Ma délelőtt már a második bölcsis napot kezdhette meg a Kislányom. Ma is - akárcsak tegnap - 10-re vártak minket. Amikor beértünk a bölcsibe, a gyerekek most is kint játszottak a teraszon. Két csoport volt kint, így ma már kétszer annyi gyerekkel játszhatott együtt Anna.
Ma is pozitív tapasztasztalatokkal gazdagodtam: láttam, hogy a gondozók ölbe veszik a gyerekeket, megsimogatják őket, sőt, néha még puszit is adnak a buksijukra; olyan barátságosnak, családiasnak tűnik az egész, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Fél 12-kor a gyerekek megkezdték az ebédet; 4 fős asztaloknál foglaltak helyet. Annál az asztalnál, ahol Anna ült, mindegyik kislányon volt előke, csak az én gyerekemen nem. Igen, itthon is ez a helyzet; kb. 1 évvel ezelőtt folyton leszedte magáról az előkéket, de nem igazán tiltakoztam soha ez ellen, hiszen az előkék szinte minden alkalommal tisztán kerültek le a nyakából. A gondozók ebéd közben megdicsértek, mert szépen és sokat evett a töltött paprikából és a banánból is.
Nem szeretnék messzemenő következtetésekre jutni abból, hogy amikor a gondozók elkezdték kirakni a kis ágyakat, akkor Anna ráült, vagy belefeküdt volna az egyikbe, hiszen ezt állítólag mindegyik gyerek eljátssza, amikor először meglátja az ágyakat.
Olyan boldog és büszke vagyok a Kislányomra, hiszen a csoportban Ő a legfiatalabb, és úgy tűnik, remekül megbirkózik a bölcsődei elvárásokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése