öltözék

Az egyik baba-mama fórumon felmerült a kérdés, hogy ki, mikor, mibe öltözteti a gyerekét. Eszembe jutott, hogy én már nem is igen emlészem arra, hogy Annát kisebb korában hogyan öltöztettük, ígyhát most utánanéztem az öltözködési szokásainak.

Mi a gyerekre nagyon pici korában éjszakára is és napközbenre is body-t és rugdalózót adtunk, vendégségben is így jelentünk meg Annával. Anna még nem volt egy hónapos, amikor már vendégségbe is kis nadrágot, pólót és kardigánt adtunk rá a body fölé. Ezután már napközben itthon is általános viseletté vált a nadrág-póló kombó, illetve a lábfej nélküli rugdalózó, éjszakára pedig megmaradt a klasszikus rugdalózó. Amikor még nem forgott és mászott össze-vissza a mi kis örökmozgónk, még akkor sem igazán okozott gondot itthon a nadrág viselése, - mivel elég meleg volt a lakásban, hiszen Anna áprilisban született - nem kellett a felgyűrődő pólóval sem bajlódni, mert csak a body volt rajta a nadrágon kívül.

Nyáron, nagy melegben, van, hogy csak body-ban, vagy egy trikóban van itthon Anna. Természetesen a pelenka egyelőre elengedhetetlen része az öltözéknek.

Rengeteg kislányos, fodros, alkalmi ruhája is van a gyerekünknek, de ezeket akkor horjda, amikor van valami alkalom, esetleg vendégségbe megyünk.

Anna az éjszakákat sokáig rugdalózóban töltötte, ezt később lábfej nélküli rugdalózó váltotta fel, nyáron pedig kis body-ban aludt egy kistakaróval, amit rendszeresen lerúgott magáról. Mivel rájöttünk, hogy a gyerek nem igazán van jóban a takaróval, ezért ősztől, azaz kb. másfél éves korától hálózsákban alszik éjszakánként, amit már szinte a kezdetektől reggelente le tud venni magáról. Ennek köszönhetően sokszor mosolygósan kezdődik a reggel, hiszen Anna csendben leveti a hálózsákot és macskaléptekkel kioson oda, ahol mi is vagyunk, de persze nem szól, nem zajong, csak akkor mosolyog, ha már látja, hogy mi is észrevettük őt.

Külön van nálunk utcai és itthoni öltözék is, bár, ez inkább csak a nadrágra korlátozódik, hiszen most, télen az utcai nadrág az bélelt farmer, vagy orkán, itthon pedig pamutban játszik, szaladgál a gyerek. Kabát alá polár pólót szoktam Annára adni, így biztos nem fázik az orkán kabátban még nagy hidegben sem. Itthon nincs szükség a polár pulcsira, hiszen elég meleg van ahhoz, hogy csak pamut hosszú ujjú pulcsit, esetleg kardigánt vegyen fel.

Most az a véleményem, hogy az itthoni öltözéknek kényelmesnek kell lennie. Én is kényelmes ruhában vagyok a lakásban; de olyanban, ami azért mások előtt is vállalható, hiszen bármikor átkopoghat a szomszéd, hozhat csomagot, vagy ajánlott levelet a postás, de én is jobban érzem magam, ha viszonylag csinosnak érzem magam, így a gyerekemet is ennek megfelelően öltöztetem fel.

Anna egyre nagyobb, a meglévő ruhatárát fel kell frissíteni, ráadásul új évszak is közelít. Az új ruhadarabok beszerzésekor új alapokról fogok indulni, hiszen a fórumos lányok által ihletett bejegyzés során át kellett tekintenem a múltbéli eseményeket és sokmintent át kellett gondolnom, hogy hogyan is szeretném összeállítani a Kislányunk ruhatárát.

22. hónap

Jó régen nem írtam már semmit, pedig napról napra történnek velünk az új dolgok.
Hol is kezdjem? Megpróbálom időrendben összeszedni az utóbbi időben történt eseményeket.

Még május volt, amikor úgy éreztem, mozognom kell. Mivel dolgozó apuka és gyerek mellett elég kevés szabadidőm van, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak futni. Bele is vágtam a futástanulásba, így a 6 héten át tartó edzés után már képes voltam egyhuzamban lefutni 5 km-t. Néhány versenyen is részt vettem azért, hogy valami célja is legyen a futkorászásomnak, illetve renderesen látogatója lettem a Nike Futóklubnak.

Annával már egyre jobban tudok (tömeg)közlekedni, mivel a babakocsi most már csak a mosókonyhában pihen.
Bár én sosem szerettem piacra járni, de egy hónapja héti rendszerességgel látogatjuk a Nagymamával együtt, hármasban a piacot, ahová busszal járunk és onnan busszal, vagy villamossal jövünk haza.

Babamuzsikára már több mint egy éve járunk. Első alkalommal Anna már elmúlt fél éves, de még nem ült - erre nagyon határozottan emlékszem. Nem mondom, hogy rendszeresen elmegyünk, de ha sikerül eljutni a Művelődési Házig időben, akkor ott vagyunk babamuzsikán. Anna nagyon sokáig csak ide-oda nézelődött, amikor már tudott mászni, akkor már körbe is mászta a termet, amikor pedig már járni is tudott, akkor kétlábon fedezte fel azt a szobát, ahol a foglalkozásokat tartják. A légkörrel sosem volt problémája, azonban úgy tűnt, semmi további érdeklődést nem mutat a dalok, mondókák iránt.
De decemberben, az év utolsó foglalkozásán valami megváltozott: elkezdte a kezével mutogatni a dalocskák közbeni mutogatásokat, belekapcsolódott a tapsolásba, sőt, néha még az éneklésbe is.
Olyan jó érzés látni, hogy nem hiába járkáltunk el néha babamuzsikára; mindegyik ott elhangzott mondóka megmaradt a gyerek fejében és most, bő másfél éves korára már vissza is tudja adni a "megtanultakat".

A Kislányunk egyre több szót, kifejezést mond, egész nap beszél, magyaráz, be nem áll a szája. Vacsora után pedig így köszöni meg a közös étkezést. :)

Az életünk zökkenőmentesnek modható, ha nem említjük az éjszakai alvást megelőző altatási rituálét.

Boldog Baba - honlapajánló

új honlap született Boldog Baba címmel. remélem sok, sokak számára hasznos infó lesz itt elérhető. az oldal első bejegyzése arról szól hogy a mostanában hiánycikk Vigantol csepp helyett más készítményt is lehet szedni.