2015. július 8., szerda

carpe diem

Olyan gyorsan telik az idő; Laura éppen csak most született, de már el is múlt 1 éves. Hihetetlen, mire elég egy év - megerősödött és tartja a fejét, forog hátról hasra, kúszik, mászik, ül, áll, lépeget a kanapénál, vagy egy széket maga előtt tolva, tapsol, integet, mutat, ha zenét hall táncol, mosolyog, kacag és a nővérével cinkosan nevet, előbújtak a fogai, egyre több mindent eszik és még van sok olyan dolog, ami apróságnak tűnik, de a kislányunk életében egy olyan állomás, ami szükséges a további fejlődéshez, tapasztalatgyűjtéshez.
Úgy érzem, minden egyes napot ki kell élvezni, mert a jelenlegi pillanatokat nem lehet visszahozni.
Ami elmúlt, amiről lemaradtunk, azt már végérvényesen eltűnt, de ami még vár ránk, az úgyis eljön, nem kell semmit sürgetni.
És igen, a fenti gondolatokra néha emlékeztetnem kell magam.

2015. június 12., péntek

vakáció!!! - 1. nap

Igen, itt a nyár, a meleg, napsütéses idő.
Igaz, ma még nem sikerült 1o:oo-ra odaérni a Szent István Parkba, de remélem, a nyári szünet további részében sikerül korábban kelni és (szinte) mindenhová időben odaérni. De végül megjelenni és találkozni a többiekkel, és egy árnyékos, füves területen leheveredni. Dél körül Laura elaludt, jót pihent a nyárra vett, sport babakocsiban, aminek szinte vízszintesre dönthető háttámlája van.
Kora délután indultunk el hazafelé, de előtte még ebédeltünk egyet hármasban, majd - a nyári szünet első napjának tiszteletére - fagyiztunk is.
Hogy legyen a napban még valami változatosság, hajóval jöttünk haza. A Jászai Mari térről 22 perc alatt értünk Várkert Bazár megállóba. Igaz, időben nagyjából ugyanannyi ideig tartott, mintha villamossal és busszal jöttünk volna, de nem volt tömeg, nem kellett átszállással bajlódni.
Összegzésképp elmondható, hogy a szünet első napja remekül sikerült! Szuper napunk volt!

2015. május 2., szombat

edzésterv

Amint azt az előző bejegyzésben is említettem, több általam kiszemelt futóesemény is van az idei évben. Jelenleg a 2 hét múlva esedékes következő vernyemre próbálok edzeni. :) De hogy ne a saját fejem után menjek, csatlakoztam a Facebookon a DK-hoz, ahol hetente megjelenő edzésterv szerint lehet készülni a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála különböző távjaira.

2015. április 22., szerda

első futóverseny kétgyerekesként

Sosem tudtam futni, a suliban is mindig sikerült valahogy ellógnom a tesiórákon a futásokat.
2012-ben, a nagyobbik kislányom 1 éves korában kezdtem el megtanulni futni; 6 hét alatt 5 km-es edzésprogram alapján kezdtem a mozgást, abban az évben voltam egy 5 és egy 7 km-es versenyen, illetve többször voltam Szigetfutáson is a Margitszigeten, valamint néhányszor jártam a Nike Futóklubban is.

2012 telén tele voltam bizonytalanságokkal:
  • ha már sikerült lefutnom az 5 km-t, akkor hogyan tovább? Fussam az 5 kiliket, vagy növeljem a távot?
  • hogyan öltözködjek télen a futáshoz?
A kérdéseim blokkoltak, ezért télen talán csak egyszer futottam. Tavasszal kezdtem újra futni és szerdánként ismét eljártam a Margitszigetre, a Futóklubba. 2013. őszén, az utolsó őszi Futóklubos eseményen már úgy vettem részt, hogy tudtam, nemsokára bővül majd a családunk. Tavaly nyáron meg is született a második kislányunk.
Idén tavasszal vettem elő újra a futócipőt és most hétvégén futottam a Minicittán 2,5 km-t, illetve a családommal együtt indultunk a 700 m-es családi futáson. A szombati esemény nagyon feldobott, hiszen gyönyörű idő volt, bár, kissé hűvös, ismerősökkel is találkoztam, illetve az is örömmel töltött el, hogy gond nélkül megbírkóztam a 2,5 km-es távval.

2,5 km lefutása közben
a családi futáson

Most nagy bennem a lelkesedés, mert a közeljövőben több futóverseny is van, amin részt szeretnék venni.

2015. április 14., kedd

mosható tisztasági betét

Régóta használok tisztasági betétet, de még csak most hallottam arról, hogy létezik nem csak egyszerhasználatos, hanem mosható is, olyan, ami öntapadó csík nélkül is a helyén marad, nem csúszik el.
Az interneten "jött szembe" Tündesz blogja, ahol részletesen meg lehet nézni az általa készített tisztasági és egészségügyi betéteket, ill. ezek árait. A megrendelést le lehet adni egy, a blogról letöltött űrlapon, vagy e-mailben is. Tündének van Facebook oldala is, ahol szintén sok információ megtalálható.



Én 6 db mini tisztasági betétet rendeltem, fehér, ill. mintás dekoranyaggal készültet. A készítő több egészségpénztárral is szerződésben áll, így ezek az egészségpénztárnál elszámolható termékek.
Tudom, magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy szolgáltató pontos, kedves, megbízható, ügyfélbarát legyen, aki mindenre kiterjedően tájékoztat a megrendelésről és annak menetéről, de sajnos - sokszor tapasztalom - ez nem általános. A Tündével folytatott levelezés alapján elmondhatom, hogy példaértékűnek tartom azt, amit és ahogyan csinál.
De nem csak itt, a blogon szeretném ezt elmondani, hanem Az Év Anyavállalata 2015. indulói között egy szavazattal is meg szeretném erősíteni Tündét abban, hogy nagyszerűen csinálja azt, amit csinál.

2014. július 7., hétfő

a kórházban töltött három nap

Még a kórház által szervezett szülésfelkészítő előadásokon elhangzott, hogy úgy szoptatás szempontjából, mint a SIDS (hirtelen csecsemőhalál szindróma) megelőzése miatt jó, ha az újszülött minél közlebb van éjjel a szülőhöz. Szoptatás szempontjából ez azért különös fontosságú, mert így a szülő a lehető leghamarabb tud reagálni a picurka éhséget előrejelző reakcióira (pl. szájának nyitogatása, a kezének harapdálása, ébredezés...stb.). SIDS szempontjából pedig a "szoros testi kapcsolat az édesanyával stabilizálja a baba szívritmusát és légzését" (Margot Sunderland - Okosan nevelni tudni kell).
Egyéb, a kórházi nézetekről szóló tudnivalók is elhangzottak a már említett szülésfelkészítő előadásokon, pl. az is, hogy a szoptatás maximális támogatása miatt nem szabad a kórházba hozni cumit, cumisüveget, bimbóvédőt.

Sajnos a péntek este nem volt zökkenőmentes, Laura nyűgös volt. Éreztem, hogy a hasa rendetlenkedhet, de hiába próbéltam így-úgy mozgatni a félnapos gyereket, nem segített semmi. Éjjel kimentem a csecsemősökhöz, ahol egy elbűvölő, nagyon kedves csecsemős nővér volt épp szolgálatban. Sokat ő sem tudott tenni, csak ellátott tanácsokkal, hogy hogyan fogjam, hogyan mozgassam Laura lábát. Mivel még csak most született, a meconium bánthatta a pocakját, hiszen a sűrű magzatszurok nehezen ürül. Ráadásul Laurát most csupa újdonság veszi körül, és ilyen újdonság az is, hogy anyatej kerül a pocakjába. Hát, akkor éjjel sokmindent csináltunk, csak az alvásig nem jutott el egyikünk sem. Töredelmesen bevallom, - mert még most is kicsit lelkiismeret furdalásom van miatta - kb. negyed órára a csecsemős nővér gondjaira bíztam Laurát, mert a 3 szobatársamat nem szerettem volna éjszaka a síró kicsivel hagyni, amíg elmegyek wc-re és fogat mosok.

A hazajövetelt megelőző napon volt egy szoptatásról szóló filmvetítés és a film után fel lehetett tenni kérdéseket a gyermekorvos részére. Ekkor történt meg a kicsik hallásvizsgálata is.

Örülök, hogy olyan kórházi szemlélettel volt szerencsém találkozni 3 évvel ezelőtt és most is, ami a jelenlegi mindennapjaim során jelenleg is meghatározó:
  • az anyukának nem kell azon stresszelnie magát, hogy adott evésnél eleget evett-e. Felesleges evésenként (előtte és utána) mérlegre tenni a picurt, bőven elég napjában egyszer.
  • a szülők és gyerekek éjjel is a lehető legközelebb lehet egymáshoz, azaz semmi akadálya az újszülöttekkel egy ágyban alvásnak, sőt! A mi szobánkban mindenki a picurkájával egy ágyban aludt annak ellenére, hogy mindenkinél ott volt a kis gurulós kocsi, ahová be lehetett volna tenni a bébit, amíg alszik, nézelődik.
A kórházban töltött három nap alatt panaszra semmi okom nem lehetett: naponta kétszer volt csecsemős és felnőtt vizit; a kórházi személyzet kedves és segítőkész volt; nem bántam meg, hogy most nem kértem alapítványi szobát, mert a szobatársaim kedvesek voltak, jól kijöttünk egymással.

2014. július 2., szerda

Így érkezett Laura Noémi

Egy sikeres vbac (császármetszés utáni hüvelyi szülés) történet

2014. június 20-án, pénteken töltöttem be a várandósságom 40. hetét. Aznap reggel a kórházban kezdtem a napot, mert be kellett mennem ctg-re (magzati szívhang-vizsgálat), akárcsak utána vasárnap, kedden és szerdán. Vasárnap flowmetria (áramlásvizsgálat) is készült, az orvos mindent rendben talált. Szerda reggel, ctg után találkoztam a szülészemmel, aki arról tájékoztatott, hogy Laurának legkésőbb a terhesség 41. hetén, pénteken meg kell születnie. Ha addig magától nem indul be a szülés, akkor két lehetőség adott:
  • az egyik, hogy bejövünk csütörtök este, vacsora után, 8 körül ballonos méhszájtágításra, aminek köszönhetően péntek reggelre beindulhat a szülés,
  • a másik, hogy péntek reggel érkezünk és automatikusan műtéti úton születik meg a magzat.
Mivel az első lehetőség magában hordozza, hogy bármilyen végkimenetele lehet (vagy természetes úton, vagy műtéti úton, császármetszéssel is megszülethet Laura), ezért amellett döntöttünk. Az orvosommal való beszélgetést követő két napban csak kattogott az agyam, gondolkodtam, pipa voltam, hogy miért nem lehet megvárni problémamentes terhesség esetén a szülés magától történő beindulását, a statisztikák helyett miért nem lehet az egyént figyelembe venni stb.
Csütörtök reggel úgy döntöttem, beszélek az orvosommal és rákérdezek, hogy most nem lehet-e várni ugyanúgy a terminus után még két napot, mint 3 évvel ezeleőtt, azaz csak 41+1-nél beindítani a szülést. Az orvosom elmondta, hogy azóta felmerült a császár, mint előzmény, illetve, hogy a statisztikák mit mondanak és szerinte indokolt, hogy 40+6-nál megtörténjen a szülésindítás, és a 41. héten megszülessen a picur. Ez a rövid beszélgetés megnyugtatott, mert úgy érzetem, minden lehetőséget megragadtam, minden felmerült kérdést sikerült tisztáznom a szülés megindításával kapcsolatban.

Csütörtök este megvacsoráztunk, Annát lefürdettük, én is lezuhanyoztam és elindultunk Petivel a kórház felé. Este 8 körül meg is érkeztünk. Egy szülésznő azonnal megvizsgált és azt mondta, a méhszáj már alkalmatlan a ballonos szülésindításra. Hatalmas öröm volt hallani, hogy minden fájdalom nélküli tágulás van, azaz a szülés megindult! A csütörtök esti tényeknek köszönhetően az a döntés született, hogy menjük haza éjszakára, ha megindulnak a fájások, akkor jöjjünk vissza, ha nem, akkor péntek reggel 7-kor vár minket a szülészet és burkot repesztenek.
Pénteken reggel 7 körül értünk Petivel a szülészetre, a szülésznőm szolgálatban volt, már várt minket. Szinte azonnal megvizsgált, megállapította, hogy a méhszáj éjszaka tovább tágult, Ekkor megtörtén a burokrepsztés is. A magzatvíz tiszta volt, ekkor fellélegeztem, hogy minden rendben, már csak meg kell várni a fájásokat. Petivel elfoglaltuk az egyik szülőszobát, ahol azonnal át is öltöztem. Itt megkaptam magamra a ctg-t, ami már azonnal jelezte a méhösszehúzódásokat, fájásokat. A fájások gyengén indultak, egy mélyebb levegővétellel át lehetett vészelni őket. Peti örült, hogy mosolygok a fájások közben. :)
A délelőtt folyamán rendszeresen jöttek az egyre erősödő fájások, méhösszehúzódások, amelyek a tágulást is kísérték. Délelőtt 11-kor az orvosom azt mondta, kora délutánra már meg is születhet Laura.
De ekkor nagyon felgyorsultak az események. Petivel ketten voltunk a szülőszobában, kaptam egy fitt ball-t is, azon ültem a ctg mellett. A labdán ülve már tolási ingereket éreztem. Nem sokkal később Peti szólt a szülésznőnek, hogy azt érzem, lejjebb van a gyerek. Igen, ahogyan mozogtam, ringatóztam a labdán, egyre lejjebb került a feje.
Bejött a szülész és a szülésnő is, kérték, ha véget ér a mostani fájás, feküdjek fel az ágyra. Az ágyon mindenki számára világossá vált, hogy tényleg láthatóvá vált Laura feje. Az orvosom mondta, hogy hogyha lenyúlok, akkor meg is foghatom, érezni lehet a kis buksiját. És igen, éreztem, megfogtam, csodálatos volt. Az ágyon vártuk a következő tolófájást, és akkor, azzal a fájással meg is érkezett Laura feje, a következővel meg már kicsúszott a válla és az egész gyerek is.
Sajnos a köldökzsinór rövid volt, ezért nem tudták azononnal, a köldökzsinór elvágása nélkül a hasamra helyezni Őt, az új jövevényt, de a köldökzsinór elvágását követően azonnal megkaptam a meztelen kis testet az én szintén meztelen mellkasomra. Édesen, sírdogálva érkezett meg, de rajtam gyorsan megnyugodott. Fantasztikus volt.

a néhány perccel ezelőtt megszületett Laura
Valamivel később a szülésznő elvitte a picikét lemérni, pelusba öltöztetni. Kértem, hogy Laurát a születése után ne fürdessék meg, csak törölgessék át. A szülésznőm a kérésemnek eleget tett és így hozta vissza egy takaróba csavarva a pelusos, 2740 grammos, 50 cm-es Kislányunkat, Laura Noémit.
A születést követő 2 órát együtt töltöttük a szülőszobán, csak Peti, én és Laura.

Az egész szülés olyan, ha nem jobb volt, mint ahogyan elképzeltem:
  • igaz, már tudtam rég, hogy a kórházban nem lesz beöntés, ennek ellenére nagyon örülök, hogy ez így van,
  • a vajúdási szakaszban szabadon mozoghattam,
  • a szülés során semmilyen gyógyszert nem kaptam,
  • volt gátvédelem, nem került sor gátmetszésre,
  • mivel a magzatmáz a bőr számára sok tápanyagot tartalmaz, és mert talán kevesebb stresszel is jár a baba számára, ezért szerettem volna, ha a megszületett kisbabát nem fürdetik meg, csak megtörölgetik,
  • és úgy érzem, részben az is sikerült, hogy a kitolásnál sem fekvő testhelyzetben lehettem, igaz, az utolsó két tolófájást már úgy vittem véghez, de akkor a feje már láthatóan megjelent.
Peti is fantasztikus munkát vitt véghez: a jelenléte hatalmas segítség volt, mert aktívan részt vállalt mindenből. Segített a fájások átvészelésében, úgy helyezkedett, hogy én jól tudjam őt használni, támaszt nyújtott, kapszkodót, amikor kellett vízzel és szőlőcukorral kínált. A kitolási szakaszt megelőzően egymás felé fordulva álltunk, ekkor bele tudtam kapaszkodni a karjába, amivel átölelt, együtt ringatóztunk, szinte táncolva csináltuk végig azokat a fájásokat - ez, a tolófájásokat megelőző szakasz volt számomra a legnehezebb, legnagyobb fájdalommal járó szakasza a szülésnek.

Az orvosom és a szülésznőm is úgy volt jelen a szülésnél, hogy az számomra háborítatlannak mondható. Nagyon jó érzés visszaemlékezni a péntek délelőtti 4 óra minden egyes percére!