Most érkezett el az a pillanat, amikor már nem lehet órákon, napokon keresztül csak úgy, semmit sem téve, csodálattal elnézegetni a Kislányunkat, hiszen rájött arra, hogy hogyha össze-vissza rúgkapál, akkor az helyváltoztatással jár.
Igen, Anna mostantól komoly figyelmet igényel minden pillanatban, lehet az pelenkázás, vagy egy látszólag békés alvás a kiságyban; mi, szülők mostantól már egy percre sem lehetünk nyugodtak.
Amikor még gyermek nélkül éltünk, szinte csodálattal néztem azokra, akik rutinosan pelenkáznak.
Igen, a Picurkánk megszületése óta eltelt 2 és fél hónap alatt nekem is lehetőségem volt belerázódni a tisztába tétel rejtelmeibe, de úgy tűnik, hogy a kezdő szintről haladóra léphetek, ugyanis új elem jött a képbe, és ez nem más, mint az izgő-mozgó csecsemő.
Hiába helyezem el a Babát minél inkább a 70 cm mély pelenkázó felőlem lévő részén, egy mozdulattal képes elrúgni magát a fal felé, és csak jókedvűen mosolyog azon, ahogyan szülei tágra nyílt szemmel aggódnak azon, hogy gyermekük nem megy-e fejjel a falnak.
De nem csak ébren, hanem már éjszakánként, az alvás során sem lehetünk nyugodtak, hiába van a Baba a rácsos kiságyban, hiszen a sötétség nem gátolja abban, hogy kézzel-lábbal mozogjon, és vagy keresztbe fordul, vagy kis sajtkukacként elindul, és egyszer csak az ágy másik végében köt ki.
A mi perpetum mobile babánkkal folyamatosan újabbnál újabb, és egyre komplexebb kihívások várnak még ránk, de egyelőre ezzel az új elemmel próbálunk megbirkózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése