szobatisztaság

Sok évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy kiejtsem a számon a pisi, vagy a kaki szót. Az meg még elképzelhetetlenebb volt, hogy írok valamit ilyen témában.

De mivel az élet természetes velejárója a szobatisztává válás is, hát megosztom, mi a helyzet nálunk most.

Tavaly nyáron Anna trikóban és pelusban volt itthon. Én a számítógépnél ültem, egyszercsak lerakott az asztalra mellém egy pelust. Gondoltam, hozott egy tisztát, milyen aranyos. Majd mellém állt, és hallottam, hogy csurog valami. Mint kiderült, a rajta lévő pelenkát vette le és tette mellém. Peti ekkor mondta, hogy vegyünk egy bilit. Vettünk is egyet, ami a fürdőszobában kapott helyet.
Én a bilizést, wc-zést sosem erőltettem, és azt sem szeretem, ha más próbálja ajánlgatni a gyereknek a bilit. Igaz, volt olyan, hogy fürdés előtt néha kérdezgettük Annát, hogy van-e kedve ráülni a bilire, de ennél többet sosem tettem az ügy érdekében.

Még áprilisban, a bölcsis beszoktatáskor beszélgettem az egyik gondozóval, aki elég határozottan mondta, hogy nem szabad erőltetni, majd eljön az ideje. Ez olyan jó volt, úgy megnyugodtam, hogy egy állásponton vagyunk.

Múlt hét vasárnap reggel Peti a mosdónál volt, vagy fogat mosott, vagy borotválkozott, már nem emlékszem. Anna nem sokkal előbb ébredt, kiment Petihez, és mondta neki, hogy pisilni kell. Férj levette Anna pelusát, és tényleg belepsilt a bilibe. Én ekkor semmiről nem tudtam, a konyhában voltam. De odajött hozzám Anna, és hangosan újságolta, hogy "PISILTEM A BILIBE!!!" Én meg kimentem a füdőbe, és megnéztem, mi történt. Ekkor jó meleg volt, és úgy döntöttünk, hogy pbóbáljuk meg a mai napot, azaz a vasánapot pelus nélkül.
Hát, így kezdődött, Anna 2 év 3 hónapos korában a pelusnélküliség.

Hétfőn bölcsibe bent, persze pelusban, de amint hazaérünk, levesszük róla, csak alváshoz van rajta. Tegnap reggel, bölcsibe indulás előtt is szólt (amikor még nem vettem le róla az éjszakai pelust), hogy pisilni kell, és valóban, ismét volt a biliben valami.

Igaz, csak a nyaralás alatt szerettem volna, hogy pelus nélkül szaladgáljon a kertben a gyerek, de nem bánkódom, úgy látszik, tényleg itt az ideje egy újabb fejlődési szakasznak. Ismét megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy jól csináljuk a dolgokat.

Megjegyzés: ha a későbbiek során mégis arra a véleményre jutnék, hogy ezzel a bejegyzéssel kényelmetlen helyzetbe hozom a gyerekem, lehet, eltávolítom.