Így érkezett Laura Noémi

Egy sikeres vbac (császármetszés utáni hüvelyi szülés) történet

2014. június 20-án, pénteken töltöttem be a várandósságom 40. hetét. Aznap reggel a kórházban kezdtem a napot, mert be kellett mennem ctg-re (magzati szívhang-vizsgálat), akárcsak utána vasárnap, kedden és szerdán. Vasárnap flowmetria (áramlásvizsgálat) is készült, az orvos mindent rendben talált. Szerda reggel, ctg után találkoztam a szülészemmel, aki arról tájékoztatott, hogy Laurának legkésőbb a terhesség 41. hetén, pénteken meg kell születnie. Ha addig magától nem indul be a szülés, akkor két lehetőség adott:

• az egyik, hogy bejövünk csütörtök este, vacsora után, 8 körül ballonos méhszájtágításra, aminek köszönhetően péntek reggelre beindulhat a szülés,
• a másik, hogy péntek reggel érkezünk és automatikusan műtéti úton születik meg a magzat.

Mivel az első lehetőség magában hordozza, hogy bármilyen végkimenetele lehet (vagy természetes úton, vagy műtéti úton, császármetszéssel is megszülethet Laura), ezért amellett döntöttünk. Az orvosommal való beszélgetést követő két napban csak kattogott az agyam, gondolkodtam, pipa voltam, hogy miért nem lehet megvárni problémamentes terhesség esetén a szülés magától történő beindulását, a statisztikák helyett miért nem lehet az egyént figyelembe venni stb.
Csütörtök reggel úgy döntöttem, beszélek az orvosommal és rákérdezek, hogy most nem lehet-e várni ugyanúgy a terminus után még két napot, mint 3 évvel ezeleőtt, azaz csak 41+1-nél beindítani a szülést. Az orvosom elmondta, hogy azóta felmerült a császár, mint előzmény, illetve, hogy a statisztikák mit mondanak és szerinte indokolt, hogy 40+6-nál megtörténjen a szülésindítás, és a 41. héten megszülessen a picur. Ez a rövid beszélgetés megnyugtatott, mert úgy érzetem, minden lehetőséget megragadtam, minden felmerült kérdést sikerült tisztáznom a szülés megindításával kapcsolatban.

Csütörtök este megvacsoráztunk, Annát lefürdettük, én is lezuhanyoztam és elindultunk Petivel a kórház felé. Este 8 körül meg is érkeztünk. Egy szülésznő azonnal megvizsgált és azt mondta, a méhszáj már alkalmatlan a ballonos szülésindításra. Hatalmas öröm volt hallani, hogy minden fájdalom nélküli tágulás van, azaz a szülés megindult! A csütörtök esti tényeknek köszönhetően az a döntés született, hogy menjük haza éjszakára, ha megindulnak a fájások, akkor jöjjünk vissza, ha nem, akkor péntek reggel 7-kor vár minket a szülészet és burkot repesztenek.
Pénteken reggel 7 körül értünk Petivel a szülészetre, a szülésznőm szolgálatban volt, már várt minket. Szinte azonnal megvizsgált, megállapította, hogy a méhszáj éjszaka tovább tágult, Ekkor megtörtén a burokrepsztés is. A magzatvíz tiszta volt, ekkor fellélegeztem, hogy minden rendben, már csak meg kell várni a fájásokat. Petivel elfoglaltuk az egyik szülőszobát, ahol azonnal át is öltöztem. Itt megkaptam magamra a ctg-t, ami már azonnal jelezte a méhösszehúzódásokat, fájásokat. A fájások gyengén indultak, egy mélyebb levegővétellel át lehetett vészelni őket. Peti örült, hogy mosolygok a fájások közben. :)
A délelőtt folyamán rendszeresen jöttek az egyre erősödő fájások, méhösszehúzódások, amelyek a tágulást is kísérték. Délelőtt 11-kor az orvosom azt mondta, kora délutánra már meg is születhet Laura.
De ekkor nagyon felgyorsultak az események. Petivel ketten voltunk a szülőszobában, kaptam egy fitt ball-t is, azon ültem a ctg mellett. A labdán ülve már tolási ingereket éreztem. Nem sokkal később Peti szólt a szülésznőnek, hogy azt érzem, lejjebb van a gyerek. Igen, ahogyan mozogtam, ringatóztam a labdán, egyre lejjebb került a feje.
Bejött a szülész és a szülésnő is, kérték, ha véget ér a mostani fájás, feküdjek fel az ágyra. Az ágyon mindenki számára világossá vált, hogy tényleg láthatóvá vált Laura feje. Az orvosom mondta, hogy hogyha lenyúlok, akkor meg is foghatom, érezni lehet a kis buksiját. És igen, éreztem, megfogtam, csodálatos volt. Az ágyon vártuk a következő tolófájást, és akkor, azzal a fájással meg is érkezett Laura feje, a következővel meg már kicsúszott a válla és az egész gyerek is.
Sajnos a köldökzsinór rövid volt, ezért nem tudták azononnal, a köldökzsinór elvágása nélkül a hasamra helyezni Őt, az új jövevényt, de a köldökzsinór elvágását követően azonnal megkaptam a meztelen kis testet az én szintén meztelen mellkasomra. Édesen, sírdogálva érkezett meg, de rajtam gyorsan megnyugodott. Fantasztikus volt.

a néhány perccel ezelőtt megszületett Laura

Valamivel később a szülésznő elvitte a picikét lemérni, pelusba öltöztetni. Kértem, hogy Laurát a születése után ne fürdessék meg, csak törölgessék át. A szülésznőm a kérésemnek eleget tett és így hozta vissza egy takaróba csavarva a pelusos, 2740 grammos, 50 cm-es Kislányunkat, Laura Noémit.
A születést követő 2 órát együtt töltöttük a szülőszobán, csak Peti, én és Laura.

Az egész szülés olyan, ha nem jobb volt, mint ahogyan elképzeltem:

• igaz, már tudtam rég, hogy a kórházban nem lesz beöntés, ennek ellenére nagyon örülök, hogy ez így van,
• a vajúdási szakaszban szabadon mozoghattam,
• a szülés során semmilyen gyógyszert nem kaptam,
• volt gátvédelem, nem került sor gátmetszésre,
• mivel a magzatmáz a bőr számára sok tápanyagot tartalmaz, és mert talán kevesebb stresszel is jár a baba számára, ezért szerettem volna, ha a megszületett kisbabát nem fürdetik meg, csak megtörölgetik,
• és úgy érzem, részben az is sikerült, hogy a kitolásnál sem fekvő testhelyzetben lehettem, igaz, az utolsó két tolófájást már úgy vittem véghez, de akkor a feje már láthatóan megjelent.

Peti is fantasztikus munkát vitt véghez: a jelenléte hatalmas segítség volt, mert aktívan részt vállalt mindenből. Segített a fájások átvészelésében, úgy helyezkedett, hogy én jól tudjam őt használni, támaszt nyújtott, kapszkodót, amikor kellett vízzel és szőlőcukorral kínált. A kitolási szakaszt megelőzően egymás felé fordulva álltunk, ekkor bele tudtam kapaszkodni a karjába, amivel átölelt, együtt ringatóztunk, szinte táncolva csináltuk végig azokat a fájásokat - ez, a tolófájásokat megelőző szakasz volt számomra a legnehezebb, legnagyobb fájdalommal járó szakasza a szülésnek.

Az orvosom és a szülésznőm is úgy volt jelen a szülésnél, hogy az számomra háborítatlannak mondható. Nagyon jó érzés visszaemlékezni a péntek délelőtti 4 óra minden egyes percére!