vakáció!!! - 1. nap

Igen, itt a nyár, a meleg, napsütéses idő.
Igaz, ma még nem sikerült 1o:oo-ra odaérni a Szent István Parkba, de remélem, a nyári szünet további részében sikerül korábban kelni és (szinte) mindenhová időben odaérni. De végül megjelenni és találkozni a többiekkel, és egy árnyékos, füves területen leheveredni. Dél körül Laura elaludt, jót pihent a nyárra vett, sport babakocsiban, aminek szinte vízszintesre dönthető háttámlája van.
Kora délután indultunk el hazafelé, de előtte még ebédeltünk egyet hármasban, majd - a nyári szünet első napjának tiszteletére - fagyiztunk is.
Hogy legyen a napban még valami változatosság, hajóval jöttünk haza. A Jászai Mari térről 22 perc alatt értünk Várkert Bazár megállóba. Igaz, időben nagyjából ugyanannyi ideig tartott, mintha villamossal és busszal jöttünk volna, de nem volt tömeg, nem kellett átszállással bajlódni.
Összegzésképp elmondható, hogy a szünet első napja remekül sikerült! Szuper napunk volt!

első futóverseny kétgyerekesként

Sosem tudtam futni, a suliban is mindig sikerült valahogy ellógnom a tesiórákon a futásokat.
2012-ben, a nagyobbik kislányom 1 éves korában kezdtem el megtanulni futni; 6 hét alatt 5 km-es edzésprogram alapján kezdtem a mozgást, abban az évben voltam egy 5 és egy 7 km-es versenyen, illetve többször voltam Szigetfutáson is a Margitszigeten, valamint néhányszor jártam a Nike Futóklubban is.

2012 telén tele voltam bizonytalanságokkal:

• ha már sikerült lefutnom az 5 km-t, akkor hogyan tovább? Fussam az 5 kiliket, vagy növeljem a távot?
• hogyan öltözködjek télen a futáshoz?

A kérdéseim blokkoltak, ezért télen talán csak egyszer futottam. Tavasszal kezdtem újra futni és szerdánként ismét eljártam a Margitszigetre, a Futóklubba. 2013. őszén, az utolsó őszi Futóklubos eseményen már úgy vettem részt, hogy tudtam, nemsokára bővül majd a családunk. Tavaly nyáron meg is született a második kislányunk.

Idén tavasszal vettem elő újra a futócipőt és most hétvégén futottam a Minicittán 2,5 km-t, illetve a családommal együtt indultunk a 700 m-es családi futáson. A szombati esemény nagyon feldobott, hiszen gyönyörű idő volt, bár, kissé hűvös, ismerősökkel is találkoztam, illetve az is örömmel töltött el, hogy gond nélkül megbírkóztam a 2,5 km-es távval.

2,5 km lefutása közben

a családi futáson

Most nagy bennem a lelkesedés, mert a közeljövőben több futóverseny is van, amin részt szeretnék venni.

márciusi síelés

Sokáig úgy tűnt, hogy az idei télen is elmarad a síelés, de szerencsére Peti időben kapcsolt, így felmerült, a március 15-ei hosszú hétvégén elmehetnénk egy közeli pályára csúszkálni néhány napot.
Mivel múlt hét elején az időjósok beígérték hét végére a havazást, nyugodt szívvel foglaltuk le a mátraszentistváni szállást.

Pénteken volt március 15-e, ezért ez a munkaszüneti nap lehetővé tette, hogy ne csak a kiránduláshoz szükséges dolgok összepakolására legyen időnk, hanem az itthoni tennivalókat is el tudjuk intézni.

Szombat délelőtt hatan idnultunk útnak. Szerencsére az utazáshoz (is) jó időt fogtunk ki, itthonról verőfényes napsütésben indultunk el. A szállásra elég korán érkeztünk meg ahhoz, hogy délután még ki lehessen próbálni a sípályát. Ekkor mindannyian elmentünk a pályához, de mivel Annára én vigyáztam, így mi csak elkísértük a többieket. A kissé havas úton visszasétáltunk a szálláshoz, ahol Anna el is aludt, és aludt egészen addig, míg a többiek este 6-kor haza nem értek.

A március 15-ére való tekintettel egész hétvégén különféle programok várták a Síparkba látogatókat; az egyik ilyen hétvégi program volt a vasárnapi ingyenes síoktatás is.

Igaz, hogy 2oo8 decemberében már részt vettem egy kezdőknek szóló síoktatáson, de ott csupán a hóekében történő lecsúszásig és fordulásig jutottam. Már akkor is tudtam, hogy szükségem lenne még néhány óra oktatásra, ahol a meglévő alapokra tudnék építkezni, ahol megtanulhatnám a párhuzamos léccel való siklás technikáját.

Most viszont - sok év után végre - sikeresen regisztráltam, így részt vehettem az ingyenes oktatáson. Tudtam, hogy nem a kezdők közé kell állnom, ezért a haladókhoz mentem, ahol szerencsére összejött annyi jelentkező, hogy 2 csoport is indult, egy középhaladó és egy haladó. Legnagyobb meglepetésemre nem a középhaladók, hanem a haladók közé kerültem. Örültem ennek a másfél óra oktatásnak, hiszen sokat tanultam belőle, és végre teljesült, amit szerettem volna, így nyugodtabban síelek, mert most már nem csak a hóekét tudom elméletben, hanem a párhuzamos léccel való siklást is.
Ezen a napon, vasárnap a Nagyi vigyázott Annára. Rengeteg időt töltöttek a sípálya mellett, hóembert építettek, nézték a lesiklókat...stb. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett: hétágra sütött a nap, így mindannyiunk arca kicsit lepirult. Bár, szerettem volna, ha alszik Anna délután, nagy kő esett volna le a szívemről, ha tudom, hogy nem csak velem tud elaludni a Kislányom. De sajnos nem sikerült a Nagymámanak elaltatnia Pankát, így mire végeztünk az aznapi síeléssel, ők már ismét ott voltak a pálya szélén, és mindannyian együtt mehettünk vissza a szállásra, ahol már alig vártuk a vacsorát.

Hétfő délelőtt hagytuk el a szállást. Annára először Peti vigyázott, majd én, majd a Nagymama; így mindannyian tudtunk utolsó nap is csúszkálni. A sípályán lévő étteremben ebédeltünk meg, de mire az ebéddel végeztnünk, már szakadt a hó. A hazafelé úton a hegyekben még a hó esett, de itt, Budapesten már eső fogadott minket.

Szerencsés vagyok, mert 2oo8. óta szuper sípályákon jártam. Az első síelésem Ausztriában volt, ide jártam kezdő síoktatásra is, az ezt követő években Franciaországba mentünk, majd kétszer Olaszországban, Livigno-ban voltunk síelni. Egyik évben el szerettünk volna menni decemberben, a két ünnep között egy hosszú hétvégére síelni, de sajnos Magyarország nyugati felén, a határ mellett nem esett hó, így akkor Mönichwald-ot és Kreischberg-et próbáltuk ki 1-1 napra.
Szóval igen, eddig csak külföldi síterepen voltam, a magyar viszonyokkal ezidáig nem szembesültem.
Eddig sosem csúsztam csupán kb. 3 km hosszú pályán, és sosem kellett ennyi ideig sorban állnom egy felvonónál sem. De ez a közeli kis, mátraszentistváni pálya alkalmas arra, hogy leporoljam a sífelszerelésem és néhány nap alatt megmozgassam magam. Mind a szállás, mind a sípálya személyzete vendégszerető volt, összességében kellemes csalódás volt részemről ez a néhány nap ahhoz képest, mint amennyi negatívumot hallottam eddig a hazai pályákkal kapcsolatban.

Jó volt kicsit kikapcsolódni, egy kicsit kizökkenni a mindennapokból. Biztos Annának is jót tett a néhány napos környezetváltozás. Panka általában rugalmas és alkalmazkodó, igaz, ha akar valamit, akkor azért határozottan érvényesíti az érdekeit. Mivel egyre jobban közeledik a jóidő, egyre több programra lehet elvinni a Kislányunkat; ha lehet, kihasználjuk a lehetőségeket és most már hármasban ismerkedünk a már ismerős, vagy a még ismeretlen dolgokkal, persze csak addig, amíg a gyereken is látjuk, hogy neki ez jó.

színházban

kis családunk már színházban is járt!
Kislányunk karácsonyra 3 db színházjegyet kapott a Kolibri Fészek-ben megrendezésre kerülő Tekergő című, csecsemőknek szóló előadásra.
az előadás 25 perces volt, ekkor még nem volt szabad felmenniük a gyerekeknek a színpadra, és a fényképezés sem volt megengedve, azonban az előadás után játékok kerültek elő, ekkor már a gyerekek birtokba vehették a színpadot és végre a szülők is kiélhették fényképezési vágyukat, a 11 órakor kezdődő színházi program így nagyjából 1 órásra sikeredett.
a színpad előtti részen párnákon lehetett helyetfoglalni, de akik nem a földön szerettek volna ülni, azok a színpadtól távolabb lévő székekről nézhették a színes előadást. mi közvetlenül a színpad előtti részre fészkeltük be magunkat. Annának annyira tetszett az előadás, hogy már akkor legszívesebben ment volna fel a színészek közé, de sajnos ezt nem tehette meg, be kellett érnie annyival, hogy a színpadba kapaszkodva álldogáljon és táncoljon a zenére.
az előadást követő játékot mi is megörökítettük, ízelítőül íme néhány kép

azt éreztem, hogy Manónak tetszett ez a közös program, ezért nagy valószínűséggel a másik két, csecsemőknek szóló előadásra is beszerezzük nemsokára a jegyeket.

babakutatóban

nagyjából egy hónappal ezelőtt már jártunk a babakutatóban, azaz a Közép-európai Egyetem Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpontjában, ahol hozzájárulhatunk a kisbabák fejlődéséről való tudás gazdagításához.

mivel a kutatóközpont közelében lakunk, ezért nem nagy áldozat átsétálnunk, hiszen csak 1o perc, és már ott is vagyunk.

a vizsgálatokon való részvétel önkéntes, és amint a baba jelét adja annak, hogy nem tetszik neki a helyzet, a vizsgálat véget ér.

szerencsére AnnaEmese az előző vizsgálatot is végigcsinálta és a mostaninál is jól viselkedett.

a mai napi vizsgálatról a mellékelt fotót kaptuk. :)

babamuzsika

tegnap délelőtt babamuzsikán voltunk.
a kis csoport most 6 párból állt: 6 szülő és 6 gyermek volt jelen, illetve a foglalkozás-vezető.
mivel AnnaEmese nem üvöltötte végig a 3o perces foglalkozást, sőt még tetszett is neki, ezért - ha jó idő lesz, és időben sikerül felébredni - legközelebb is elmegyünk.

babamasszázs

Mindenki tudja, hogy akár a svéd-, sport-, gyógy-, lávaköves-, nyirok-, talp- vagy bármilyen másik masszázsról is legyen szó, számtalan jótékony hatása van, és ez nem csak a felnőttek, hanem a legfiatalabbak, a kisbabák esetén is egyaránt helyt álló állítás.

Amióta elkezdtem készülni az anyaságra, azóta foglalkoztat, hogy milyen közös elfoglaltsággal lehet gazdagabbá tenni, „színesíteni” a szülő-gyermek kapcsolatot. A kisbabával együtt folytatható tevékenységek kiválasztásában is szeretnék racionális lenni, azaz utánajárni a lehetőségeknek, majd a hallottak, látottak alapján döntést hozni. Így igaz ez a babamasszázzsal kapcsolatban is, hiszen azért szerettem volna elsajátítani, mert meggyőződésem, hogy ez többféle szempontból is hasznos és jó lehet.

Azonban van néhány dolog, ami arra késztetett, hogy ne csupán könyvből, hanem – ha van rá mód, – inkább tanfolyamon sajátítsam el a babamasszázs fogásait. Hogy mi volt ez a néhány dolog?

- A családtól ajándékba kapott vékonyka, babamasszázzsal foglalkozó füzet úgy éreztem, nem nyújt kellő alapot ahhoz, hogy a Kislányunkon magabiztosan merjem alkalmazni a bemutatott fogásokat, hiszen az egyes fogások próbálgatása során rengeteg kérdés merült fel bennem.

- Szerencsére már véget ért, de volt egy időszak, amikor a Picur esténként nyűgösebben viselkedett, talán ez lehetett az a rejtélyes kólika, amit hascsikarásnak is neveznek. E nyűgösséget szerettem volna orvosolni, ezért kezdtem el jobban beleásni magam abba a kérdésbe, hogy mi is a babamasszázs és hol van a lakásunk környékén a legközelebbi lehetőség a megtanulására.

A babamasszázs tanfolyamok felkutatása során sikerült rábukkannom egy közeli helyre, ahol a 3 fős kis családunk mindkét felnőtt tagja lehetőséget kapott a masszázsfogások lépésről lépésre történő megismerésére.

Megjegyzés: Igaz, ez nem a szülőknek szóló babamasszázs tanfolyam volt, hanem babamasszázs oktató képzés, így más család rajtunk kívül nem is volt, mi szolgáltunk mintául a tanulók számára, azaz rajtunk mérték le, hogy hogyan viseli kisbabánk az általunk elsajátított fogásokat.

Az egymást követő napokon lévő, megközelítőleg háromnegyed órás foglalkozásokból álló, 3 alkalmas tanfolyam családias légkörben folyt: az első két napon hármunkkal együtt heten voltunk, a legutolsó, harmadik napon egy másik háromtagú család is csatlakozott kis csoportunkhoz.

A foglalkozások során Kislányunk szinte végig nyugodtan, jókedvűen viselte a kényeztetést, és csak a legutolsó alkalommal, a teljes testre kiterjedő, közel félórás masszázs vége felé kezdett kicsit feszengeni, de ez a mozgolódás talán nem is a masszázs, hanem az időjárás szeszélyességének számlájára írható, hiszen a Babánk nyugtalansága az óra előtt és után is érezhető volt.

Most, hogy a tanfolyam véget ért, új program lépett be családunk napirendjébe, és ez nem más, mint a szülőre és a gyermekre, valamint a közöttük lévő kapcsolatra is pozitívan ható babamasszázs.