akárcsak utána vasárnap, kedden és szerdán. Vasárnap flowmetria (áramlásvizsgálat) is készült, az orvos mindent rendben talált. Szerda reggel, ctg után találkoztam a szülészemmel, aki arról tájékoztatott, hogy Laurának legkésőbb a terhesség 41. hetén, pénteken meg kell születnie. Ha addig magától nem indul be a szülés, akkor két lehetőség adott:

• az egyik, hogy bejövünk csütörtök este, vacsora után, 8 körül ballonos méhszájtágításra, aminek köszönhetően péntek reggelre beindulhat a szülés,
• a másik, hogy péntek reggel érkezünk és automatikusan műtéti úton születik meg a magzat.

Mivel az első lehetőség magában hordozza, hogy bármilyen végkimenetele lehet (vagy természetes úton, vagy műtéti úton, császármetszéssel is megszülethet Laura), ezért amellett döntöttünk. Az orvosommal való beszélgetést követő két napban csak kattogott az agyam, gondolkodtam, pipa voltam, hogy miért nem lehet megvárni problémamentes terhesség esetén a szülés magától történő beindulását, a statisztikák helyett miért nem lehet az egyént figyelembe venni stb.
Csütörtök reggel úgy döntöttem, beszélek az orvosommal és rákérdezek, hogy most nem lehet-e várni ugyanúgy a terminus után még két napot, mint 3 évvel ezeleőtt, azaz csak 41+1-nél beindítani a szülést. Az orvosom elmondta, hogy azóta felmerült a császár, mint előzmény, illetve, hogy a statisztikák mit mondanak és szerinte indokolt, hogy 40+6-nál megtörténjen a szülésindítás, és a 41. héten megszülessen a picur. Ez a rövid beszélgetés megnyugtatott, mert úgy érzetem, minden lehetőséget megragadtam, minden felmerült kérdést sikerült tisztáznom a szülés megindításával kapcsolatban.

Csütörtök este megvacsoráztunk, Annát lefürdettük, én is lezuhanyoztam és elindultunk Petivel a kórház felé. Este 8 körül meg is érkeztünk. Egy szülésznő azonnal megvizsgált és azt mondta, a méhszáj már alkalmatlan a ballonos szülésindításra. Hatalmas öröm volt hallani, hogy minden fájdalom nélküli tágulás van, azaz a szülés megindult! A csütörtök esti tényeknek köszönhetően az a döntés született, hogy menjük haza éjszakára, ha megindulnak a fájások, akkor jöjjünk vissza, ha nem, akkor péntek reggel 7-kor vár minket a szülészet és burkot repesztenek.
Pénteken reggel 7 körül értünk Petivel a szülészetre, a szülésznőm szolgálatban volt, már várt minket. Szinte azonnal megvizsgált, megállapította, hogy a méhszáj éjszaka tovább tágult, Ekkor megtörtén a burokrepsztés is. A magzatvíz tiszta volt, ekkor fellélegeztem, hogy minden rendben, már csak meg kell várni a fájásokat. Petivel elfoglaltuk az egyik szülőszobát, ahol azonnal át is öltöztem. Itt megkaptam magamra a ctg-t, ami már azonnal jelezte a méhösszehúzódásokat, fájásokat. A fájások gyengén indultak, egy mélyebb levegővétellel át lehetett vészelni őket. Peti örült, hogy mosolygok a fájások közben. :)
A délelőtt folyamán rendszeresen jöttek az egyre erősödő fájások, méhösszehúzódások, amelyek a tágulást is kísérték. Délelőtt 11-kor az orvosom azt mondta, kora délutánra már meg is születhet Laura.
De ekkor nagyon felgyorsultak az események. Petivel ketten voltunk a szülőszobában, kaptam egy fitt ball-t is, azon ültem a ctg mellett. A labdán ülve már tolási ingereket éreztem. Nem sokkal később Peti szólt a szülésznőnek, hogy azt érzem, lejjebb van a gyerek. Igen, ahogyan mozogtam, ringatóztam a labdán, egyre lejjebb került a feje.
Bejött a szülész és a szülésnő is, kérték, ha véget ér a mostani fájás, feküdjek fel az ágyra. Az ágyon mindenki számára világossá vált, hogy tényleg láthatóvá vált Laura feje. Az orvosom mondta, hogy hogyha lenyúlok, akkor meg is foghatom, érezni lehet a kis buksiját. És igen, éreztem, megfogtam, csodálatos volt. Az ágyon vártuk a következő tolófájást, és akkor, azzal a fájással meg is érkezett Laura feje, a következővel meg már kicsúszott a válla és az egész gyerek is.
Sajnos a köldökzsinór rövid volt, ezért nem tudták azononnal, a köldökzsinór elvágása nélkül a hasamra helyezni Őt, az új jövevényt, de a köldökzsinór elvágását követően azonnal megkaptam a meztelen kis testet az én szintén meztelen mellkasomra. Édesen, sírdogálva érkezett meg, de rajtam gyorsan megnyugodott. Fantasztikus volt.

a néhány perccel ezelőtt megszületett Laura

Valamivel később a szülésznő elvitte a picikét lemérni, pelusba öltöztetni. Kértem, hogy Laurát a születése után ne fürdessék meg, csak törölgessék át. A szülésznőm a kérésemnek eleget tett és így hozta vissza egy takaróba csavarva a pelusos, 2740 grammos, 50 cm-es Kislányunkat, Laura Noémit.
A születést követő 2 órát együtt töltöttük a szülőszobán, csak Peti, én és Laura.

Az egész szülés olyan, ha nem jobb volt, mint ahogyan elképzeltem:

• igaz, már tudtam rég, hogy a kórházban nem lesz beöntés, ennek ellenére nagyon örülök, hogy ez így van,
• a vajúdási szakaszban szabadon mozoghattam,
• a szülés során semmilyen gyógyszert nem kaptam,
• volt gátvédelem, nem került sor gátmetszésre,
• mivel a magzatmáz a bőr számára sok tápanyagot tartalmaz, és mert talán kevesebb stresszel is jár a baba számára, ezért szerettem volna, ha a megszületett kisbabát nem fürdetik meg, csak megtörölgetik,
• és úgy érzem, részben az is sikerült, hogy a kitolásnál sem fekvő testhelyzetben lehettem, igaz, az utolsó két tolófájást már úgy vittem véghez, de akkor a feje már láthatóan megjelent.

Peti is fantasztikus munkát vitt véghez: a jelenléte hatalmas segítség volt, mert aktívan részt vállalt mindenből. Segített a fájások átvészelésében, úgy helyezkedett, hogy én jól tudjam őt használni, támaszt nyújtott, kapszkodót, amikor kellett vízzel és szőlőcukorral kínált. A kitolási szakaszt megelőzően egymás felé fordulva álltunk, ekkor bele tudtam kapaszkodni a karjába, amivel átölelt, együtt ringatóztunk, szinte táncolva csináltuk végig azokat a fájásokat - ez, a tolófájásokat megelőző szakasz volt számomra a legnehezebb, legnagyobb fájdalommal járó szakasza a szülésnek.

Az orvosom és a szülésznőm is úgy volt jelen a szülésnél, hogy az számomra háborítatlannak mondható. Nagyon jó érzés visszaemlékezni a péntek délelőtti 4 óra minden egyes percére!

első gyerek utáni tapasztalatok

Már az első gyereknél is szerettem volna felkészült, talpraesett lenni. De hiába vettem, kaptam könyveket, hiába voltam ilyen és olyan előadáson, csak később találkoztam hasznos, másoknál is bevált dolgokkal. Most, 3 év távlatából úgy érzem, akadnak olyan dolgok, amiket a második gyerekkel másképp szeretnék csinálni.
Szerencsére, nevelésbeli, viselkedésbeli kérdésben józan szülőként gondolkodunk mindketten, így ott nincs olyan dolog, amit ne így tennénk a második, haramadik, ki tudja, hányadik gyereknél is.

Ha visszamehetnék az időben, mit tennék másképp, mire készülnék fel?

• Most már tudom, el kellett volna mennem még a várandósság időszakában hordozókendős tanfolyamra, hiszen a babakocsi használata sokszor, sok helyen akadályba ütközött.
• A hozzátáplálásnál nem kellett volna pepecselni, pürésíteni, hiszen a BLW fantasztikus.

A jó esküvői meghívó

Az élet egyik legfontosabb döntése, ha két ember úgy dönt, hogy hivatalosan is összeköti az életét. A házasság az esküvővel kezdődik, majd a lakodalommal folytatódik. Az egésznapos, jól előkészített esemény egyik eleme az esküvői meghívó is. És most, hogy egyre elterjedtebb, hogy mindenki maga akarja megvelósítani a dolgokat, fontos lehet, hogy minek is kell belekerülnie egy ilyen papírba. Néhány, saját tapasztalaton alapuló dolog jutott eszembe, hát most ide leírom, hogy tartalmi szempontból szerintem a jó esküvői meghívó miről ismerhető fel.

A legfontosabb, elmaradhatatlan információk az alábbiak

• Az esküvő helyszíne és az indőpont az, aminek mindenképp bele kell kerülnie. Értelemszerűen, ha több helyszín van, akkor azok mindegyikének meg kell jelennie a meghívóban. Annak érdekében, hogy mindenki könnyen megtalálja a helyszínt, egy kis áttekintőtérkép is szerepelhet a meghívón.
• A félreértések elkerülése érdekében a címzettek, meghívottak nevét szerepeltetni kell, célszerűen a borítékon.

Apró figyelmességekkel a fenti, "kötelező" elemek szabadon kiegészíthetők

• A szerelmesek annak megfelelően, hogy romantikus alkatok, vagy lazábbak, választhatnak hozzájuk illő idézetet, amivel személyesebbé tehetik az átadandó papírt.
• Ha távolabbról érkező rokonok, ismerősök érkezésére is lehet számítani, akkor jó, ha fel van tüntetve, - esetleg árkategóriák szerint - milyen szálláslehetőségek vannak a környéken. Ez akkor lehet fontos, ha nem a hásosodni készülők állják a szállás költségeit.
• Odajutási, helyszínek közötti, hazajutási közlekedési lehetőségek ismertetése - buszjáratok, taxitársaságok, sofőrszolgálat elérhetőségei, ezekhez is célszerű megadni tájékoztatásként árakat.
• Létre lehet hozni külön az esküvő alkalmára weboldalt, ahol a fontos információk megtalálhatóak, de a későbbiekben az esküvőn készült fotók is ide tölthetők fel, a meghívón ezt a weboldal címet is fel lehet tüntetni. A weboldal helyet tud biztosítani egy ajándéklistára is, ahol árkategóriák szerint lehet választani az ifjú párnak nászajándékot. Az ajándéklistáról kiválasztott dolgokat lehetőleg egy külső személy tartsa kézben, hiszen nem a legjobb, ha az ifjú párnál futnak össze a dolgok menet közben, hiszen az ő meglepetés ajándékukról van szó.

Ha nagyobb a távolság az esküvői és a lakodalmi helyszín között, akkor a minél jobb szervezés miatt célszerű lehet, - akár külön lapon - megfogalmazni kérdéseket a meghívottak felé, amely kérdésekre a választ egy megadott határidőig kell megküldeni a szervezők felé. Ilyen kérdések lehetnek

• Ki, mivel érkezik. Ha autóval, akkor van-e még a járműben szabad hely, ha igen, hány darab. Ha nem autóval jön, akkor hány helyet igényel.
• A meghívottak gyerekkel érkeznek-e, ha igen, hány gyerekkel és a gyerekek mennyi idősek. Ez azért lehet fontos, mert ha több kisgyerek érkezik, akkor gyermekfelügyelet biztosításával is számolni lehet.
• Van-e speciális menü-igénye a meghívottaknak.

A mi 2 évvel ezelőtti esküvőnkre kb. 5o embert hívtunk meg, de mivel esküvő után csak a legszűkebb családdal és a tanukkal vacsoráztunk, ezért kétféle esküvői meghívót készítettünk, az egyikben csak az esküvői szertartásra hívtuk meg a vendégeinket, a másikban pedig a vacsorára is.

szobatisztaság

Sok évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy kiejtsem a számon a pisi, vagy a kaki szót. Az meg még elképzelhetetlenebb volt, hogy írok valamit ilyen témában.

De mivel az élet természetes velejárója a szobatisztává válás is, hát megosztom, mi a helyzet nálunk most.

Tavaly nyáron Anna trikóban és pelusban volt itthon. Én a számítógépnél ültem, egyszercsak lerakott az asztalra mellém egy pelust. Gondoltam, hozott egy tisztát, milyen aranyos. Majd mellém állt, és hallottam, hogy csurog valami. Mint kiderült, a rajta lévő pelenkát vette le és tette mellém. Peti ekkor mondta, hogy vegyünk egy bilit. Vettünk is egyet, ami a fürdőszobában kapott helyet.
Én a bilizést, wc-zést sosem erőltettem, és azt sem szeretem, ha más próbálja ajánlgatni a gyereknek a bilit. Igaz, volt olyan, hogy fürdés előtt néha kérdezgettük Annát, hogy van-e kedve ráülni a bilire, de ennél többet sosem tettem az ügy érdekében.

Még áprilisban, a bölcsis beszoktatáskor beszélgettem az egyik gondozóval, aki elég határozottan mondta, hogy nem szabad erőltetni, majd eljön az ideje. Ez olyan jó volt, úgy megnyugodtam, hogy egy állásponton vagyunk.

Múlt hét vasárnap reggel Peti a mosdónál volt, vagy fogat mosott, vagy borotválkozott, már nem emlékszem. Anna nem sokkal előbb ébredt, kiment Petihez, és mondta neki, hogy pisilni kell. Férj levette Anna pelusát, és tényleg belepsilt a bilibe. Én ekkor semmiről nem tudtam, a konyhában voltam. De odajött hozzám Anna, és hangosan újságolta, hogy "PISILTEM A BILIBE!!!" Én meg kimentem a füdőbe, és megnéztem, mi történt. Ekkor jó meleg volt, és úgy döntöttünk, hogy pbóbáljuk meg a mai napot, azaz a vasánapot pelus nélkül.
Hát, így kezdődött, Anna 2 év 3 hónapos korában a pelusnélküliség.

Hétfőn bölcsibe bent, persze pelusban, de amint hazaérünk, levesszük róla, csak alváshoz van rajta. Tegnap reggel, bölcsibe indulás előtt is szólt (amikor még nem vettem le róla az éjszakai pelust), hogy pisilni kell, és valóban, ismét volt a biliben valami.

Igaz, csak a nyaralás alatt szerettem volna, hogy pelus nélkül szaladgáljon a kertben a gyerek, de nem bánkódom, úgy látszik, tényleg itt az ideje egy újabb fejlődési szakasznak. Ismét megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy jól csináljuk a dolgokat.

Megjegyzés: ha a későbbiek során mégis arra a véleményre jutnék, hogy ezzel a bejegyzéssel kényelmetlen helyzetbe hozom a gyerekem, lehet, eltávolítom.

kölcsönbaba - honlapajánló

Egy nevelőszülő mindennapjaiba enged betekintést a kölcsönbaba.

ügyeletes bölcsőde

Július van. Ebben a hónapban nyári szünet van a bölcsődében, ezért erre az időszakra másik bölcsiben lehet kérni ügyeleti elhelyezést.

Tegnap még Szegeden voltunk, de ma már az új bölcsibe kellett menni Annával.
Reggel megpróbáltunk korán indulni, hiszen ki kell tapasztalni, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni az új helyre és első nap nem lenne jó elkésni. Rengeteg felfelé vezető lépcsőfokot kell megtenni addig, míg elérjük a bölcsit, de szerencsére időben megtaláltuk, így legalább az időben érkezés sikeres volt. Amikor megérkeztünk, a csoport épp a teraszon játszott. A gondozónő azonnal jött, bemutatkozott, kedvesen fogadott minket. Én is kiléptem Ibi nénivel a gyönyörű panorámával rendelkező teraszra, ahol elkezdtünk a gyerekem szokásairól beszélgetni. Anna egy kis ideig még körülöttem volt, de néhány perccel később már el is kezdte felfedezni a teraszon lévő játékokat, elkezdett egyre távolodni tőlem. Kb. 1o perccel a megérkezést követően a gondozóval együtt úgy láttuk, hogy most már nem okoz gondot, ha én elmegyek. Annától mindenképp szerettem volna elköszöni, ezt meg is tettem. Lehajoltam hozzá, és mondtam neki, hogy délután találkozunk. Ekkor egy kicsit megszeppent és elkomolyodott, de a gondozó odalépett mellénk és a gyerekemmel egymás kezét fogva sétáltak el mellőlem. Olyan hihetetlenül könnyűnek tűnt az új helyen az elválás...

Természetesen nap közben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit csinál az én Kislányom, hiszen most nem volt semmiféle beszoktatás, ismerkedés, és ő még csak április óta, azaz 3 hónapja jár bölcsődébe.

Délután 4-kor indultunk el Petivel Annáért. Én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen hírekkel fogad majd a délutáni gondozó. Fél 5 körül, amikor megérkeztünk a bölcsibe, a gyerekünk a teraszon motorozott és jókedvűnek tűnt. A gondozó - aki szintén Ibi néni - elmondta, hogy minden rendben volt; Anna sokat evett, sokat ivott, jól aludt, jókedvű volt.

Még régebben bevittünk az eredeti bölcsijébe egy kis takarót, amit pénteken, az utolsó napon hazahoztunk, a mostani helyre nem kérte Anna, hogy elvigyük, külön játékot sem kért, csak egy cumit vittünk, és ennek ellenére úgy aludt el első nap az új környezetben, hogy még a fejét sem kellett simogatni.

Olyan büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy lányom van, jó érzéssel tölt el, hogy tudom, minden rendben vele, most is jó helyen van.

itt a nyár

Bár kissé elhúzódott a bölcsődei beszoktatás, de nem azért, mert a gyerek nehezen viselte az elválást, hanem inkább a félelem miatt.

Mivel szeretek tiszta lapokkal játszani, ezért a gyermekem gondozója tisztában volt vele, hogy Anna velem kizárólag cicivel alszik el. Talán ezért volt az, hogy közel 3 hétig jártam be a bölcsibe délre, így, ha nem aludt el a Kislányom, fél 1, háromnegyed 1 körül mindig megkaptam a gyerekem, persze, addig, amíg délre visszamentem, egyszer sem aludt el a gyerekem. Kb. 3 héttel a bölcsikezdést követően határozott voltam és megmondtam, hogy majd csak alvás után fogok jönni. Több dolog miatt döntöttem úgy, hogy meg kell lépnem ezt a lépést:

• első dolog, az én önzőségem. Mivel 3 hete nem tudtam rendesen ebédelni, mivel délben mentem vissza a gyermekemért.
• már nagyon sok időnek tűn számomra és mások számára is ez a 3 hétig tartó beszoktatás.
• mivel Annát mindig úgy kaptam meg, hogy nem sírt, hiszen mindig könnyen meg tudják nyugtatni a gondozók, nem voltam ideges, mert tudom, jó környezetben van.
• előző nap, amikor érte mentem, igaz ugyan, hogy nem aludt, de nem is zajongott, nem volt nyűgös. Én nem tartottam indokoltnak a hazaadást.
• minden alkalommal legkésőbb háromnegyed 1-kor már vihettem is haza a gyermekem. E miatt nem éreztem, hogy bármiféle előrelépés is történne, csak egy helyben topogtunk.

Anap, amikor az altatás után megérkeztem, már azzal fogadtak, hogy gyönyörűen aludt a gyerekem, igaz, csak háromnegyed 2 körül aludt el, de elaludt.

A beszoktatás után már nem volt semmi gond, minden rendben ment. Igaz, reggelente a gondozóknak még karban kell bevinniük a Kislányom, de nincs sírás, egész nap jókedvűen játszik a többi gyerek között.

Úgy érzem, jó döntés volt bölcsibe adni a gyereket, mert jó társaságban, szerető környezetben tölti a hétköznapokat. Kicsit sem érzem azt, hogy megviselné őt a tőlem való napközbeni elválás, így nem aggódom, nyugodt vagyok.

De!

A 3 kerületi bölcsődében júliusban csak 1 bölcsőde működik, ami ügyeleti bölcsi szerepet tölt be.
Nem mondom, hogy nem félek a most következő 1 hónapnyi időszaktól, hiszen még csak 3 hónapja bölcsődés a Kislányom, és szinte teljesen úgy arcok fogadják majd, mivel a saját csoportjából egyik gyerek sem kért ügyeleti bölcsis elhelyezést, és a másik csoportból is csak 3 gyerek megy júliusban bölcsődébe.

No, majd kedden kiderül, hogy hogyan áll helyt a 2 éves gyermekem.

a második nap

Ma délelőtt már a második bölcsis napot kezdhette meg a Kislányom. Ma is - akárcsak tegnap - 10-re vártak minket. Amikor beértünk a bölcsibe, a gyerekek most is kint játszottak a teraszon. Két csoport volt kint, így ma már kétszer annyi gyerekkel játszhatott együtt Anna.
Ma is pozitív tapasztasztalatokkal gazdagodtam: láttam, hogy a gondozók ölbe veszik a gyerekeket, megsimogatják őket, sőt, néha még puszit is adnak a buksijukra; olyan barátságosnak, családiasnak tűnik az egész, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Fél 12-kor a gyerekek megkezdték az ebédet; 4 fős asztaloknál foglaltak helyet. Annál az asztalnál, ahol Anna ült, mindegyik kislányon volt előke, csak az én gyerekemen nem. Igen, itthon is ez a helyzet; kb. 1 évvel ezelőtt folyton leszedte magáról az előkéket, de nem igazán tiltakoztam soha ez ellen, hiszen az előkék szinte  minden alkalommal tisztán kerültek le a nyakából. A gondozók ebéd közben megdicsértek, mert szépen és sokat evett a töltött paprikából és a banánból is.
Nem szeretnék messzemenő következtetésekre jutni abból, hogy amikor a gondozók elkezdték kirakni a kis ágyakat, akkor Anna ráült, vagy belefeküdt volna az egyikbe, hiszen ezt állítólag mindegyik gyerek eljátssza, amikor először meglátja az ágyakat.

Olyan boldog és büszke vagyok a Kislányomra, hiszen a csoportban Ő a legfiatalabb, és úgy tűnik, remekül megbirkózik a bölcsődei elvárásokkal.

első nap a bölcsiben

Csodásan sütött a nap, amikor felkeltem. Nem sokkal később birtokba vettem a fürdőszobát, majd miután végeztem, nekiálltam reggelit készíteni.Ez után ébresztettem a gyerekem, majd reggeli után elindultunk a bölcsibe, ahol délelőtt 10-re vártak minket.

Amikor beértünk a bölcsődébe, a gyerekek kint játszottak a teraszon. Én még lepakoltam a hátizsákot, amiben az első napon szüséges dolgokat vittem, de Anna már ment is befelé, a foglalkoztatószobába, azaz kifelé, a szobából megközelíthető teraszra. A terasz tele volt kis motorokkal, gyorsan egyet már ki is szemelt és ráült és már ment is vele. :) Megtudtam, hogy a mai nap egy 1 órás ismerkedésről szól. Amíg a bölcsiben voltunk, addig Anna a teraszon motorozott, babakocsit tologatott, vagy a többiekkel futkározott a terasz egyik végéből a másikba.

Ebéd előtt a gyerekek bementek a szobába, mi is velük tartottunk. Megkérdeztem a gyerekem, hogy maradjunk-e még, amire ő azt válaszolta, hogy vetkőzzünk le, azaz jól érthetően a tudtomra adta, hogy még nem akar hazamenni. Bent még rajzolt, főzőcskézet, hajszárítóval játszott, egyszóval, szépen feltalálta magát.

Ebéd előtt indultunk haza, jó nagy körben sikerült megközelítenünk a buszmegállót, de jól esett a séta, hiszen gyönyörű idő volt.

Hogy vajon milyen gondolatok kavaroghatnak a fejében, nem tudom, de remélem holnap is jól fogja magát érezni, amikor is már - ha úgy tartja kedve - együtt ebédelhet a többiekkel. 

Még hétvégén történt.
A gyerek játszott az ágyon, forgott ide-oda, majd valahogy a túl nagy lendület miatt legurult az ágyról. Az apja látta, ő volt ott vele a szobában.
A gyerek nem sírt, csak kicsit megszeppent. Ekkorra már én is ott voltam. Kis idő múlva megszólal a Kislányom:
- repülő Emese.

bölcsőde

Ismét nagy változások jönnek a mi kis családunk életében: Anna áprilils 8-tól bölcsődés lesz.

Igaz, van bennem némi félelem, hiszen több helyről is megkaptam már, hogy a bölcsi csak egy szükséges rossz, de én ennek ellenére megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Nem akarok már előre aggódni azon, hogy nem tud a gyerekem beilleszkedni, vagy folyamatosan beteg lesz, vagy nem fog délben aludni, mert ráérek akkor ezzel foglalkozni, ha már ott tartunk.

Mivel a társas készségek csak csoportban tudnak fejlődni, ezért számomra fontos, hogy a gyermekem vele azonos korúakkal is találkozzon, hiszen ez a szocializációja miatt is fontos.

Az internetet, könyveket böngészve, internetes fórumos beszélgetésekből, valamint a WHO ajánlásból is számomra az jön le, hogy a szoptatás minimum 2 éves korig ajánlott.

A bölcsőde vezetője nem igazán volt elragadtatva attól a ténytől, hogy kislányunk egyelőre csak cicin alszik el, ezért sürgősen ajánlotta a napközbeni szoptatások abbahagyását - ez némi nyugtalanságra adott okot nálam. Szerencsére a bölcsődei gondozóknál nem éreztem, hogy problémát jelentene ez, így egy kicsit fellélegeztem, amikor őket is sikerült megkérdezni ezzel kapcsolatban.
A védőnőnél is jártunk már a bölcsődéhez szükséges papírok beszerzése miatt, de legnagyobb meglepetésemre sajnos ott is a hosszú ideig tartó szoptatás ellenzésével kellett szembesülnöm. A védőnő tanácsolta, hogy napközben inkább ne engedjem szopni a gyerekem, ha lehet, mondjam, hogy elfogyott, nincs cici, majd talán este lesz.
Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem, a gyerekemnek nem fogok hazundi, inkább másokat nem avatok be az én dolgomba.

A WHO ajánlásával összhangban van az anyai ösztönöm, szerencsére tejem is van, és nekem sem rossz, hogy a kislányom szopik még, szóval, egyelőre úgy tűnik, kivárom, hogy Anna magától hagyja abba a szopit. Nem szeretném pont most, a bölcsődébe kerülés előtt cicimegvonással is stresszelni a gyerekem, pont elég változás lesz neki és nekem is az, ha heti 5 napot ott tölt.
Úgy érzem, a szoptatás megnyugtatja Annát, és azt veszem észre, hogy bizalommal fordul az ismeretlen dolgok felé, szereti felfedezni a dolgokat és ebben szerintem nagy szerepe van a szoptatásnak is, persze az alaptermészete sem elhanyagolható dolog.

Egyelőre bízom abban, hogy minden rendben lesz!

márciusi síelés

Sokáig úgy tűnt, hogy az idei télen is elmarad a síelés, de szerencsére Peti időben kapcsolt, így felmerült, a március 15-ei hosszú hétvégén elmehetnénk egy közeli pályára csúszkálni néhány napot.
Mivel múlt hét elején az időjósok beígérték hét végére a havazást, nyugodt szívvel foglaltuk le a mátraszentistváni szállást.

Pénteken volt március 15-e, ezért ez a munkaszüneti nap lehetővé tette, hogy ne csak a kiránduláshoz szükséges dolgok összepakolására legyen időnk, hanem az itthoni tennivalókat is el tudjuk intézni.

Szombat délelőtt hatan idnultunk útnak. Szerencsére az utazáshoz (is) jó időt fogtunk ki, itthonról verőfényes napsütésben indultunk el. A szállásra elég korán érkeztünk meg ahhoz, hogy délután még ki lehessen próbálni a sípályát. Ekkor mindannyian elmentünk a pályához, de mivel Annára én vigyáztam, így mi csak elkísértük a többieket. A kissé havas úton visszasétáltunk a szálláshoz, ahol Anna el is aludt, és aludt egészen addig, míg a többiek este 6-kor haza nem értek.

A március 15-ére való tekintettel egész hétvégén különféle programok várták a Síparkba látogatókat; az egyik ilyen hétvégi program volt a vasárnapi ingyenes síoktatás is.

Igaz, hogy 2oo8 decemberében már részt vettem egy kezdőknek szóló síoktatáson, de ott csupán a hóekében történő lecsúszásig és fordulásig jutottam. Már akkor is tudtam, hogy szükségem lenne még néhány óra oktatásra, ahol a meglévő alapokra tudnék építkezni, ahol megtanulhatnám a párhuzamos léccel való siklás technikáját.

Most viszont - sok év után végre - sikeresen regisztráltam, így részt vehettem az ingyenes oktatáson. Tudtam, hogy nem a kezdők közé kell állnom, ezért a haladókhoz mentem, ahol szerencsére összejött annyi jelentkező, hogy 2 csoport is indult, egy középhaladó és egy haladó. Legnagyobb meglepetésemre nem a középhaladók, hanem a haladók közé kerültem. Örültem ennek a másfél óra oktatásnak, hiszen sokat tanultam belőle, és végre teljesült, amit szerettem volna, így nyugodtabban síelek, mert most már nem csak a hóekét tudom elméletben, hanem a párhuzamos léccel való siklást is.
Ezen a napon, vasárnap a Nagyi vigyázott Annára. Rengeteg időt töltöttek a sípálya mellett, hóembert építettek, nézték a lesiklókat...stb. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett: hétágra sütött a nap, így mindannyiunk arca kicsit lepirult. Bár, szerettem volna, ha alszik Anna délután, nagy kő esett volna le a szívemről, ha tudom, hogy nem csak velem tud elaludni a Kislányom. De sajnos nem sikerült a Nagymámanak elaltatnia Pankát, így mire végeztünk az aznapi síeléssel, ők már ismét ott voltak a pálya szélén, és mindannyian együtt mehettünk vissza a szállásra, ahol már alig vártuk a vacsorát.

Hétfő délelőtt hagytuk el a szállást. Annára először Peti vigyázott, majd én, majd a Nagymama; így mindannyian tudtunk utolsó nap is csúszkálni. A sípályán lévő étteremben ebédeltünk meg, de mire az ebéddel végeztnünk, már szakadt a hó. A hazafelé úton a hegyekben még a hó esett, de itt, Budapesten már eső fogadott minket.

Szerencsés vagyok, mert 2oo8. óta szuper sípályákon jártam. Az első síelésem Ausztriában volt, ide jártam kezdő síoktatásra is, az ezt követő években Franciaországba mentünk, majd kétszer Olaszországban, Livigno-ban voltunk síelni. Egyik évben el szerettünk volna menni decemberben, a két ünnep között egy hosszú hétvégére síelni, de sajnos Magyarország nyugati felén, a határ mellett nem esett hó, így akkor Mönichwald-ot és Kreischberg-et próbáltuk ki 1-1 napra.
Szóval igen, eddig csak külföldi síterepen voltam, a magyar viszonyokkal ezidáig nem szembesültem.
Eddig sosem csúsztam csupán kb. 3 km hosszú pályán, és sosem kellett ennyi ideig sorban állnom egy felvonónál sem. De ez a közeli kis, mátraszentistváni pálya alkalmas arra, hogy leporoljam a sífelszerelésem és néhány nap alatt megmozgassam magam. Mind a szállás, mind a sípálya személyzete vendégszerető volt, összességében kellemes csalódás volt részemről ez a néhány nap ahhoz képest, mint amennyi negatívumot hallottam eddig a hazai pályákkal kapcsolatban.

Jó volt kicsit kikapcsolódni, egy kicsit kizökkenni a mindennapokból. Biztos Annának is jót tett a néhány napos környezetváltozás. Panka általában rugalmas és alkalmazkodó, igaz, ha akar valamit, akkor azért határozottan érvényesíti az érdekeit. Mivel egyre jobban közeledik a jóidő, egyre több programra lehet elvinni a Kislányunkat; ha lehet, kihasználjuk a lehetőségeket és most már hármasban ismerkedünk a már ismerős, vagy a még ismeretlen dolgokkal, persze csak addig, amíg a gyereken is látjuk, hogy neki ez jó.

öltözék

Az egyik baba-mama fórumon felmerült a kérdés, hogy ki, mikor, mibe öltözteti a gyerekét. Eszembe jutott, hogy én már nem is igen emlészem arra, hogy Annát kisebb korában hogyan öltöztettük, ígyhát most utánanéztem az öltözködési szokásainak.

Mi a gyerekre nagyon pici korában éjszakára is és napközbenre is body-t és rugdalózót adtunk, vendégségben is így jelentünk meg Annával. Anna még nem volt egy hónapos, amikor már vendégségbe is kis nadrágot, pólót és kardigánt adtunk rá a body fölé. Ezután már napközben itthon is általános viseletté vált a nadrág-póló kombó, illetve a lábfej nélküli rugdalózó, éjszakára pedig megmaradt a klasszikus rugdalózó. Amikor még nem forgott és mászott össze-vissza a mi kis örökmozgónk, még akkor sem igazán okozott gondot itthon a nadrág viselése, - mivel elég meleg volt a lakásban, hiszen Anna áprilisban született - nem kellett a felgyűrődő pólóval sem bajlódni, mert csak a body volt rajta a nadrágon kívül.

Nyáron, nagy melegben, van, hogy csak body-ban, vagy egy trikóban van itthon Anna. Természetesen a pelenka egyelőre elengedhetetlen része az öltözéknek.

Rengeteg kislányos, fodros, alkalmi ruhája is van a gyerekünknek, de ezeket akkor horjda, amikor van valami alkalom, esetleg vendégségbe megyünk.

Anna az éjszakákat sokáig rugdalózóban töltötte, ezt később lábfej nélküli rugdalózó váltotta fel, nyáron pedig kis body-ban aludt egy kistakaróval, amit rendszeresen lerúgott magáról. Mivel rájöttünk, hogy a gyerek nem igazán van jóban a takaróval, ezért ősztől, azaz kb. másfél éves korától hálózsákban alszik éjszakánként, amit már szinte a kezdetektől reggelente le tud venni magáról. Ennek köszönhetően sokszor mosolygósan kezdődik a reggel, hiszen Anna csendben leveti a hálózsákot és macskaléptekkel kioson oda, ahol mi is vagyunk, de persze nem szól, nem zajong, csak akkor mosolyog, ha már látja, hogy mi is észrevettük őt.

Külön van nálunk utcai és itthoni öltözék is, bár, ez inkább csak a nadrágra korlátozódik, hiszen most, télen az utcai nadrág az bélelt farmer, vagy orkán, itthon pedig pamutban játszik, szaladgál a gyerek. Kabát alá polár pólót szoktam Annára adni, így biztos nem fázik az orkán kabátban még nagy hidegben sem. Itthon nincs szükség a polár pulcsira, hiszen elég meleg van ahhoz, hogy csak pamut hosszú ujjú pulcsit, esetleg kardigánt vegyen fel.

Most az a véleményem, hogy az itthoni öltözéknek kényelmesnek kell lennie. Én is kényelmes ruhában vagyok a lakásban; de olyanban, ami azért mások előtt is vállalható, hiszen bármikor átkopoghat a szomszéd, hozhat csomagot, vagy ajánlott levelet a postás, de én is jobban érzem magam, ha viszonylag csinosnak érzem magam, így a gyerekemet is ennek megfelelően öltöztetem fel.

Anna egyre nagyobb, a meglévő ruhatárát fel kell frissíteni, ráadásul új évszak is közelít. Az új ruhadarabok beszerzésekor új alapokról fogok indulni, hiszen a fórumos lányok által ihletett bejegyzés során át kellett tekintenem a múltbéli eseményeket és sokmintent át kellett gondolnom, hogy hogyan is szeretném összeállítani a Kislányunk ruhatárát.

22. hónap

Jó régen nem írtam már semmit, pedig napról napra történnek velünk az új dolgok.
Hol is kezdjem? Megpróbálom időrendben összeszedni az utóbbi időben történt eseményeket.

Még május volt, amikor úgy éreztem, mozognom kell. Mivel dolgozó apuka és gyerek mellett elég kevés szabadidőm van, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak futni. Bele is vágtam a futástanulásba, így a 6 héten át tartó edzés után már képes voltam egyhuzamban lefutni 5 km-t. Néhány versenyen is részt vettem azért, hogy valami célja is legyen a futkorászásomnak, illetve renderesen látogatója lettem a Nike Futóklubnak.

Annával már egyre jobban tudok (tömeg)közlekedni, mivel a babakocsi most már csak a mosókonyhában pihen.
Bár én sosem szerettem piacra járni, de egy hónapja héti rendszerességgel látogatjuk a Nagymamával együtt, hármasban a piacot, ahová busszal járunk és onnan busszal, vagy villamossal jövünk haza.

Babamuzsikára már több mint egy éve járunk. Első alkalommal Anna már elmúlt fél éves, de még nem ült - erre nagyon határozottan emlékszem. Nem mondom, hogy rendszeresen elmegyünk, de ha sikerül eljutni a Művelődési Házig időben, akkor ott vagyunk babamuzsikán. Anna nagyon sokáig csak ide-oda nézelődött, amikor már tudott mászni, akkor már körbe is mászta a termet, amikor pedig már járni is tudott, akkor kétlábon fedezte fel azt a szobát, ahol a foglalkozásokat tartják. A légkörrel sosem volt problémája, azonban úgy tűnt, semmi további érdeklődést nem mutat a dalok, mondókák iránt.
De decemberben, az év utolsó foglalkozásán valami megváltozott: elkezdte a kezével mutogatni a dalocskák közbeni mutogatásokat, belekapcsolódott a tapsolásba, sőt, néha még az éneklésbe is.
Olyan jó érzés látni, hogy nem hiába járkáltunk el néha babamuzsikára; mindegyik ott elhangzott mondóka megmaradt a gyerek fejében és most, bő másfél éves korára már vissza is tudja adni a "megtanultakat".

A Kislányunk egyre több szót, kifejezést mond, egész nap beszél, magyaráz, be nem áll a szája. Vacsora után pedig így köszöni meg a közös étkezést. :)

Az életünk zökkenőmentesnek modható, ha nem említjük az éjszakai alvást megelőző altatási rituálét.