2011. június 20., hétfő

mozgásba lendülés

Most érkezett el az a pillanat, amikor már nem lehet órákon, napokon keresztül csak úgy, semmit sem téve, csodálattal elnézegetni a Kislányunkat, hiszen rájött arra, hogy hogyha össze-vissza rúgkapál, akkor az helyváltoztatással jár.
Igen, Anna mostantól komoly figyelmet igényel minden pillanatban, lehet az pelenkázás, vagy egy látszólag békés alvás a kiságyban; mi, szülők mostantól már egy percre sem lehetünk nyugodtak.

Amikor még gyermek nélkül éltünk, szinte csodálattal néztem azokra, akik rutinosan pelenkáznak.
Igen, a Picurkánk megszületése óta eltelt 2 és fél hónap alatt nekem is lehetőségem volt belerázódni a tisztába tétel rejtelmeibe, de úgy tűnik, hogy a kezdő szintről haladóra léphetek, ugyanis új elem jött a képbe, és ez nem más, mint az izgő-mozgó csecsemő.
Hiába helyezem el a Babát minél inkább a 70 cm mély pelenkázó felőlem lévő részén, egy mozdulattal képes elrúgni magát a fal felé, és csak jókedvűen mosolyog azon, ahogyan szülei tágra nyílt szemmel aggódnak azon, hogy gyermekük nem megy-e fejjel a falnak.

De nem csak ébren, hanem már éjszakánként, az alvás során sem lehetünk nyugodtak, hiába van a Baba a rácsos kiságyban, hiszen a sötétség nem gátolja abban, hogy kézzel-lábbal mozogjon, és vagy keresztbe fordul, vagy kis sajtkukacként elindul, és egyszer csak az ágy másik végében köt ki.

A mi perpetum mobile babánkkal folyamatosan újabbnál újabb, és egyre komplexebb kihívások várnak még ránk, de egyelőre ezzel az új elemmel próbálunk megbirkózni.

2011. június 16., csütörtök

alvás éjjel

Szerencsések vagyunk, hiszen a mi Pici Lányunk a megszületése óta tisztában van azzal, hogy az éjszaka alvásra való.
Mióta hazajöttünk a kórházból nem volt átvirrasztott éjszakánk; sőt, a kórházban is csak egyszer. Persze az elmúlt 10 hétben éjszakánként volt 1-2 - de nem több(!!!) - hajnali ébredés, ami szigorúan csak az étkezés idejére szorítkozott.
De most, amióta a Kislányunk elmúlt 10 hetes, azóta már egyáltalán nincs éjszakai felkelés, - ahogyan azt ma éjjel is tette - egy huzamban képes végigaludni akár 8 órát is.
Hála istennek az éjszakai alvást követő ébredést van úgy, hogy észre sem vesszük, hiszen amikor reggel a megszólaló ébresztőórára felkelünk, azt látjuk, hogy a Picur szeme már hatalmasra nyílt, ő már ébren van, de csendesen csak nézelődik, játszadozik a kiságyban.

2011. június 15., szerda

védőoltás

Mivel Kislányunk már elmúlt 2 hónapos, ezért elérkezett az ideje a 2 hónapos korban aktuális oltás(ok) beadásának. A kétórás rendelési idő alatt sikerült pont akkor elindulni és hazaérkezni, amikor esett az eső, de semmi gond, végre túl estünk rajta.
Most a DPT (régi nevén Di-Per-Te) kötelező, és a pneumococcus elleni ajánlott védőoltást kapta meg a mi Picikénk.
Megfogadtam - mert jónak tartottam - az újságban olvasott jó tanácsokat (bár, ha nem olvasom, akkor is így tettem volna), azaz Anna nem volt éhes, nem volt álmos, hiszen logikus, hogy akkor nyűgösebben viseli nem csak a kisbaba, de a felnőtt is a megpróbáltatásokat. Persze ennek ellenére már előre tartottam attól, hogy mi lesz az orvosnál, mennyire fáj majd neki, sokáig sír-e... stb.
A rendelőben szerencsére csak 1 anyuka volt előttünk, így mire kivettem a Picurt a babakocsiból, már be is mehettünk. A rövid rutinvizsgálatot követően már elő is került a két injekciós tű, melyek tartalma a Kicsi 1-1 combjában kötött ki. A szurik beadását némi sírás követte, de az orvos nem rögtön egymás után adta be az ellenanyagokat, így a két injekció közötti néhány perces szünetben sikerült egy kicsit megnyugtatni a Kisbabát. Már sem a felöltözéskor, sem a 2 perces hazafelé úton nem volt semmi gond, a Baba olyan volt, mintha semmi sem történt volna. A Bébike hazaérkezés után is nagyon nyugodt volt, nem igényelte a vele való foglalkozást, ezért lefektettem az ágyba, ahol magától elaludt, és 2 órán keresztül fel sem ébredt.
Nem mondom, hogy az esténk nyugodt volt, de Anna nem volt nyugtalanabb most sem, mint amennyire az szokott lenni. Azt mondják, a DPT oltást általában 24-48 órán belül enyhe tünetek követik; hőemelkedés, lázas állapot léphet fel, de szerencsére a Picinket egyelőre a hőemelkedés és a láz is elkerülte, sőt az éjszakát is - akár csak az ez előtti 3 napon - hajnali étkezések nélkül átaludta.
Nagyon remélem, hogy a későbbiekben szükséges oltások sem viselik meg ennél jobban! :)

2011. június 3., péntek

az első 2 hónap

Kereken két hónappal ezelőtt érkezett meg családunkba a Kislányunk, aki attól a naptól kezdődően minden egyes porcikájával az életünk részévé vált.
Leírhatatlan érzés, ahogyan napról napra fejlődik, változnak a vonásai, újabb és újabb dolgokat sajátít el az a Picike Lány, akinek én vagyok - én lehetek - az anyukája.

A legutóbbi két hónap nagyon gyorsan eltelt, de a Picur mégis rengeteg változáson ment keresztül. A születésekor (bár a hossza és a súlya átlagos értéket mutatott) számomra még nagyon picikének tűnt, alig mertem/mertünk hozzáérni, de mára ez már a múlté, hiszen a Bébi súlya most már több, mint 5 kg, és a fejét, testét is szépen tartja már.

Néhány héttel ezelőtt végre elérkezettnek láttam az időt arra, hogy elmenjek az iskolába zh-t írni. Ekkor a Picurkára itthon a nagymama vigyázott. Teljes mértékig tisztában voltam vele, hogy 2 óra alatt - amíg oda vagyok - semmi baj nem történhet, de mégis nehéz, és egyben szokatlan volt gyerek nélkül, egyedül kilépni az ajtón. Az elválást számomra az nehezítette meg, hogy Manókánk egyelőre nem igazán barátkozik a cumisüveggel, ezért az az érzésem, hogy hogyha nem vagyok vele, akkor étlen-szomjan marad itthon, hiába hagyok neki itthon egy üveg anyatejet. De mivel csupán maximum két óra távollétről volt szó, tudtam, hogy nem pusztulhat éhen a gyerek. Anyai aggódásom természetesen teljesen felesleges volt, hiszen minden a lehető legnagyobb rendben folyt, amíg nem voltam itthon, mert Anna Emese - ahogyan máskor is szokott - nagyszerűen viselkedett.

Ha a Picikénk alvási szokásaiból indulunk ki, akkor le sem tagadhatná, hogy mi vagyunk a szülei, hiszen nem csak éjszakánként alszik jókat, hanem a magyarországi viszonylatban viszonylag hosszú utazásnak számító utakon is, melyekből megtapasztalhattuk, hogy a Picit az autózás láthatóan megnyugtatja, mivel az elindulást követően nem sokkal már szunyókál is, és a célig esze ágában sincs felébredni.