Épp csak tengtem-lengtem, nézelődtem a neten, amikor egy újszülött baba anyukájának a blog-bejegyzésnél és az ahhoz kapcsolódó hozzászólásoknál arra lettem figyelmes, hogy minden szülő eljut egyszer (vagy többször) gondolatban odáig, hogy mérges a saját gyerekére, mert idegesíti őt; ezt az érzést általában – elsősorban az anyukákból – a gyerek megmagyarázhatatlan sírása váltja ki. A hozzászólók véleménye egybehangzóan az volt, hogy az a szülő, aki nem gondolja ezt soha, az hazudik, mert olyan gyerek, aki nagyon jó, olyan nincs is!
Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy engem vajon idegesít-e a gyerek, vagy dühös vagyok-e rá?
Igaz, a mi Kislányunk is végigüvöltött már egy sétálást, így az elég rövidre sikerült, de mégsem őt, hanem magamat okoltam, mert felmerült bennem a kérdés: talán nem adtam neki elég ételt, mielőtt elindultunk? De az is megeshet, hogy csak a szeles kinti időjárás zavarta a Bébikét, hiszen ezek a pici babák még nagyon érzékenyek.
Sőt, esténként az is előfordul, hogy kicsit sírósabb hangulatban van a Picur, és akkor a fürdés utáni öltözködést is nehezebben viseli. Ez a nyűgös, esti időszak általában egy-másfél óráig tart, és meglehetősen tanácstalan vagyok, de azzal nyugtatom magam, hogy a gyereknek nem lehet baja, mert egész nap nyugodt volt, sőt az esti "produkció" után könnyen elalszik, bár kétszer felkel enni, de átalussza az éjszakát.
Tegnap azért féltem kissé, mert a Picikénk nap közben kicsit nyugtalannak tűnt, hiszen a napsütéses időben dörgött az ég, és délután, miközben hét ágra sütött a nap, még esett is, szóval az időjárás miatt bőven volt oka nyugtalannak lenni. Azonban akkor kezdtem igazán megijedni az éjszakai ébrenléttől, amikor a Babánk délután 5 körül elaludt, és csak este 10 körül ébredt fel, ezért az esti fürdetés ideje is eltolódott, hiszen nem akartam felkelteni a békés szundikálásból. A fürdetés a megszokott hangulatban telt, nem volt nyűgösködés, és az utána következő öltözés sem okozott problémát. Szerencsére nem sokkal a fürdés után etetés következett, és úgy tűnt, már meg is kezdődött az éjszakai alvás. Szinte el sem hittem, hogy a Pici majdnem a szokott időben nyugovóra tért. Hajnal kettőkor – akárcsak máskor – ismét az étkezésé volt a főszerep, bár ekkor a Kislányunk egészen felébredt, és érezhetően nem volt már éhes. Hatalmas szemmel nézett, de ételt már nem kapott, hiszen nem kért, ígyhát betettük a kiságyba, ahol nem sokkal később magától álomba szenderült. Hajnalban még egyszer felkeltünk enni, meg reggel is, de az igazi éberség csak reggel 10 után kezdődött.
Ezek alapján a kora esti félelmem szerencsére alaptalannak bizonyult, és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez a pici baba ilyen jól tudja, mikor van éjszaka, azaz az alvás ideje.
Szóval a feltett kérdésre a választ határozottan kijelenthetem: eddig nagyon úgy tűnik, hogy egy meglepően jó kisgyerekkel élünk együtt, ezért az elmúlt 7 hétben még fel sem merült bennem a gyerek idegesítő volta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése