ügyeletes bölcsőde

Július van. Ebben a hónapban nyári szünet van a bölcsődében, ezért erre az időszakra másik bölcsiben lehet kérni ügyeleti elhelyezést.

Tegnap még Szegeden voltunk, de ma már az új bölcsibe kellett menni Annával.
Reggel megpróbáltunk korán indulni, hiszen ki kell tapasztalni, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni az új helyre és első nap nem lenne jó elkésni. Rengeteg felfelé vezető lépcsőfokot kell megtenni addig, míg elérjük a bölcsit, de szerencsére időben megtaláltuk, így legalább az időben érkezés sikeres volt. Amikor megérkeztünk, a csoport épp a teraszon játszott. A gondozónő azonnal jött, bemutatkozott, kedvesen fogadott minket. Én is kiléptem Ibi nénivel a gyönyörű panorámával rendelkező teraszra, ahol elkezdtünk a gyerekem szokásairól beszélgetni. Anna egy kis ideig még körülöttem volt, de néhány perccel később már el is kezdte felfedezni a teraszon lévő játékokat, elkezdett egyre távolodni tőlem. Kb. 1o perccel a megérkezést követően a gondozóval együtt úgy láttuk, hogy most már nem okoz gondot, ha én elmegyek. Annától mindenképp szerettem volna elköszöni, ezt meg is tettem. Lehajoltam hozzá, és mondtam neki, hogy délután találkozunk. Ekkor egy kicsit megszeppent és elkomolyodott, de a gondozó odalépett mellénk és a gyerekemmel egymás kezét fogva sétáltak el mellőlem. Olyan hihetetlenül könnyűnek tűnt az új helyen az elválás...

Természetesen nap közben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit csinál az én Kislányom, hiszen most nem volt semmiféle beszoktatás, ismerkedés, és ő még csak április óta, azaz 3 hónapja jár bölcsődébe.

Délután 4-kor indultunk el Petivel Annáért. Én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen hírekkel fogad majd a délutáni gondozó. Fél 5 körül, amikor megérkeztünk a bölcsibe, a gyerekünk a teraszon motorozott és jókedvűnek tűnt. A gondozó - aki szintén Ibi néni - elmondta, hogy minden rendben volt; Anna sokat evett, sokat ivott, jól aludt, jókedvű volt.

Még régebben bevittünk az eredeti bölcsijébe egy kis takarót, amit pénteken, az utolsó napon hazahoztunk, a mostani helyre nem kérte Anna, hogy elvigyük, külön játékot sem kért, csak egy cumit vittünk, és ennek ellenére úgy aludt el első nap az új környezetben, hogy még a fejét sem kellett simogatni.

Olyan büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy lányom van, jó érzéssel tölt el, hogy tudom, minden rendben vele, most is jó helyen van.

itt a nyár

Bár kissé elhúzódott a bölcsődei beszoktatás, de nem azért, mert a gyerek nehezen viselte az elválást, hanem inkább a félelem miatt.

Mivel szeretek tiszta lapokkal játszani, ezért a gyermekem gondozója tisztában volt vele, hogy Anna velem kizárólag cicivel alszik el. Talán ezért volt az, hogy közel 3 hétig jártam be a bölcsibe délre, így, ha nem aludt el a Kislányom, fél 1, háromnegyed 1 körül mindig megkaptam a gyerekem, persze, addig, amíg délre visszamentem, egyszer sem aludt el a gyerekem. Kb. 3 héttel a bölcsikezdést követően határozott voltam és megmondtam, hogy majd csak alvás után fogok jönni. Több dolog miatt döntöttem úgy, hogy meg kell lépnem ezt a lépést:

• első dolog, az én önzőségem. Mivel 3 hete nem tudtam rendesen ebédelni, mivel délben mentem vissza a gyermekemért.
• már nagyon sok időnek tűn számomra és mások számára is ez a 3 hétig tartó beszoktatás.
• mivel Annát mindig úgy kaptam meg, hogy nem sírt, hiszen mindig könnyen meg tudják nyugtatni a gondozók, nem voltam ideges, mert tudom, jó környezetben van.
• előző nap, amikor érte mentem, igaz ugyan, hogy nem aludt, de nem is zajongott, nem volt nyűgös. Én nem tartottam indokoltnak a hazaadást.
• minden alkalommal legkésőbb háromnegyed 1-kor már vihettem is haza a gyermekem. E miatt nem éreztem, hogy bármiféle előrelépés is történne, csak egy helyben topogtunk.

Anap, amikor az altatás után megérkeztem, már azzal fogadtak, hogy gyönyörűen aludt a gyerekem, igaz, csak háromnegyed 2 körül aludt el, de elaludt.

A beszoktatás után már nem volt semmi gond, minden rendben ment. Igaz, reggelente a gondozóknak még karban kell bevinniük a Kislányom, de nincs sírás, egész nap jókedvűen játszik a többi gyerek között.

Úgy érzem, jó döntés volt bölcsibe adni a gyereket, mert jó társaságban, szerető környezetben tölti a hétköznapokat. Kicsit sem érzem azt, hogy megviselné őt a tőlem való napközbeni elválás, így nem aggódom, nyugodt vagyok.

De!

A 3 kerületi bölcsődében júliusban csak 1 bölcsőde működik, ami ügyeleti bölcsi szerepet tölt be.
Nem mondom, hogy nem félek a most következő 1 hónapnyi időszaktól, hiszen még csak 3 hónapja bölcsődés a Kislányom, és szinte teljesen úgy arcok fogadják majd, mivel a saját csoportjából egyik gyerek sem kért ügyeleti bölcsis elhelyezést, és a másik csoportból is csak 3 gyerek megy júliusban bölcsődébe.

No, majd kedden kiderül, hogy hogyan áll helyt a 2 éves gyermekem.

a második nap

Ma délelőtt már a második bölcsis napot kezdhette meg a Kislányom. Ma is - akárcsak tegnap - 10-re vártak minket. Amikor beértünk a bölcsibe, a gyerekek most is kint játszottak a teraszon. Két csoport volt kint, így ma már kétszer annyi gyerekkel játszhatott együtt Anna.
Ma is pozitív tapasztasztalatokkal gazdagodtam: láttam, hogy a gondozók ölbe veszik a gyerekeket, megsimogatják őket, sőt, néha még puszit is adnak a buksijukra; olyan barátságosnak, családiasnak tűnik az egész, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Fél 12-kor a gyerekek megkezdték az ebédet; 4 fős asztaloknál foglaltak helyet. Annál az asztalnál, ahol Anna ült, mindegyik kislányon volt előke, csak az én gyerekemen nem. Igen, itthon is ez a helyzet; kb. 1 évvel ezelőtt folyton leszedte magáról az előkéket, de nem igazán tiltakoztam soha ez ellen, hiszen az előkék szinte  minden alkalommal tisztán kerültek le a nyakából. A gondozók ebéd közben megdicsértek, mert szépen és sokat evett a töltött paprikából és a banánból is.
Nem szeretnék messzemenő következtetésekre jutni abból, hogy amikor a gondozók elkezdték kirakni a kis ágyakat, akkor Anna ráült, vagy belefeküdt volna az egyikbe, hiszen ezt állítólag mindegyik gyerek eljátssza, amikor először meglátja az ágyakat.

Olyan boldog és büszke vagyok a Kislányomra, hiszen a csoportban Ő a legfiatalabb, és úgy tűnik, remekül megbirkózik a bölcsődei elvárásokkal.

első nap a bölcsiben

Csodásan sütött a nap, amikor felkeltem. Nem sokkal később birtokba vettem a fürdőszobát, majd miután végeztem, nekiálltam reggelit készíteni.Ez után ébresztettem a gyerekem, majd reggeli után elindultunk a bölcsibe, ahol délelőtt 10-re vártak minket.

Amikor beértünk a bölcsődébe, a gyerekek kint játszottak a teraszon. Én még lepakoltam a hátizsákot, amiben az első napon szüséges dolgokat vittem, de Anna már ment is befelé, a foglalkoztatószobába, azaz kifelé, a szobából megközelíthető teraszra. A terasz tele volt kis motorokkal, gyorsan egyet már ki is szemelt és ráült és már ment is vele. :) Megtudtam, hogy a mai nap egy 1 órás ismerkedésről szól. Amíg a bölcsiben voltunk, addig Anna a teraszon motorozott, babakocsit tologatott, vagy a többiekkel futkározott a terasz egyik végéből a másikba.

Ebéd előtt a gyerekek bementek a szobába, mi is velük tartottunk. Megkérdeztem a gyerekem, hogy maradjunk-e még, amire ő azt válaszolta, hogy vetkőzzünk le, azaz jól érthetően a tudtomra adta, hogy még nem akar hazamenni. Bent még rajzolt, főzőcskézet, hajszárítóval játszott, egyszóval, szépen feltalálta magát.

Ebéd előtt indultunk haza, jó nagy körben sikerült megközelítenünk a buszmegállót, de jól esett a séta, hiszen gyönyörű idő volt.

Hogy vajon milyen gondolatok kavaroghatnak a fejében, nem tudom, de remélem holnap is jól fogja magát érezni, amikor is már - ha úgy tartja kedve - együtt ebédelhet a többiekkel. 

bölcsőde

Ismét nagy változások jönnek a mi kis családunk életében: Anna áprilils 8-tól bölcsődés lesz.

Igaz, van bennem némi félelem, hiszen több helyről is megkaptam már, hogy a bölcsi csak egy szükséges rossz, de én ennek ellenére megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Nem akarok már előre aggódni azon, hogy nem tud a gyerekem beilleszkedni, vagy folyamatosan beteg lesz, vagy nem fog délben aludni, mert ráérek akkor ezzel foglalkozni, ha már ott tartunk.

Mivel a társas készségek csak csoportban tudnak fejlődni, ezért számomra fontos, hogy a gyermekem vele azonos korúakkal is találkozzon, hiszen ez a szocializációja miatt is fontos.

Az internetet, könyveket böngészve, internetes fórumos beszélgetésekből, valamint a WHO ajánlásból is számomra az jön le, hogy a szoptatás minimum 2 éves korig ajánlott.

A bölcsőde vezetője nem igazán volt elragadtatva attól a ténytől, hogy kislányunk egyelőre csak cicin alszik el, ezért sürgősen ajánlotta a napközbeni szoptatások abbahagyását - ez némi nyugtalanságra adott okot nálam. Szerencsére a bölcsődei gondozóknál nem éreztem, hogy problémát jelentene ez, így egy kicsit fellélegeztem, amikor őket is sikerült megkérdezni ezzel kapcsolatban.
A védőnőnél is jártunk már a bölcsődéhez szükséges papírok beszerzése miatt, de legnagyobb meglepetésemre sajnos ott is a hosszú ideig tartó szoptatás ellenzésével kellett szembesülnöm. A védőnő tanácsolta, hogy napközben inkább ne engedjem szopni a gyerekem, ha lehet, mondjam, hogy elfogyott, nincs cici, majd talán este lesz.
Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem, a gyerekemnek nem fogok hazundi, inkább másokat nem avatok be az én dolgomba.

A WHO ajánlásával összhangban van az anyai ösztönöm, szerencsére tejem is van, és nekem sem rossz, hogy a kislányom szopik még, szóval, egyelőre úgy tűnik, kivárom, hogy Anna magától hagyja abba a szopit. Nem szeretném pont most, a bölcsődébe kerülés előtt cicimegvonással is stresszelni a gyerekem, pont elég változás lesz neki és nekem is az, ha heti 5 napot ott tölt.
Úgy érzem, a szoptatás megnyugtatja Annát, és azt veszem észre, hogy bizalommal fordul az ismeretlen dolgok felé, szereti felfedezni a dolgokat és ebben szerintem nagy szerepe van a szoptatásnak is, persze az alaptermészete sem elhanyagolható dolog.

Egyelőre bízom abban, hogy minden rendben lesz!