22. hónap

Jó régen nem írtam már semmit, pedig napról napra történnek velünk az új dolgok.
Hol is kezdjem? Megpróbálom időrendben összeszedni az utóbbi időben történt eseményeket.

Még május volt, amikor úgy éreztem, mozognom kell. Mivel dolgozó apuka és gyerek mellett elég kevés szabadidőm van, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak futni. Bele is vágtam a futástanulásba, így a 6 héten át tartó edzés után már képes voltam egyhuzamban lefutni 5 km-t. Néhány versenyen is részt vettem azért, hogy valami célja is legyen a futkorászásomnak, illetve renderesen látogatója lettem a Nike Futóklubnak.

Annával már egyre jobban tudok (tömeg)közlekedni, mivel a babakocsi most már csak a mosókonyhában pihen.
Bár én sosem szerettem piacra járni, de egy hónapja héti rendszerességgel látogatjuk a Nagymamával együtt, hármasban a piacot, ahová busszal járunk és onnan busszal, vagy villamossal jövünk haza.

Babamuzsikára már több mint egy éve járunk. Első alkalommal Anna már elmúlt fél éves, de még nem ült - erre nagyon határozottan emlékszem. Nem mondom, hogy rendszeresen elmegyünk, de ha sikerül eljutni a Művelődési Házig időben, akkor ott vagyunk babamuzsikán. Anna nagyon sokáig csak ide-oda nézelődött, amikor már tudott mászni, akkor már körbe is mászta a termet, amikor pedig már járni is tudott, akkor kétlábon fedezte fel azt a szobát, ahol a foglalkozásokat tartják. A légkörrel sosem volt problémája, azonban úgy tűnt, semmi további érdeklődést nem mutat a dalok, mondókák iránt.
De decemberben, az év utolsó foglalkozásán valami megváltozott: elkezdte a kezével mutogatni a dalocskák közbeni mutogatásokat, belekapcsolódott a tapsolásba, sőt, néha még az éneklésbe is.
Olyan jó érzés látni, hogy nem hiába járkáltunk el néha babamuzsikára; mindegyik ott elhangzott mondóka megmaradt a gyerek fejében és most, bő másfél éves korára már vissza is tudja adni a "megtanultakat".

A Kislányunk egyre több szót, kifejezést mond, egész nap beszél, magyaráz, be nem áll a szája. Vacsora után pedig így köszöni meg a közös étkezést. :)

Az életünk zökkenőmentesnek modható, ha nem említjük az éjszakai alvást megelőző altatási rituálét.