túlhordás és terminus túllépés

Nagyon valószínű, hogy ma már nem születik meg a Picikénk. :)
De hogy mivel jár a terminus túllépés, illetve, hogy mi a teendő, ha a terminus után jön a baba, arról a Túlhordásról, terminus túllépésről szóló, az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja rendelkezik.
A Túlhordásról, terminus túllépésről szóló protokoll megfogalmazza, hogy
"Túlhordásról (graviditas prolongata) beszélünk, ha a terhesség kora az utolsó rendes havi vérzés első napjától számítva eléri vagy meghaladja a 294 napot (tehát a betöltött 42 hetet), illetve a terhesség legalább 14 nappal túllépi a szülés legmegbízhatóbb becslés alapján számított várható időpontját.
Terminus túllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség kora meghaladja az utolsó havi vérzés első napjától számított 280 napot (tehát a betöltött 40 hetet)."
Ezen kívül a Túlhordásról, terminus túllépésről szóló protokoll tartalmazza azt is, hogy
"Tekintettel a magzati és újszülöttkori morbiditás 40. hét után észlelt emelkedésére, valamint figyelembe véve a beavatkozás anyai szövődményeinek minimális előfordulását, kis kockázatú, singularis terhességek esetén, méhszáj statustól függetlenül a szülés megindítása javasolható a 41. terhességi hét betöltésekor."

a nyákdugó

A nyákdugó egy barnás, vastag képződmény, ami a méhszáj előtt helyezkedik el, és a magzat fertőzések elleni védelméért felelős.
A nyákcsap zselés állagú, színtelen vagy rózsaszín, esetleg kissé véres váladék. Ezt követően fokozott hüvelyi váladékozás figyelhető meg, ennek oka, hogy a méhnyakcsatorna tágulni kezd. A nyákdugó akkor válik le, amikor a méhszáj lazulni és vékonyodni kezd; eltávozhat a szülést megelőző 1-2 hétben vagy pár órában, de akár közvetlenül a szülés előtt is, ezért távozása nem jelenti azt, hogy a szülés megkezdődik, emiatt még nem kell a kórházba indulni.

a meconium

A meconium a magzati bélsár, ami a várandósság 17. hetétől a magzatvízben található anyagok emésztésével folyamatosan gyűlik a magzat vastagbelében. Ez a baba bélrendszerében termelődő magzatszurok elpusztult sejteket, zsírnemű anyagokat, és epefestéket tartalmaz, némi bélnedvvel keverve.
A meconium sötétzöld színű, majdnem fekete, rugalmas, ragacsos, kenőcsös anyag, majdnem olyan, mint ténylegesen a szurok.
A meconium az újszülött első széklete, jó esetben nem kerül ki a magzatvízbe, hanem a baba bélrendszeréből a születése után, a szülést követő első napokban, az emésztés megkezdődése előtt ürül a pelenkába.
Az esetek 30%-ában a magzatszurok ürítése még a szülés előtt megtörténik. Ez akkor okozhat gondot, ha a baba lenyeli a magzatszurkot, de ez nem valószínű, ha születéskor kellően leszívják a váladékot, amit az orvos vagy a szülésznő még az otthoni szüléskor is elvégezhet.
Utalhat a magzat érettségére, de lehet a magzati állapot romlásának jele is, ha meconiumos, azaz zavaros, zöldes a magzatvíz.

előtej

Ha már megúsztam a reggeli rosszulléteket, a szédülést, a mellfeszülést és a kívánósságot is, most úgy tűnik, hogy az előtej szivárgását már nem sikerül elkerülnöm. A kéznél lévő könyvekben utánaolvastam, hogy mi is ez pontosan.

A várandósság során az emlő számos változáson megy keresztül: érzékenyebb lesz, megnagyobbodik, a bimbóudvar sötétebbre színeződik. A várandósság 16. hetétől kezd termelődni a híg, átlátszatlan anyag, az előtej (colostrum). A kismamák egy része ekkortól már szivárgást tapasztalhat, ezért melltartóbetétet kell hordania, hogy az előtej ne hagyjon foltot a ruhán. A szivárgás szeretkezés közben is megindulhat, ami zavaró is lehet, bár teljesen normális.
A 25-28. hét között a kismama emlői felkészülnek a születendő baba táplálására. Már megfigyelhető, hogy egy-két csepp előtej (tele baktériumok és vírusok elleni ellenanyaggal) szivárog a bimbóból, vagyis az anyuka készen áll a szoptatásra. Az emberi előtejben például olyan ellenanyagok is vannak, amelyek a megemésztett tehéntej fehérjéi ellen termelődnek.
A nők egy részénél csak a szülés után jelentkezik előtejszivárgás, másoknál a terhesség korai szakaszától kezdve jelen van, de ez nem befolyásolja a szoptatás sikerességét. A tej megindulásának serkentése érdekében a szülés után minél gyakrabban kell a picit mellre tenni. A tej megindulásáig a csecsemő a sűrű, krémes, minden szükségletet kielégítő előtejjel táplálkozik, amely óvja őt a fertőzésektől. A tej megindulása a szülést követő harmadik-negyedik napon következik be. Később minden szoptatásnál először az előtej érkezik, ez csillapítja a pici szomját, majd ezután jön a sűrűbb, táplálóbb anyatej. Összetettségével az anyatej megakadályozza hogy a csecsemő lehetséges allergizáló hatású anyagokkal érintkezzen addig, amíg bélszerkezetének érése meg nem engedi étrendjének bővítését (ez az elválasztáskor következik be).