2011. május 22., vasárnap

idegesít-e a saját Kisbabám?

Épp csak tengtem-lengtem, nézelődtem a neten, amikor egy újszülött baba anyukájának a blog-bejegyzésnél és az ahhoz kapcsolódó hozzászólásoknál arra lettem figyelmes, hogy minden szülő eljut egyszer (vagy többször) gondolatban odáig, hogy mérges a saját gyerekére, mert idegesíti őt; ezt az érzést általában – elsősorban az anyukákból – a gyerek megmagyarázhatatlan sírása váltja ki. A hozzászólók véleménye egybehangzóan az volt, hogy az a szülő, aki nem gondolja ezt soha, az hazudik, mert olyan gyerek, aki nagyon jó, olyan nincs is!

Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy engem vajon idegesít-e a gyerek, vagy dühös vagyok-e rá?

Igaz, a mi Kislányunk is végigüvöltött már egy sétálást, így az elég rövidre sikerült, de mégsem őt, hanem magamat okoltam, mert felmerült bennem a kérdés: talán nem adtam neki elég ételt, mielőtt elindultunk? De az is megeshet, hogy csak a szeles kinti időjárás zavarta a Bébikét, hiszen ezek a pici babák még nagyon érzékenyek.
Sőt, esténként az is előfordul, hogy kicsit sírósabb hangulatban van a Picur, és akkor a fürdés utáni öltözködést is nehezebben viseli. Ez a nyűgös, esti időszak általában egy-másfél óráig tart, és meglehetősen tanácstalan vagyok, de azzal nyugtatom magam, hogy a gyereknek nem lehet baja, mert egész nap nyugodt volt, sőt az esti "produkció" után könnyen elalszik, bár kétszer felkel enni, de átalussza az éjszakát.

Tegnap azért féltem kissé, mert a Picikénk nap közben kicsit nyugtalannak tűnt, hiszen a napsütéses időben dörgött az ég, és délután, miközben hét ágra sütött a nap, még esett is, szóval az időjárás miatt bőven volt oka nyugtalannak lenni. Azonban akkor kezdtem igazán megijedni az éjszakai ébrenléttől, amikor a Babánk délután 5 körül elaludt, és csak este 10 körül ébredt fel, ezért az esti fürdetés ideje is eltolódott, hiszen nem akartam felkelteni a békés szundikálásból. A fürdetés a megszokott hangulatban telt, nem volt nyűgösködés, és az utána következő öltözés sem okozott problémát. Szerencsére nem sokkal a fürdés után etetés következett, és úgy tűnt, már meg is kezdődött az éjszakai alvás. Szinte el sem hittem, hogy a Pici majdnem a szokott időben nyugovóra tért. Hajnal kettőkor – akárcsak máskor – ismét az étkezésé volt a főszerep, bár ekkor a Kislányunk egészen felébredt, és érezhetően nem volt már éhes. Hatalmas szemmel nézett, de ételt már nem kapott, hiszen nem kért, ígyhát betettük a kiságyba, ahol nem sokkal később magától álomba szenderült. Hajnalban még egyszer felkeltünk enni, meg reggel is, de az igazi éberség csak reggel 10 után kezdődött.
Ezek alapján a kora esti félelmem szerencsére alaptalannak bizonyult, és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez a pici baba ilyen jól tudja, mikor van éjszaka, azaz az alvás ideje.

Szóval a feltett kérdésre a választ határozottan kijelenthetem: eddig nagyon úgy tűnik, hogy egy meglepően jó kisgyerekkel élünk együtt, ezért az elmúlt 7 hétben még fel sem merült bennem a gyerek idegesítő volta.

2011. május 19., csütörtök

az első 6 hét

Másfél hónappal ezelőtt született meg a Kislányunk; ez nem jelent mást, mint azt, hogy túl vagyunk a szülést követő 6 héten, azaz a gyermekágyi időszakon. Sokak számára mérföldkőnek számít a hathetes kontroll, ami a gyermekágyi időszakot követi.

A gyermekágyi időszak végre letelt, ezért kedden a hathetes kontroll miatt meglátogattuk a nőgyógyászt. Ez a találkozó – a szakirodalom alapján – egy „egyszerű vizsgálat sok beszélgetéssel”. A nőgyógyász – aki egyben a szülész is – szerencsére a vizsgálaton mindent rendben talált, és a hat hét alatt felmerült kérdésekre is válaszolt. A rendelőben legkésőbb 1 év múlva, vagy a szoptatás abbahagyását követően kell legközelebb megjelenni.

Ezen a napon más esemény is történt. A Kislányunk újszülöttként megkapott BCG oltásának helye már napok óta piros és duzzadt, az oltás kedd estére végre kifakadt. A kifakadt oltással szerencsére nincs semmi teendő, csak fel kell itatni, nem kell kezelni semmivel, szabadon kell hagyni.

2011. május 6., péntek

az első hónap

Mielőtt megszületett, kíváncsian vártam (vártuk), hogy a Baba érkezésével vajon mennyiben változik meg az életünk.
Kislányunk már túl van élete első egy hónapján.
Hogy én (mi) hogyan is éltem (éltük) meg az első hármasban töltött hónapot?
Számomra a műtét utáni napok nem voltak kellemetlenek, hiszen a kórházban töltendő első 3 napot a Kisbabával tölthettem, így eszembe sem jutott, hogy most egy komoly hasi műtéten, császármetszésen estem át.
Az első, még csak a Babával kettesben töltött közös éjszakánk nem volt zökkenőmentes, mert az időjárás nagyon szeles volt, és a picik erre állítólag nagyon érzékenyek. De talán nem csak az időjárás miatt volt nyugtalan az éjszaka, hanem azért is, mert a Picikénkből még nem ürült ki teljesen a ragadós, nyúlós magzatszurok, ami bánthatta a pocakját. Azonban ettől az egyetlen éjszakától eltekintve eddig mindegyiket sikerült átaludni, igaz csak úgy, hogy a Picurt kb. 3óránként meg kell etetni. Szerencsére a közel 3óránként esedékes etetés nem igényel túl sok előkészületet, sőt, etetés közben néha még én is elalszom, azaz szinte nem is emlékszem arra, hogy felébredtem volna.
A Kislányunk rengeteget fejlődött az egy hónap során:
  • a súlya már meghaladta 4 kilót,
  • van egy rugdalózó, ami talán már szűkös lenne rá,
  • hátrafelé már szépen emelgeti a fejét,
  • egyre sűrűbben elmosolyodik, és kacagó hangot ad
  • és biztos van még rengeteg apró dolog, ami fel sem tűnik, mert folyamatosan együtt vagyunk.
A védőnő tegnap járt utoljára a lakásunkban, ez után már csak a rendelőben találkozunk, jóval ritkábban, mint eddig.
Tegnap a védőnő elvégezte a baba 1 hónapos korában elvégzendő, a testi fejlődés (súly, hossz, fej- és mellkörfogat), a pszichomotoros és a mentális fejlődés, illetve az érzékszervek működésének (látás, kancsalság, hallás) vizsgálatát, mely vizsgálatot el kell majd végezni 3 és 6 hónapos korban is. A vizsgálat alapján a Picikénk rendben fejlődik, aggodalomra nincs semmi okunk.