ügyeletes bölcsőde

Július van. Ebben a hónapban nyári szünet van a bölcsődében, ezért erre az időszakra másik bölcsiben lehet kérni ügyeleti elhelyezést.

Tegnap még Szegeden voltunk, de ma már az új bölcsibe kellett menni Annával.
Reggel megpróbáltunk korán indulni, hiszen ki kell tapasztalni, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni az új helyre és első nap nem lenne jó elkésni. Rengeteg felfelé vezető lépcsőfokot kell megtenni addig, míg elérjük a bölcsit, de szerencsére időben megtaláltuk, így legalább az időben érkezés sikeres volt. Amikor megérkeztünk, a csoport épp a teraszon játszott. A gondozónő azonnal jött, bemutatkozott, kedvesen fogadott minket. Én is kiléptem Ibi nénivel a gyönyörű panorámával rendelkező teraszra, ahol elkezdtünk a gyerekem szokásairól beszélgetni. Anna egy kis ideig még körülöttem volt, de néhány perccel később már el is kezdte felfedezni a teraszon lévő játékokat, elkezdett egyre távolodni tőlem. Kb. 1o perccel a megérkezést követően a gondozóval együtt úgy láttuk, hogy most már nem okoz gondot, ha én elmegyek. Annától mindenképp szerettem volna elköszöni, ezt meg is tettem. Lehajoltam hozzá, és mondtam neki, hogy délután találkozunk. Ekkor egy kicsit megszeppent és elkomolyodott, de a gondozó odalépett mellénk és a gyerekemmel egymás kezét fogva sétáltak el mellőlem. Olyan hihetetlenül könnyűnek tűnt az új helyen az elválás...

Természetesen nap közben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit csinál az én Kislányom, hiszen most nem volt semmiféle beszoktatás, ismerkedés, és ő még csak április óta, azaz 3 hónapja jár bölcsődébe.

Délután 4-kor indultunk el Petivel Annáért. Én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen hírekkel fogad majd a délutáni gondozó. Fél 5 körül, amikor megérkeztünk a bölcsibe, a gyerekünk a teraszon motorozott és jókedvűnek tűnt. A gondozó - aki szintén Ibi néni - elmondta, hogy minden rendben volt; Anna sokat evett, sokat ivott, jól aludt, jókedvű volt.

Még régebben bevittünk az eredeti bölcsijébe egy kis takarót, amit pénteken, az utolsó napon hazahoztunk, a mostani helyre nem kérte Anna, hogy elvigyük, külön játékot sem kért, csak egy cumit vittünk, és ennek ellenére úgy aludt el első nap az új környezetben, hogy még a fejét sem kellett simogatni.

Olyan büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy lányom van, jó érzéssel tölt el, hogy tudom, minden rendben vele, most is jó helyen van.