az első fürdés a Velencei tóban

szombaton 0 órakor életbe lépett a szerda éjfélig tartó hőségriadó. itt, a városban napközben nem túl sok mindent lehet csinálni: csak kora délelőtt és késő délután tudunk levegőre menni. ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap lemegyünk Velencefürdőre, ahol szabadlevegőn lehetünk mindannyian. így is tettünk, vasárnap dél körül útnakindultunk. a koradélutáni órákat a kertben töltöttük; próbáltunk az árnyékban pihenni, ebédeltünk, élveztük a frissnek nem igazán mondható nyári időt, Anna pedig pelus nélkül vígan szaladgált a fűben.
viszont, ha már vízpart környékén voltunk, akkor mindenképp szerettünk volna lemenni a tóhoz is. végre megvettük Anna első csomag úszópelusát, szóval, a pancsolásnak már semmi akadálya nem volt. Gárdonyba mentünk, mivel azt hallottuk, hogy az ottani szabadstrand a lassan mélyülő partjával a kisgyermekeseknek is kedvez.
sajnos amikor leértünk a strandra, még akkor is nagy volt a tömeg. de - ha már ideértünk - ez már nem vehette el a kedvünk a fürdőzéstől. gyors vetkőzés után elindultunk a víz felé, ami hirtelen ugyan hűvösnek tűnt, ezért szépen lassan mentünk egyre beljebb a Nagymamával, Petivel és Annával. Pankát nem igazán érdekelte a víz hűvössége, igaz, arra nagyon ügyeltünk, hogy - mivel első találkozása a tóval - ne hirtelen vigyük a vízbe. csak annyira mentünk be, hogy Anna lába leérjen a vízben, de a válla még kilógjon belőle, azaz kb. 5o-6o cm mélységig merészkedtünk. Panka ismét hatalmas meglepetést okozott: élvezte a vízi-létet, dobálta a kis labdáját, csapkodta a vizet a kezével és a lábával is, hatalmasakat kacagott, egy szóval, egyértelműen a tudtunkra adta, hogy jó ötlet volt lejönni a vízhez.
igen, ez az alkalom megerősítést adott abban, hogy mi a véleményünk a babaúszással kapcsolatban.
az idén nyárra vonatkozó programjaink szerencsére lehetővé teszik, hogy a megmaradt úszópelusokat a későbbi strandolások alkalmával is felhasználjuk, ugyanis nem ez volt az utolsó eset, hogy vízparti települést választottunk uticélul.

szoptatás

Rengeteg mindenről másképp gondolkodtam, amikor még nem volt gyerekem. De amikor már tudtuk, hogy kis családunk bővülése várható, elkezdtem nyitott szemmel járkálni, olvastam gyerekneveléssel kapcsolatban ezt-azt, és jártunk szülésre felkészítő tanfolyamra is, ahol – többek között – a szoptatással kapcsolatban is megemlítettek néhány dolgot.
Tisztában vagyok azzal, hogy régebben, pl. amikor én is gyerek voltam, nem lehetett a kisbabát akármikor megetetni, el kellett telnie 3 órának a két etetés között. Jelenleg az igény szerinti szoptatás a “divat”. Hogy őszinte legyek, ez utóbbi áll hozzám közel, hiszen egy gyerek éhsége nem az idő függvénye. Egy picike lényt nem lehet beprogramozni. Hogyan is várhatnám el a gyerekemtől, hogy időre éhezzen meg, amikor én sem így működök?

Most azt mondják, hogy a kisbabának fél éves koráig jó, ha kizárólag csak anyatejet kap. Ez azt jelenti, hogy – jó esetben – cicin keresztül szerzi meg a táplálékát. Szerencsére nálunk a fél eves korig történő anyatejes táplálkozással nem volt probléma, mivel volt elegendő tejem Panka megszületése óta.

Azonban megeshet, hogy a gyermeknek és az anyukának ki kell mozdulnia otthonról. De mivel a gyerek nem rendelkezik időzítő berendezéssel, ezért elképzelhető, hogy út közben a picur megéhezik. Ha pedig megéhezik, akkor anyatejet kell kapnia.

Sokféle nézet van jelen a társadalomban azzal kapcsolatban, hogy lehet-e, illendő-e közterületen, nyilvános helyen szoptatni. Én úgy gondolom, kulturáltan meg lehet etetni egy csecsemőt cumisüveg nélkül is; nem mindenki szeme láttára kell szoptatni, de pici gyerek esetén igenis vannak olyan helyzetek, amikor nincs más lehetőség elő kell venni a cicit és be kell rakni a gyerek szájába.

Vannak, akik szerint meg lehet etetni egy vécében is a gyermeket. Ekkor felmerül bennem, hogy az illető, aki így gondolkodik vajon hányszor fogyasztotta el az ételét a vécében? Feltételezem, egyszer sem. Akkor milyen alapon várja el egy kiszolgáltatott helyzetben lévő kisgyermektől, hogy más mocska és bűze mellett egyen-igyon?

Én – egy 13 hónapos Kislány anyukájaként – tudom, néha menni kell, van hogy hosszabb, van hogy rövidebb időre, de ki kell mozdulni gyerekkel együtt és nélküle is. Volt, hogy én is elmentem otthonról, akkor vagy Apuka, vagy a Nagyi maradt a gyerekkel. Hogy nyugodt legyek, amíg nem vagyok a kicsi mellett, hagytam otthon lefejve anyatejet, de a Kislányunk semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy cumisüvegből egyen.

Szóval, ha valaki azzal jön, hogy nem kellene mások előtt sehogyan sem – sem nyíltan, sem eltakartan – szoptatni, mivel a gyerek kaphat lefejt tejet, vagy tápszert is, illetve ne éhezzen meg utcán, villamoson, stb. helyen, akkor azt – a fent leírt dolgok miatt – legszívesebben elküldeném valahová nagyon messzire.

11. hónap

Kislányunk március 3-án, szombaton volt 11 hónapos.
jelenleg épp költözködésben vagyunk, bár a dobozolásig még nem jutottunk el. az oldalon szereplő fotó már az új lakásban készült, ezen a napon mostuk fel először a lakást.

credits

Anna Aspnes - Vinnie Pearce (artplay palette love = life)

Vinnie Pearce (a fuchsia christmas, distress it, lotus sunset, placid, reno, teal ambition)

ez első oldalam, ami  úgy készült Vinnie Pearce elemeivel, hogy csapatának tagja lehetek.

színházban

kis családunk már színházban is járt!
Kislányunk karácsonyra 3 db színházjegyet kapott a Kolibri Fészek-ben megrendezésre kerülő Tekergő című, csecsemőknek szóló előadásra.
az előadás 25 perces volt, ekkor még nem volt szabad felmenniük a gyerekeknek a színpadra, és a fényképezés sem volt megengedve, azonban az előadás után játékok kerültek elő, ekkor már a gyerekek birtokba vehették a színpadot és végre a szülők is kiélhették fényképezési vágyukat, a 11 órakor kezdődő színházi program így nagyjából 1 órásra sikeredett.
a színpad előtti részen párnákon lehetett helyetfoglalni, de akik nem a földön szerettek volna ülni, azok a színpadtól távolabb lévő székekről nézhették a színes előadást. mi közvetlenül a színpad előtti részre fészkeltük be magunkat. Annának annyira tetszett az előadás, hogy már akkor legszívesebben ment volna fel a színészek közé, de sajnos ezt nem tehette meg, be kellett érnie annyival, hogy a színpadba kapaszkodva álldogáljon és táncoljon a zenére.
az előadást követő játékot mi is megörökítettük, ízelítőül íme néhány kép

azt éreztem, hogy Manónak tetszett ez a közös program, ezért nagy valószínűséggel a másik két, csecsemőknek szóló előadásra is beszerezzük nemsokára a jegyeket.

apás nap

szombatra bejelentkeztem a hagyományos scrapbook tanfolyam első moduljára, így AnnaEmese apukájával tölthette a nap nagy részét, nagyjából 7 órát.
ez volt az első eset, hogy ilyen sokat voltam távol Manótól, de mivel már nem csak anyatejen él, ezért nem aggódtam, tudtam, hogy minden rendben lesz, és nem történik semmiféle probléma, amíg nem vagyok a közelben.

este 5 óra körül érkeztem meg a tanfolyamról, ekkor kis családom rajtam kívüli tagjai a közeli klubban voltak, ahol finom bablevest és szalagos fánkot lehetett fogyasztani rokonok és barátságos ismerősök társaságában. szerencsére én is részesülhettem élményekben, hiszen Kislányunk - ahogyan az a mellékelt képen is látszik - a citeraszóra hatalmasat táncolt, énekelt, láthatóan nagyon tetszett neki a muzsika; jókedvével sok embert molyosra fakasztott.