Még hétvégén történt.
A gyerek játszott az ágyon, forgott ide-oda, majd valahogy a túl nagy lendület miatt legurult az ágyról. Az apja látta, ő volt ott vele a szobában.
A gyerek nem sírt, csak kicsit megszeppent. Ekkorra már én is ott voltam. Kis idő múlva megszólal a Kislányom:
- repülő Emese.

bölcsőde

Ismét nagy változások jönnek a mi kis családunk életében: Anna áprilils 8-tól bölcsődés lesz.

Igaz, van bennem némi félelem, hiszen több helyről is megkaptam már, hogy a bölcsi csak egy szükséges rossz, de én ennek ellenére megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Nem akarok már előre aggódni azon, hogy nem tud a gyerekem beilleszkedni, vagy folyamatosan beteg lesz, vagy nem fog délben aludni, mert ráérek akkor ezzel foglalkozni, ha már ott tartunk.

Mivel a társas készségek csak csoportban tudnak fejlődni, ezért számomra fontos, hogy a gyermekem vele azonos korúakkal is találkozzon, hiszen ez a szocializációja miatt is fontos.

Az internetet, könyveket böngészve, internetes fórumos beszélgetésekből, valamint a WHO ajánlásból is számomra az jön le, hogy a szoptatás minimum 2 éves korig ajánlott.

A bölcsőde vezetője nem igazán volt elragadtatva attól a ténytől, hogy kislányunk egyelőre csak cicin alszik el, ezért sürgősen ajánlotta a napközbeni szoptatások abbahagyását - ez némi nyugtalanságra adott okot nálam. Szerencsére a bölcsődei gondozóknál nem éreztem, hogy problémát jelentene ez, így egy kicsit fellélegeztem, amikor őket is sikerült megkérdezni ezzel kapcsolatban.
A védőnőnél is jártunk már a bölcsődéhez szükséges papírok beszerzése miatt, de legnagyobb meglepetésemre sajnos ott is a hosszú ideig tartó szoptatás ellenzésével kellett szembesülnöm. A védőnő tanácsolta, hogy napközben inkább ne engedjem szopni a gyerekem, ha lehet, mondjam, hogy elfogyott, nincs cici, majd talán este lesz.
Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem, a gyerekemnek nem fogok hazundi, inkább másokat nem avatok be az én dolgomba.

A WHO ajánlásával összhangban van az anyai ösztönöm, szerencsére tejem is van, és nekem sem rossz, hogy a kislányom szopik még, szóval, egyelőre úgy tűnik, kivárom, hogy Anna magától hagyja abba a szopit. Nem szeretném pont most, a bölcsődébe kerülés előtt cicimegvonással is stresszelni a gyerekem, pont elég változás lesz neki és nekem is az, ha heti 5 napot ott tölt.
Úgy érzem, a szoptatás megnyugtatja Annát, és azt veszem észre, hogy bizalommal fordul az ismeretlen dolgok felé, szereti felfedezni a dolgokat és ebben szerintem nagy szerepe van a szoptatásnak is, persze az alaptermészete sem elhanyagolható dolog.

Egyelőre bízom abban, hogy minden rendben lesz!

márciusi síelés

Sokáig úgy tűnt, hogy az idei télen is elmarad a síelés, de szerencsére Peti időben kapcsolt, így felmerült, a március 15-ei hosszú hétvégén elmehetnénk egy közeli pályára csúszkálni néhány napot.
Mivel múlt hét elején az időjósok beígérték hét végére a havazást, nyugodt szívvel foglaltuk le a mátraszentistváni szállást.

Pénteken volt március 15-e, ezért ez a munkaszüneti nap lehetővé tette, hogy ne csak a kiránduláshoz szükséges dolgok összepakolására legyen időnk, hanem az itthoni tennivalókat is el tudjuk intézni.

Szombat délelőtt hatan idnultunk útnak. Szerencsére az utazáshoz (is) jó időt fogtunk ki, itthonról verőfényes napsütésben indultunk el. A szállásra elég korán érkeztünk meg ahhoz, hogy délután még ki lehessen próbálni a sípályát. Ekkor mindannyian elmentünk a pályához, de mivel Annára én vigyáztam, így mi csak elkísértük a többieket. A kissé havas úton visszasétáltunk a szálláshoz, ahol Anna el is aludt, és aludt egészen addig, míg a többiek este 6-kor haza nem értek.

A március 15-ére való tekintettel egész hétvégén különféle programok várták a Síparkba látogatókat; az egyik ilyen hétvégi program volt a vasárnapi ingyenes síoktatás is.

Igaz, hogy 2oo8 decemberében már részt vettem egy kezdőknek szóló síoktatáson, de ott csupán a hóekében történő lecsúszásig és fordulásig jutottam. Már akkor is tudtam, hogy szükségem lenne még néhány óra oktatásra, ahol a meglévő alapokra tudnék építkezni, ahol megtanulhatnám a párhuzamos léccel való siklás technikáját.

Most viszont - sok év után végre - sikeresen regisztráltam, így részt vehettem az ingyenes oktatáson. Tudtam, hogy nem a kezdők közé kell állnom, ezért a haladókhoz mentem, ahol szerencsére összejött annyi jelentkező, hogy 2 csoport is indult, egy középhaladó és egy haladó. Legnagyobb meglepetésemre nem a középhaladók, hanem a haladók közé kerültem. Örültem ennek a másfél óra oktatásnak, hiszen sokat tanultam belőle, és végre teljesült, amit szerettem volna, így nyugodtabban síelek, mert most már nem csak a hóekét tudom elméletben, hanem a párhuzamos léccel való siklást is.
Ezen a napon, vasárnap a Nagyi vigyázott Annára. Rengeteg időt töltöttek a sípálya mellett, hóembert építettek, nézték a lesiklókat...stb. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett: hétágra sütött a nap, így mindannyiunk arca kicsit lepirult. Bár, szerettem volna, ha alszik Anna délután, nagy kő esett volna le a szívemről, ha tudom, hogy nem csak velem tud elaludni a Kislányom. De sajnos nem sikerült a Nagymámanak elaltatnia Pankát, így mire végeztünk az aznapi síeléssel, ők már ismét ott voltak a pálya szélén, és mindannyian együtt mehettünk vissza a szállásra, ahol már alig vártuk a vacsorát.

Hétfő délelőtt hagytuk el a szállást. Annára először Peti vigyázott, majd én, majd a Nagymama; így mindannyian tudtunk utolsó nap is csúszkálni. A sípályán lévő étteremben ebédeltünk meg, de mire az ebéddel végeztnünk, már szakadt a hó. A hazafelé úton a hegyekben még a hó esett, de itt, Budapesten már eső fogadott minket.

Szerencsés vagyok, mert 2oo8. óta szuper sípályákon jártam. Az első síelésem Ausztriában volt, ide jártam kezdő síoktatásra is, az ezt követő években Franciaországba mentünk, majd kétszer Olaszországban, Livigno-ban voltunk síelni. Egyik évben el szerettünk volna menni decemberben, a két ünnep között egy hosszú hétvégére síelni, de sajnos Magyarország nyugati felén, a határ mellett nem esett hó, így akkor Mönichwald-ot és Kreischberg-et próbáltuk ki 1-1 napra.
Szóval igen, eddig csak külföldi síterepen voltam, a magyar viszonyokkal ezidáig nem szembesültem.
Eddig sosem csúsztam csupán kb. 3 km hosszú pályán, és sosem kellett ennyi ideig sorban állnom egy felvonónál sem. De ez a közeli kis, mátraszentistváni pálya alkalmas arra, hogy leporoljam a sífelszerelésem és néhány nap alatt megmozgassam magam. Mind a szállás, mind a sípálya személyzete vendégszerető volt, összességében kellemes csalódás volt részemről ez a néhány nap ahhoz képest, mint amennyi negatívumot hallottam eddig a hazai pályákkal kapcsolatban.

Jó volt kicsit kikapcsolódni, egy kicsit kizökkenni a mindennapokból. Biztos Annának is jót tett a néhány napos környezetváltozás. Panka általában rugalmas és alkalmazkodó, igaz, ha akar valamit, akkor azért határozottan érvényesíti az érdekeit. Mivel egyre jobban közeledik a jóidő, egyre több programra lehet elvinni a Kislányunkat; ha lehet, kihasználjuk a lehetőségeket és most már hármasban ismerkedünk a már ismerős, vagy a még ismeretlen dolgokkal, persze csak addig, amíg a gyereken is látjuk, hogy neki ez jó.