szobatisztaság

Sok évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy kiejtsem a számon a pisi, vagy a kaki szót. Az meg még elképzelhetetlenebb volt, hogy írok valamit ilyen témában.

De mivel az élet természetes velejárója a szobatisztává válás is, hát megosztom, mi a helyzet nálunk most.

Tavaly nyáron Anna trikóban és pelusban volt itthon. Én a számítógépnél ültem, egyszercsak lerakott az asztalra mellém egy pelust. Gondoltam, hozott egy tisztát, milyen aranyos. Majd mellém állt, és hallottam, hogy csurog valami. Mint kiderült, a rajta lévő pelenkát vette le és tette mellém. Peti ekkor mondta, hogy vegyünk egy bilit. Vettünk is egyet, ami a fürdőszobában kapott helyet.
Én a bilizést, wc-zést sosem erőltettem, és azt sem szeretem, ha más próbálja ajánlgatni a gyereknek a bilit. Igaz, volt olyan, hogy fürdés előtt néha kérdezgettük Annát, hogy van-e kedve ráülni a bilire, de ennél többet sosem tettem az ügy érdekében.

Még áprilisban, a bölcsis beszoktatáskor beszélgettem az egyik gondozóval, aki elég határozottan mondta, hogy nem szabad erőltetni, majd eljön az ideje. Ez olyan jó volt, úgy megnyugodtam, hogy egy állásponton vagyunk.

Múlt hét vasárnap reggel Peti a mosdónál volt, vagy fogat mosott, vagy borotválkozott, már nem emlékszem. Anna nem sokkal előbb ébredt, kiment Petihez, és mondta neki, hogy pisilni kell. Férj levette Anna pelusát, és tényleg belepsilt a bilibe. Én ekkor semmiről nem tudtam, a konyhában voltam. De odajött hozzám Anna, és hangosan újságolta, hogy "PISILTEM A BILIBE!!!" Én meg kimentem a füdőbe, és megnéztem, mi történt. Ekkor jó meleg volt, és úgy döntöttünk, hogy pbóbáljuk meg a mai napot, azaz a vasánapot pelus nélkül.
Hát, így kezdődött, Anna 2 év 3 hónapos korában a pelusnélküliség.

Hétfőn bölcsibe bent, persze pelusban, de amint hazaérünk, levesszük róla, csak alváshoz van rajta. Tegnap reggel, bölcsibe indulás előtt is szólt (amikor még nem vettem le róla az éjszakai pelust), hogy pisilni kell, és valóban, ismét volt a biliben valami.

Igaz, csak a nyaralás alatt szerettem volna, hogy pelus nélkül szaladgáljon a kertben a gyerek, de nem bánkódom, úgy látszik, tényleg itt az ideje egy újabb fejlődési szakasznak. Ismét megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy jól csináljuk a dolgokat.

Megjegyzés: ha a későbbiek során mégis arra a véleményre jutnék, hogy ezzel a bejegyzéssel kényelmetlen helyzetbe hozom a gyerekem, lehet, eltávolítom.

ügyeletes bölcsőde

Július van. Ebben a hónapban nyári szünet van a bölcsődében, ezért erre az időszakra másik bölcsiben lehet kérni ügyeleti elhelyezést.

Tegnap még Szegeden voltunk, de ma már az új bölcsibe kellett menni Annával.
Reggel megpróbáltunk korán indulni, hiszen ki kell tapasztalni, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni az új helyre és első nap nem lenne jó elkésni. Rengeteg felfelé vezető lépcsőfokot kell megtenni addig, míg elérjük a bölcsit, de szerencsére időben megtaláltuk, így legalább az időben érkezés sikeres volt. Amikor megérkeztünk, a csoport épp a teraszon játszott. A gondozónő azonnal jött, bemutatkozott, kedvesen fogadott minket. Én is kiléptem Ibi nénivel a gyönyörű panorámával rendelkező teraszra, ahol elkezdtünk a gyerekem szokásairól beszélgetni. Anna egy kis ideig még körülöttem volt, de néhány perccel később már el is kezdte felfedezni a teraszon lévő játékokat, elkezdett egyre távolodni tőlem. Kb. 1o perccel a megérkezést követően a gondozóval együtt úgy láttuk, hogy most már nem okoz gondot, ha én elmegyek. Annától mindenképp szerettem volna elköszöni, ezt meg is tettem. Lehajoltam hozzá, és mondtam neki, hogy délután találkozunk. Ekkor egy kicsit megszeppent és elkomolyodott, de a gondozó odalépett mellénk és a gyerekemmel egymás kezét fogva sétáltak el mellőlem. Olyan hihetetlenül könnyűnek tűnt az új helyen az elválás...

Természetesen nap közben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit csinál az én Kislányom, hiszen most nem volt semmiféle beszoktatás, ismerkedés, és ő még csak április óta, azaz 3 hónapja jár bölcsődébe.

Délután 4-kor indultunk el Petivel Annáért. Én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen hírekkel fogad majd a délutáni gondozó. Fél 5 körül, amikor megérkeztünk a bölcsibe, a gyerekünk a teraszon motorozott és jókedvűnek tűnt. A gondozó - aki szintén Ibi néni - elmondta, hogy minden rendben volt; Anna sokat evett, sokat ivott, jól aludt, jókedvű volt.

Még régebben bevittünk az eredeti bölcsijébe egy kis takarót, amit pénteken, az utolsó napon hazahoztunk, a mostani helyre nem kérte Anna, hogy elvigyük, külön játékot sem kért, csak egy cumit vittünk, és ennek ellenére úgy aludt el első nap az új környezetben, hogy még a fejét sem kellett simogatni.

Olyan büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy lányom van, jó érzéssel tölt el, hogy tudom, minden rendben vele, most is jó helyen van.

itt a nyár

Bár kissé elhúzódott a bölcsődei beszoktatás, de nem azért, mert a gyerek nehezen viselte az elválást, hanem inkább a félelem miatt.

Mivel szeretek tiszta lapokkal játszani, ezért a gyermekem gondozója tisztában volt vele, hogy Anna velem kizárólag cicivel alszik el. Talán ezért volt az, hogy közel 3 hétig jártam be a bölcsibe délre, így, ha nem aludt el a Kislányom, fél 1, háromnegyed 1 körül mindig megkaptam a gyerekem, persze, addig, amíg délre visszamentem, egyszer sem aludt el a gyerekem. Kb. 3 héttel a bölcsikezdést követően határozott voltam és megmondtam, hogy majd csak alvás után fogok jönni. Több dolog miatt döntöttem úgy, hogy meg kell lépnem ezt a lépést:

• első dolog, az én önzőségem. Mivel 3 hete nem tudtam rendesen ebédelni, mivel délben mentem vissza a gyermekemért.
• már nagyon sok időnek tűn számomra és mások számára is ez a 3 hétig tartó beszoktatás.
• mivel Annát mindig úgy kaptam meg, hogy nem sírt, hiszen mindig könnyen meg tudják nyugtatni a gondozók, nem voltam ideges, mert tudom, jó környezetben van.
• előző nap, amikor érte mentem, igaz ugyan, hogy nem aludt, de nem is zajongott, nem volt nyűgös. Én nem tartottam indokoltnak a hazaadást.
• minden alkalommal legkésőbb háromnegyed 1-kor már vihettem is haza a gyermekem. E miatt nem éreztem, hogy bármiféle előrelépés is történne, csak egy helyben topogtunk.

Anap, amikor az altatás után megérkeztem, már azzal fogadtak, hogy gyönyörűen aludt a gyerekem, igaz, csak háromnegyed 2 körül aludt el, de elaludt.

A beszoktatás után már nem volt semmi gond, minden rendben ment. Igaz, reggelente a gondozóknak még karban kell bevinniük a Kislányom, de nincs sírás, egész nap jókedvűen játszik a többi gyerek között.

Úgy érzem, jó döntés volt bölcsibe adni a gyereket, mert jó társaságban, szerető környezetben tölti a hétköznapokat. Kicsit sem érzem azt, hogy megviselné őt a tőlem való napközbeni elválás, így nem aggódom, nyugodt vagyok.

De!

A 3 kerületi bölcsődében júliusban csak 1 bölcsőde működik, ami ügyeleti bölcsi szerepet tölt be.
Nem mondom, hogy nem félek a most következő 1 hónapnyi időszaktól, hiszen még csak 3 hónapja bölcsődés a Kislányom, és szinte teljesen úgy arcok fogadják majd, mivel a saját csoportjából egyik gyerek sem kért ügyeleti bölcsis elhelyezést, és a másik csoportból is csak 3 gyerek megy júliusban bölcsődébe.

No, majd kedden kiderül, hogy hogyan áll helyt a 2 éves gyermekem.

bölcsőde

Ismét nagy változások jönnek a mi kis családunk életében: Anna áprilils 8-tól bölcsődés lesz.

Igaz, van bennem némi félelem, hiszen több helyről is megkaptam már, hogy a bölcsi csak egy szükséges rossz, de én ennek ellenére megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Nem akarok már előre aggódni azon, hogy nem tud a gyerekem beilleszkedni, vagy folyamatosan beteg lesz, vagy nem fog délben aludni, mert ráérek akkor ezzel foglalkozni, ha már ott tartunk.

Mivel a társas készségek csak csoportban tudnak fejlődni, ezért számomra fontos, hogy a gyermekem vele azonos korúakkal is találkozzon, hiszen ez a szocializációja miatt is fontos.

Az internetet, könyveket böngészve, internetes fórumos beszélgetésekből, valamint a WHO ajánlásból is számomra az jön le, hogy a szoptatás minimum 2 éves korig ajánlott.

A bölcsőde vezetője nem igazán volt elragadtatva attól a ténytől, hogy kislányunk egyelőre csak cicin alszik el, ezért sürgősen ajánlotta a napközbeni szoptatások abbahagyását - ez némi nyugtalanságra adott okot nálam. Szerencsére a bölcsődei gondozóknál nem éreztem, hogy problémát jelentene ez, így egy kicsit fellélegeztem, amikor őket is sikerült megkérdezni ezzel kapcsolatban.
A védőnőnél is jártunk már a bölcsődéhez szükséges papírok beszerzése miatt, de legnagyobb meglepetésemre sajnos ott is a hosszú ideig tartó szoptatás ellenzésével kellett szembesülnöm. A védőnő tanácsolta, hogy napközben inkább ne engedjem szopni a gyerekem, ha lehet, mondjam, hogy elfogyott, nincs cici, majd talán este lesz.
Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem, a gyerekemnek nem fogok hazundi, inkább másokat nem avatok be az én dolgomba.

A WHO ajánlásával összhangban van az anyai ösztönöm, szerencsére tejem is van, és nekem sem rossz, hogy a kislányom szopik még, szóval, egyelőre úgy tűnik, kivárom, hogy Anna magától hagyja abba a szopit. Nem szeretném pont most, a bölcsődébe kerülés előtt cicimegvonással is stresszelni a gyerekem, pont elég változás lesz neki és nekem is az, ha heti 5 napot ott tölt.
Úgy érzem, a szoptatás megnyugtatja Annát, és azt veszem észre, hogy bizalommal fordul az ismeretlen dolgok felé, szereti felfedezni a dolgokat és ebben szerintem nagy szerepe van a szoptatásnak is, persze az alaptermészete sem elhanyagolható dolog.

Egyelőre bízom abban, hogy minden rendben lesz!

22. hónap

Jó régen nem írtam már semmit, pedig napról napra történnek velünk az új dolgok.
Hol is kezdjem? Megpróbálom időrendben összeszedni az utóbbi időben történt eseményeket.

Még május volt, amikor úgy éreztem, mozognom kell. Mivel dolgozó apuka és gyerek mellett elég kevés szabadidőm van, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak futni. Bele is vágtam a futástanulásba, így a 6 héten át tartó edzés után már képes voltam egyhuzamban lefutni 5 km-t. Néhány versenyen is részt vettem azért, hogy valami célja is legyen a futkorászásomnak, illetve renderesen látogatója lettem a Nike Futóklubnak.

Annával már egyre jobban tudok (tömeg)közlekedni, mivel a babakocsi most már csak a mosókonyhában pihen.
Bár én sosem szerettem piacra járni, de egy hónapja héti rendszerességgel látogatjuk a Nagymamával együtt, hármasban a piacot, ahová busszal járunk és onnan busszal, vagy villamossal jövünk haza.

Babamuzsikára már több mint egy éve járunk. Első alkalommal Anna már elmúlt fél éves, de még nem ült - erre nagyon határozottan emlékszem. Nem mondom, hogy rendszeresen elmegyünk, de ha sikerül eljutni a Művelődési Házig időben, akkor ott vagyunk babamuzsikán. Anna nagyon sokáig csak ide-oda nézelődött, amikor már tudott mászni, akkor már körbe is mászta a termet, amikor pedig már járni is tudott, akkor kétlábon fedezte fel azt a szobát, ahol a foglalkozásokat tartják. A légkörrel sosem volt problémája, azonban úgy tűnt, semmi további érdeklődést nem mutat a dalok, mondókák iránt.
De decemberben, az év utolsó foglalkozásán valami megváltozott: elkezdte a kezével mutogatni a dalocskák közbeni mutogatásokat, belekapcsolódott a tapsolásba, sőt, néha még az éneklésbe is.
Olyan jó érzés látni, hogy nem hiába járkáltunk el néha babamuzsikára; mindegyik ott elhangzott mondóka megmaradt a gyerek fejében és most, bő másfél éves korára már vissza is tudja adni a "megtanultakat".

A Kislányunk egyre több szót, kifejezést mond, egész nap beszél, magyaráz, be nem áll a szája. Vacsora után pedig így köszöni meg a közös étkezést. :)

Az életünk zökkenőmentesnek modható, ha nem említjük az éjszakai alvást megelőző altatási rituálét.

11. hónap

Kislányunk március 3-án, szombaton volt 11 hónapos.
jelenleg épp költözködésben vagyunk, bár a dobozolásig még nem jutottunk el. az oldalon szereplő fotó már az új lakásban készült, ezen a napon mostuk fel először a lakást.

credits

Anna Aspnes - Vinnie Pearce (artplay palette love = life)

Vinnie Pearce (a fuchsia christmas, distress it, lotus sunset, placid, reno, teal ambition)

ez első oldalam, ami  úgy készült Vinnie Pearce elemeivel, hogy csapatának tagja lehetek.

áll a baba!

már közel egy hónapja próbálkozik AnnaEmese a felállással; napról napra egyre ügyesebb, már az sem okoz gondot, ha egy kicsit inog a felhúzozkodásra alkalmas berendezési tárgy.

ma épp a dohányzóasztalnál figyelte az azon lévő "kincseket", két dolgot hamarosan a kezébe is fogott a pici lány, és talán neki fel sem tűnt, de egy kis ideig a két tárgyat úgy ütögette egymáshoz, hogy közben nem támaszkodott az asztalra.

első fürdés a nagy kádban

Kislányunk mindig is szeretett fürödni, azaz sosem sírt, ha eljött az este, a fürdés ideje. Igaz, nem olyan régen, volt kb. 2 hét, amikor kicsivel nyűgösebben fogadta, amikor a kis kádba tettük, de ez a pityergős időszak gyorsan véget ért.
Mostani lakóhelyünkön sajnos nincs fürdőkádunk, csak zuhanyzónk. De most, hogy Szegeden vagyunk lehetőségünk volt kipróbálni a nagy kádban való fürdést. Mivel AnnaEmese mindig nyitott az új dolgokra, ezért most is örömmel fogadta az újdonságot, és boldogan pancsolt a vízben.

7. hónap

igen, újabb hónap telt el a születése óta, most már 7 hónapos a Kislányunk!

felhasznált elemek:
Anna Aspnes (artplay palette brushset no. 5)
Bíró Ágnes - Sabee (cuddly baby)

hozzátáplálási tapasztalatok

amint arról már beszámoltam, szombaton kezdtük meg a hozzátáplálást, de ekkor még csak almalevet kapott a Kislányunk...

• vasárnap összeturmixolva próbálkoztunk a Gyerekbe diktálni a gyümölcsöt,
• hétfőn reszelt alma volt a menü - de bármelyik változattal is próbálkoztam elég fancsali arcot vágott, 
• kedden újítás következett: grillezett alma került a turmix kései közé, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt,
• szerdán ismét nyersen turmixolt almával próbálkoztam...

ma végre új alapanyaggal egészült ki az eddigi recept, kipróbáltam, hogy az alma milyen barátságban van az őszibarackkal. mivel az előző napok tapasztalata alapján elmondható, hogy a Bébinek túl savanyú még az édes alma is, ezért 1 őszibarackhoz csupán 1/4 almát adtam, és így turmixoltam össze a 2 komponenst.
így már jóval nagyobb sikert könyvelhettem el babaszakácsként töltött pályafutásom során, de van egy olyan érzésem, hogy lesz itt még küzdelem.

most, a hozzátáplálás megkezdésekor jövök rá arra, hogy jó szolgálatot fog tenni az a rengeteg előke, amiről azt hittük, teljesen felesleges belőle annyi.

mozogj, anya!

Most, hogy a Kislányunk betöltötte a 6 hónapos kort, elérkezett végre az ideje annak, hogy a Picur megtapasztalja a gravitációs törvényeket.

E kísérletezésnek leginkább a mellékelt képen látható rágóka látta kárát, hiszen negyed órán belül legalább húsz alkalommal ért földet amiatt, hogy Anna Emese elkezdte élvezni a tárgyak leesését. Persze az is lehet, hogy nem csak a leesés foglalkoztatta, hanem az is, hogy végre sikerült engem is megmozgatnia minden alkalommal, amikor csak csőrike földet ért.

Szóval, a napjaink egyre kevésbé nevezhetők unalmasnak.

6. hónap

bizony-bizony, úgy repül az idő, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. a Kislányunk 6 hónappal ezelőtt született - ez alkalomból az alábbi oldalt készítettem.

felhasznált készlet: Vinnie Pearce (placid)

védőnőnél

Múlt hét elején - a Kislányunk 5 és fél hónapos korában - felkerestük a védőnőt a hozzátáplálásról kellett beszélgetnünk. Ám ekkor le tudtuk a 6 hónapos korban elvégzendő védőnői vizsgálatot is.

A hozzátáplálást még nem kezdtük meg, de már van itthon alma, és nemsokára kipróbáljuk, hogy a Picurkánk milyen véleménnyel van róla.

5. hónap

Igen, így repül az idő: Kislányunk 5 hónappal ezelőtt született.

Az alábbi oldalt ez alkalomból készítettem:

Felhasznált elemek:

Dido Designs (nostalgic moments)

Az elmúlt 5 hónapban rengeteg minden történt, hiszen a Kislányunk minden nappal fejlődik.
Folyamatosan egyre több energiát igényel a Pici lány felügyelete, ugyanis már forog hátról hasra, hasról hátra és már az sem okoz gondot, hogy melyik irányba - megy minden jobbra és balra egyaránt. A sok mozgolódással "körbejárja" a játszószőnyeget, így az is elég sok energiát vesz el, hogy visszategyük a kiindulási helyre. :)
Már egy hónapja élvezi, ha a hangját hallatja, néha zeng tőle az egész ház.

Szóval zajlik az élet.

scrapbook

Hogy mivel töltöm mostanában itthon a szabadidőmet?
Kb. egy hónappal ezelőtt bukkantam rá a scrapbookra, ami szinte azonnal magával ragadott, és itt, ezen az új blogon megtekinthető, hogy milyen oldalak kerülnek ki a kezem közül.

4 hónaposan az élet

Augusztus 3-a van; Kislányunk kereken 4 hónappal ezelőtt született meg.

Ez alkalomból az alábbi scrapbook oldalt hoztam össze

Felhasznált elemek: Háttér - Mörjike (Flower Of Naturalness); Dísz - Dido (Flower Of Naturalness), Sabee (Friends Forever)

Az elmúlt egy hónapban rengeteg minden történt:

• A szeme elé kerülő tárgyat észreveszi, utánanyúl, majd ugyanezzel a lendülettel azonnal a szájához emeli.
• A 3. hónap betöltése után nem sokkal elkezdte a hasra fordulást gyakorolni, de sokszor még a mellkasa alatt maradt a keze, így csak a csípője és a hasa nézett a föld felé, a felsőteste csupán féloldalt volt. De 1-2 nappal később már ki tudta húzni a kezét maga alól, így már szépen hasra tud fordulni.
• Már nem csak a tárgyakat kapja el a kezével, hanem a lábát is, amit szintén örömmel rágcsál
• Néhány nappal ezelőtt már a kezét is elkezdte nézegetni.

Hogy ezeknél kézzelfoghatóbb adattal tudok-e szolgálni?

Dr. Polonkai Edit azt írja a Gyermeknek első életéve 2011 c. kiadvány 29. oldalán, hogy „Átlagosan az érett fiú újszülöttek 3350 grammal, míg a lányok 3250 grammal születnek. […] A csecsemőkorban a testsúly az első hónapban kb. 400 grammot gyarapszik, majd a 2-6. hónapban heti 150-250 grammot.”

Ezek alapján a Kislányunk súlya most 5450-6750 gramm kellene, hogy legyen. Most 6430 g, szóval aggodalomra most sincs semmi okunk.

a 3 hónapos korban végzett védőnői szűrővizsgálat

Picurkánk most vasárnap lett 3 hónapos, ezért a hét elején felkerestük a védőnőt, hogy elvégezze a 3 hónapos korban szükséges szűrővizsgálatot.

Hétfőn a védőnő egy közel fél órás találkozó alkalmával leellenőrizte a Kislányunk testi fejlődését, elvégezte a pszichomotoros és mentális fejlődés, a látás, valamint a hallás és beszédfejlődés vizsgálatát. A védőnő külön kihangsúlyozta, hogy Anna Emese hason fekve nagyon szépen – nem csak 45 fokban – emeli, tartja a fejét, és megállapította azt is, hogy barátságos, jókedvű és kiegyensúlyozott kisbaba.

A vizsgálat eredménye tehát továbbra is megnyugtató: Kislányunk fejlődésével minden rendben van.

az első hónap

Mielőtt megszületett, kíváncsian vártam (vártuk), hogy a Baba érkezésével vajon mennyiben változik meg az életünk.
Kislányunk már túl van élete első egy hónapján.
Hogy én (mi) hogyan is éltem (éltük) meg az első hármasban töltött hónapot?
Számomra a műtét utáni napok nem voltak kellemetlenek, hiszen a kórházban töltendő első 3 napot a Kisbabával tölthettem, így eszembe sem jutott, hogy most egy komoly hasi műtéten, császármetszésen estem át.
Az első, még csak a Babával kettesben töltött közös éjszakánk nem volt zökkenőmentes, mert az időjárás nagyon szeles volt, és a picik erre állítólag nagyon érzékenyek. De talán nem csak az időjárás miatt volt nyugtalan az éjszaka, hanem azért is, mert a Picikénkből még nem ürült ki teljesen a ragadós, nyúlós magzatszurok, ami bánthatta a pocakját. Azonban ettől az egyetlen éjszakától eltekintve eddig mindegyiket sikerült átaludni, igaz csak úgy, hogy a Picurt kb. 3óránként meg kell etetni. Szerencsére a közel 3óránként esedékes etetés nem igényel túl sok előkészületet, sőt, etetés közben néha még én is elalszom, azaz szinte nem is emlékszem arra, hogy felébredtem volna.
A Kislányunk rengeteget fejlődött az egy hónap során:

• a súlya már meghaladta 4 kilót,
• van egy rugdalózó, ami talán már szűkös lenne rá,
• hátrafelé már szépen emelgeti a fejét,
• egyre sűrűbben elmosolyodik, és kacagó hangot ad
• és biztos van még rengeteg apró dolog, ami fel sem tűnik, mert folyamatosan együtt vagyunk.

A védőnő tegnap járt utoljára a lakásunkban, ez után már csak a rendelőben találkozunk, jóval ritkábban, mint eddig.
Tegnap a védőnő elvégezte a baba 1 hónapos korában elvégzendő, a testi fejlődés (súly, hossz, fej- és mellkörfogat), a pszichomotoros és a mentális fejlődés, illetve az érzékszervek működésének (látás, kancsalság, hallás) vizsgálatát, mely vizsgálatot el kell majd végezni 3 és 6 hónapos korban is. A vizsgálat alapján a Picikénk rendben fejlődik, aggodalomra nincs semmi okunk.

készülődés?

Tegnap este, negyed 12-kor ismét elkezdett fészkelődni a mi kis Picikénk, de most - nem 4 és fél órán át - csupán kb. 2 órán keresztül próbálta belülről más formára alakítani a pocakom.

izgő-mozgó Picike

Ma, a Picur születésének várható időpontját követő 4. napon, délután 4-kor a kanapén feküdtem és épp a legújabb, babavárással foglalkozó újságot vettem kézbe. A Baba ekkor kezdte meg akcióját. Azóta folyamatosan mocorog, és olyanokat rugdos, úgy helyezkedik, hogy csodálkozom azon, hogy a hasfalam még egyben van. Jó lenne tudni, hogy mi is történik most!