mosható tisztasági betét

Régóta használok tisztasági betétet, de még csak most hallottam arról, hogy létezik nem csak egyszerhasználatos, hanem mosható is, olyan, ami öntapadó csík nélkül is a helyén marad, nem csúszik el.
Az interneten "jött szembe" Tündesz blogja, ahol részletesen meg lehet nézni az általa készített tisztasági és egészségügyi betéteket, ill. ezek árait. A megrendelést le lehet adni egy, a blogról letöltött űrlapon, vagy e-mailben is. Tündének van Facebook oldala is, ahol szintén sok információ megtalálható.

Én 6 db mini tisztasági betétet rendeltem, fehér, ill. mintás dekoranyaggal készültet. A készítő több egészségpénztárral is szerződésben áll, így ezek az egészségpénztárnál elszámolható termékek.
Tudom, magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy szolgáltató pontos, kedves, megbízható, ügyfélbarát legyen, aki mindenre kiterjedően tájékoztat a megrendelésről és annak menetéről, de sajnos - sokszor tapasztalom - ez nem általános. A Tündével folytatott levelezés alapján elmondhatom, hogy példaértékűnek tartom azt, amit és ahogyan csinál.
De nem csak itt, a blogon szeretném ezt elmondani, hanem Az Év Anyavállalata 2015. indulói között egy szavazattal is meg szeretném erősíteni Tündét abban, hogy nagyszerűen csinálja azt, amit csinál.

öltözék

Az egyik baba-mama fórumon felmerült a kérdés, hogy ki, mikor, mibe öltözteti a gyerekét. Eszembe jutott, hogy én már nem is igen emlészem arra, hogy Annát kisebb korában hogyan öltöztettük, ígyhát most utánanéztem az öltözködési szokásainak.

Mi a gyerekre nagyon pici korában éjszakára is és napközbenre is body-t és rugdalózót adtunk, vendégségben is így jelentünk meg Annával. Anna még nem volt egy hónapos, amikor már vendégségbe is kis nadrágot, pólót és kardigánt adtunk rá a body fölé. Ezután már napközben itthon is általános viseletté vált a nadrág-póló kombó, illetve a lábfej nélküli rugdalózó, éjszakára pedig megmaradt a klasszikus rugdalózó. Amikor még nem forgott és mászott össze-vissza a mi kis örökmozgónk, még akkor sem igazán okozott gondot itthon a nadrág viselése, - mivel elég meleg volt a lakásban, hiszen Anna áprilisban született - nem kellett a felgyűrődő pólóval sem bajlódni, mert csak a body volt rajta a nadrágon kívül.

Nyáron, nagy melegben, van, hogy csak body-ban, vagy egy trikóban van itthon Anna. Természetesen a pelenka egyelőre elengedhetetlen része az öltözéknek.

Rengeteg kislányos, fodros, alkalmi ruhája is van a gyerekünknek, de ezeket akkor horjda, amikor van valami alkalom, esetleg vendégségbe megyünk.

Anna az éjszakákat sokáig rugdalózóban töltötte, ezt később lábfej nélküli rugdalózó váltotta fel, nyáron pedig kis body-ban aludt egy kistakaróval, amit rendszeresen lerúgott magáról. Mivel rájöttünk, hogy a gyerek nem igazán van jóban a takaróval, ezért ősztől, azaz kb. másfél éves korától hálózsákban alszik éjszakánként, amit már szinte a kezdetektől reggelente le tud venni magáról. Ennek köszönhetően sokszor mosolygósan kezdődik a reggel, hiszen Anna csendben leveti a hálózsákot és macskaléptekkel kioson oda, ahol mi is vagyunk, de persze nem szól, nem zajong, csak akkor mosolyog, ha már látja, hogy mi is észrevettük őt.

Külön van nálunk utcai és itthoni öltözék is, bár, ez inkább csak a nadrágra korlátozódik, hiszen most, télen az utcai nadrág az bélelt farmer, vagy orkán, itthon pedig pamutban játszik, szaladgál a gyerek. Kabát alá polár pólót szoktam Annára adni, így biztos nem fázik az orkán kabátban még nagy hidegben sem. Itthon nincs szükség a polár pulcsira, hiszen elég meleg van ahhoz, hogy csak pamut hosszú ujjú pulcsit, esetleg kardigánt vegyen fel.

Most az a véleményem, hogy az itthoni öltözéknek kényelmesnek kell lennie. Én is kényelmes ruhában vagyok a lakásban; de olyanban, ami azért mások előtt is vállalható, hiszen bármikor átkopoghat a szomszéd, hozhat csomagot, vagy ajánlott levelet a postás, de én is jobban érzem magam, ha viszonylag csinosnak érzem magam, így a gyerekemet is ennek megfelelően öltöztetem fel.

Anna egyre nagyobb, a meglévő ruhatárát fel kell frissíteni, ráadásul új évszak is közelít. Az új ruhadarabok beszerzésekor új alapokról fogok indulni, hiszen a fórumos lányok által ihletett bejegyzés során át kellett tekintenem a múltbéli eseményeket és sokmintent át kellett gondolnom, hogy hogyan is szeretném összeállítani a Kislányunk ruhatárát.

a ruha teszi?

Szeretem meghallgatni, elolvasni a baba érkezéséhez kapcsolódó véleményeket, mert úgy érzem, minél több helyről jutok információhoz, annál jobban tudok véleményt alkotni abban a témában, amiben bizonytalan vagyok.

Nem túl régen találkoztam egy blogbejegyzéssel, ahol a várandósok öltözködéséről fejtette ki véleményét a posztoló. Azonban a bejegyzés legutolsó bekezdésén nem tudok szó nélkül átsiklani.

„Ui: a kórházi pakkomban van szemceruza és szempillaspirál, nappali ruhaként leggings+tunika kombinációkban gondolkodom. Nem vagyok hajlandó hálóingben mutatkozni senki előtt.”

Hogy én erről hogyan gondolkodom?

A kórház által szervezett szülésre felkészítő tanfolyamon biztos nem véletlenül hangzott el, hogy a kórházi csomagba mindenképp bele kell kerülnie szoptatós hálóingnek, vagy pizsamának.
A kórházban szerintem azért vannak a „betegek” ilyen hálóruhában, mert szülés után – amikor a gyermekágyi időszak kezdődik, – ez a legkényelmesebb öltözék, épp ezért úgy gondolom, hogy a kórházi személyzet már hozzászokott a pizsamák és hálóingek látványához, bennük biztos nem vált ki megrökönyödést, ha az anyuka nap közben is ilyen szerelésben mutatkozik.

A posztoló szemében talán igénytelennek tűnhetek, de én szemceruzát sem csomagoltam magamnak a kórházban eltöltendő napokra. Sőt, eszembe sem jutott, hogy az lesz majd a kórházban a legnagyobb problémám, hogyan nézek ki abban a csodálatos 3 napban, amikor a Picurral, élete első napjain kettesben lehetek.

A családba érkező kis jövevény is látni fog álmosan, smink nélkül, hálóingben/pizsamában, ő nem azért fog jobban szeretni, mert mindig tökéletes a sminkem és kifogástalan az öltözékem.

A „Nem vagyok hajlandó hálóingben mutatkozni senki előtt.” kijelentés nem tudom, mit takarhat pontosan, de feltételezem, hogy a bejegyzést készítő kényelmes pizsamában, vagy hálóingben alszik otthon, bár elképzelhető, hogy tévedek.

Persze a szerzővel egyet értek abban, hogy nem mindegy mit veszünk magunkra, hiszen kihathat(hat) a viselkedésünkre is, hogy valamiben jól érezzük-e magunkat. És ha számára a leggings és a tunika kényelmes (hangsúlyozom: kényelmes!!!), – bár kaphatók nagyon csinos pizsamák és hálóingek is, – akkor végül is nincs a kórházi ruhatárával kapcsolatban semmi kifogásom.