A jó esküvői meghívó

Az élet egyik legfontosabb döntése, ha két ember úgy dönt, hogy hivatalosan is összeköti az életét. A házasság az esküvővel kezdődik, majd a lakodalommal folytatódik. Az egésznapos, jól előkészített esemény egyik eleme az esküvői meghívó is. És most, hogy egyre elterjedtebb, hogy mindenki maga akarja megvelósítani a dolgokat, fontos lehet, hogy minek is kell belekerülnie egy ilyen papírba. Néhány, saját tapasztalaton alapuló dolog jutott eszembe, hát most ide leírom, hogy tartalmi szempontból szerintem a jó esküvői meghívó miről ismerhető fel.

A legfontosabb, elmaradhatatlan információk az alábbiak

• Az esküvő helyszíne és az indőpont az, aminek mindenképp bele kell kerülnie. Értelemszerűen, ha több helyszín van, akkor azok mindegyikének meg kell jelennie a meghívóban. Annak érdekében, hogy mindenki könnyen megtalálja a helyszínt, egy kis áttekintőtérkép is szerepelhet a meghívón.
• A félreértések elkerülése érdekében a címzettek, meghívottak nevét szerepeltetni kell, célszerűen a borítékon.

Apró figyelmességekkel a fenti, "kötelező" elemek szabadon kiegészíthetők

• A szerelmesek annak megfelelően, hogy romantikus alkatok, vagy lazábbak, választhatnak hozzájuk illő idézetet, amivel személyesebbé tehetik az átadandó papírt.
• Ha távolabbról érkező rokonok, ismerősök érkezésére is lehet számítani, akkor jó, ha fel van tüntetve, - esetleg árkategóriák szerint - milyen szálláslehetőségek vannak a környéken. Ez akkor lehet fontos, ha nem a hásosodni készülők állják a szállás költségeit.
• Odajutási, helyszínek közötti, hazajutási közlekedési lehetőségek ismertetése - buszjáratok, taxitársaságok, sofőrszolgálat elérhetőségei, ezekhez is célszerű megadni tájékoztatásként árakat.
• Létre lehet hozni külön az esküvő alkalmára weboldalt, ahol a fontos információk megtalálhatóak, de a későbbiekben az esküvőn készült fotók is ide tölthetők fel, a meghívón ezt a weboldal címet is fel lehet tüntetni. A weboldal helyet tud biztosítani egy ajándéklistára is, ahol árkategóriák szerint lehet választani az ifjú párnak nászajándékot. Az ajándéklistáról kiválasztott dolgokat lehetőleg egy külső személy tartsa kézben, hiszen nem a legjobb, ha az ifjú párnál futnak össze a dolgok menet közben, hiszen az ő meglepetés ajándékukról van szó.

Ha nagyobb a távolság az esküvői és a lakodalmi helyszín között, akkor a minél jobb szervezés miatt célszerű lehet, - akár külön lapon - megfogalmazni kérdéseket a meghívottak felé, amely kérdésekre a választ egy megadott határidőig kell megküldeni a szervezők felé. Ilyen kérdések lehetnek

• Ki, mivel érkezik. Ha autóval, akkor van-e még a járműben szabad hely, ha igen, hány darab. Ha nem autóval jön, akkor hány helyet igényel.
• A meghívottak gyerekkel érkeznek-e, ha igen, hány gyerekkel és a gyerekek mennyi idősek. Ez azért lehet fontos, mert ha több kisgyerek érkezik, akkor gyermekfelügyelet biztosításával is számolni lehet.
• Van-e speciális menü-igénye a meghívottaknak.

A mi 2 évvel ezelőtti esküvőnkre kb. 5o embert hívtunk meg, de mivel esküvő után csak a legszűkebb családdal és a tanukkal vacsoráztunk, ezért kétféle esküvői meghívót készítettünk, az egyikben csak az esküvői szertartásra hívtuk meg a vendégeinket, a másikban pedig a vacsorára is.

szobatisztaság

Sok évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt számomra, hogy kiejtsem a számon a pisi, vagy a kaki szót. Az meg még elképzelhetetlenebb volt, hogy írok valamit ilyen témában.

De mivel az élet természetes velejárója a szobatisztává válás is, hát megosztom, mi a helyzet nálunk most.

Tavaly nyáron Anna trikóban és pelusban volt itthon. Én a számítógépnél ültem, egyszercsak lerakott az asztalra mellém egy pelust. Gondoltam, hozott egy tisztát, milyen aranyos. Majd mellém állt, és hallottam, hogy csurog valami. Mint kiderült, a rajta lévő pelenkát vette le és tette mellém. Peti ekkor mondta, hogy vegyünk egy bilit. Vettünk is egyet, ami a fürdőszobában kapott helyet.
Én a bilizést, wc-zést sosem erőltettem, és azt sem szeretem, ha más próbálja ajánlgatni a gyereknek a bilit. Igaz, volt olyan, hogy fürdés előtt néha kérdezgettük Annát, hogy van-e kedve ráülni a bilire, de ennél többet sosem tettem az ügy érdekében.

Még áprilisban, a bölcsis beszoktatáskor beszélgettem az egyik gondozóval, aki elég határozottan mondta, hogy nem szabad erőltetni, majd eljön az ideje. Ez olyan jó volt, úgy megnyugodtam, hogy egy állásponton vagyunk.

Múlt hét vasárnap reggel Peti a mosdónál volt, vagy fogat mosott, vagy borotválkozott, már nem emlékszem. Anna nem sokkal előbb ébredt, kiment Petihez, és mondta neki, hogy pisilni kell. Férj levette Anna pelusát, és tényleg belepsilt a bilibe. Én ekkor semmiről nem tudtam, a konyhában voltam. De odajött hozzám Anna, és hangosan újságolta, hogy "PISILTEM A BILIBE!!!" Én meg kimentem a füdőbe, és megnéztem, mi történt. Ekkor jó meleg volt, és úgy döntöttünk, hogy pbóbáljuk meg a mai napot, azaz a vasánapot pelus nélkül.
Hát, így kezdődött, Anna 2 év 3 hónapos korában a pelusnélküliség.

Hétfőn bölcsibe bent, persze pelusban, de amint hazaérünk, levesszük róla, csak alváshoz van rajta. Tegnap reggel, bölcsibe indulás előtt is szólt (amikor még nem vettem le róla az éjszakai pelust), hogy pisilni kell, és valóban, ismét volt a biliben valami.

Igaz, csak a nyaralás alatt szerettem volna, hogy pelus nélkül szaladgáljon a kertben a gyerek, de nem bánkódom, úgy látszik, tényleg itt az ideje egy újabb fejlődési szakasznak. Ismét megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy jól csináljuk a dolgokat.

Megjegyzés: ha a későbbiek során mégis arra a véleményre jutnék, hogy ezzel a bejegyzéssel kényelmetlen helyzetbe hozom a gyerekem, lehet, eltávolítom.

kölcsönbaba - honlapajánló

Egy nevelőszülő mindennapjaiba enged betekintést a kölcsönbaba.

ügyeletes bölcsőde

Július van. Ebben a hónapban nyári szünet van a bölcsődében, ezért erre az időszakra másik bölcsiben lehet kérni ügyeleti elhelyezést.

Tegnap még Szegeden voltunk, de ma már az új bölcsibe kellett menni Annával.
Reggel megpróbáltunk korán indulni, hiszen ki kell tapasztalni, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni az új helyre és első nap nem lenne jó elkésni. Rengeteg felfelé vezető lépcsőfokot kell megtenni addig, míg elérjük a bölcsit, de szerencsére időben megtaláltuk, így legalább az időben érkezés sikeres volt. Amikor megérkeztünk, a csoport épp a teraszon játszott. A gondozónő azonnal jött, bemutatkozott, kedvesen fogadott minket. Én is kiléptem Ibi nénivel a gyönyörű panorámával rendelkező teraszra, ahol elkezdtünk a gyerekem szokásairól beszélgetni. Anna egy kis ideig még körülöttem volt, de néhány perccel később már el is kezdte felfedezni a teraszon lévő játékokat, elkezdett egyre távolodni tőlem. Kb. 1o perccel a megérkezést követően a gondozóval együtt úgy láttuk, hogy most már nem okoz gondot, ha én elmegyek. Annától mindenképp szerettem volna elköszöni, ezt meg is tettem. Lehajoltam hozzá, és mondtam neki, hogy délután találkozunk. Ekkor egy kicsit megszeppent és elkomolyodott, de a gondozó odalépett mellénk és a gyerekemmel egymás kezét fogva sétáltak el mellőlem. Olyan hihetetlenül könnyűnek tűnt az új helyen az elválás...

Természetesen nap közben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mit csinál az én Kislányom, hiszen most nem volt semmiféle beszoktatás, ismerkedés, és ő még csak április óta, azaz 3 hónapja jár bölcsődébe.

Délután 4-kor indultunk el Petivel Annáért. Én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen hírekkel fogad majd a délutáni gondozó. Fél 5 körül, amikor megérkeztünk a bölcsibe, a gyerekünk a teraszon motorozott és jókedvűnek tűnt. A gondozó - aki szintén Ibi néni - elmondta, hogy minden rendben volt; Anna sokat evett, sokat ivott, jól aludt, jókedvű volt.

Még régebben bevittünk az eredeti bölcsijébe egy kis takarót, amit pénteken, az utolsó napon hazahoztunk, a mostani helyre nem kérte Anna, hogy elvigyük, külön játékot sem kért, csak egy cumit vittünk, és ennek ellenére úgy aludt el első nap az új környezetben, hogy még a fejét sem kellett simogatni.

Olyan büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy lányom van, jó érzéssel tölt el, hogy tudom, minden rendben vele, most is jó helyen van.

itt a nyár

Bár kissé elhúzódott a bölcsődei beszoktatás, de nem azért, mert a gyerek nehezen viselte az elválást, hanem inkább a félelem miatt.

Mivel szeretek tiszta lapokkal játszani, ezért a gyermekem gondozója tisztában volt vele, hogy Anna velem kizárólag cicivel alszik el. Talán ezért volt az, hogy közel 3 hétig jártam be a bölcsibe délre, így, ha nem aludt el a Kislányom, fél 1, háromnegyed 1 körül mindig megkaptam a gyerekem, persze, addig, amíg délre visszamentem, egyszer sem aludt el a gyerekem. Kb. 3 héttel a bölcsikezdést követően határozott voltam és megmondtam, hogy majd csak alvás után fogok jönni. Több dolog miatt döntöttem úgy, hogy meg kell lépnem ezt a lépést:

• első dolog, az én önzőségem. Mivel 3 hete nem tudtam rendesen ebédelni, mivel délben mentem vissza a gyermekemért.
• már nagyon sok időnek tűn számomra és mások számára is ez a 3 hétig tartó beszoktatás.
• mivel Annát mindig úgy kaptam meg, hogy nem sírt, hiszen mindig könnyen meg tudják nyugtatni a gondozók, nem voltam ideges, mert tudom, jó környezetben van.
• előző nap, amikor érte mentem, igaz ugyan, hogy nem aludt, de nem is zajongott, nem volt nyűgös. Én nem tartottam indokoltnak a hazaadást.
• minden alkalommal legkésőbb háromnegyed 1-kor már vihettem is haza a gyermekem. E miatt nem éreztem, hogy bármiféle előrelépés is történne, csak egy helyben topogtunk.

Anap, amikor az altatás után megérkeztem, már azzal fogadtak, hogy gyönyörűen aludt a gyerekem, igaz, csak háromnegyed 2 körül aludt el, de elaludt.

A beszoktatás után már nem volt semmi gond, minden rendben ment. Igaz, reggelente a gondozóknak még karban kell bevinniük a Kislányom, de nincs sírás, egész nap jókedvűen játszik a többi gyerek között.

Úgy érzem, jó döntés volt bölcsibe adni a gyereket, mert jó társaságban, szerető környezetben tölti a hétköznapokat. Kicsit sem érzem azt, hogy megviselné őt a tőlem való napközbeni elválás, így nem aggódom, nyugodt vagyok.

De!

A 3 kerületi bölcsődében júliusban csak 1 bölcsőde működik, ami ügyeleti bölcsi szerepet tölt be.
Nem mondom, hogy nem félek a most következő 1 hónapnyi időszaktól, hiszen még csak 3 hónapja bölcsődés a Kislányom, és szinte teljesen úgy arcok fogadják majd, mivel a saját csoportjából egyik gyerek sem kért ügyeleti bölcsis elhelyezést, és a másik csoportból is csak 3 gyerek megy júliusban bölcsődébe.

No, majd kedden kiderül, hogy hogyan áll helyt a 2 éves gyermekem.

a második nap

Ma délelőtt már a második bölcsis napot kezdhette meg a Kislányom. Ma is - akárcsak tegnap - 10-re vártak minket. Amikor beértünk a bölcsibe, a gyerekek most is kint játszottak a teraszon. Két csoport volt kint, így ma már kétszer annyi gyerekkel játszhatott együtt Anna.
Ma is pozitív tapasztasztalatokkal gazdagodtam: láttam, hogy a gondozók ölbe veszik a gyerekeket, megsimogatják őket, sőt, néha még puszit is adnak a buksijukra; olyan barátságosnak, családiasnak tűnik az egész, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Fél 12-kor a gyerekek megkezdték az ebédet; 4 fős asztaloknál foglaltak helyet. Annál az asztalnál, ahol Anna ült, mindegyik kislányon volt előke, csak az én gyerekemen nem. Igen, itthon is ez a helyzet; kb. 1 évvel ezelőtt folyton leszedte magáról az előkéket, de nem igazán tiltakoztam soha ez ellen, hiszen az előkék szinte  minden alkalommal tisztán kerültek le a nyakából. A gondozók ebéd közben megdicsértek, mert szépen és sokat evett a töltött paprikából és a banánból is.
Nem szeretnék messzemenő következtetésekre jutni abból, hogy amikor a gondozók elkezdték kirakni a kis ágyakat, akkor Anna ráült, vagy belefeküdt volna az egyikbe, hiszen ezt állítólag mindegyik gyerek eljátssza, amikor először meglátja az ágyakat.

Olyan boldog és büszke vagyok a Kislányomra, hiszen a csoportban Ő a legfiatalabb, és úgy tűnik, remekül megbirkózik a bölcsődei elvárásokkal.

első nap a bölcsiben

Csodásan sütött a nap, amikor felkeltem. Nem sokkal később birtokba vettem a fürdőszobát, majd miután végeztem, nekiálltam reggelit készíteni.Ez után ébresztettem a gyerekem, majd reggeli után elindultunk a bölcsibe, ahol délelőtt 10-re vártak minket.

Amikor beértünk a bölcsődébe, a gyerekek kint játszottak a teraszon. Én még lepakoltam a hátizsákot, amiben az első napon szüséges dolgokat vittem, de Anna már ment is befelé, a foglalkoztatószobába, azaz kifelé, a szobából megközelíthető teraszra. A terasz tele volt kis motorokkal, gyorsan egyet már ki is szemelt és ráült és már ment is vele. :) Megtudtam, hogy a mai nap egy 1 órás ismerkedésről szól. Amíg a bölcsiben voltunk, addig Anna a teraszon motorozott, babakocsit tologatott, vagy a többiekkel futkározott a terasz egyik végéből a másikba.

Ebéd előtt a gyerekek bementek a szobába, mi is velük tartottunk. Megkérdeztem a gyerekem, hogy maradjunk-e még, amire ő azt válaszolta, hogy vetkőzzünk le, azaz jól érthetően a tudtomra adta, hogy még nem akar hazamenni. Bent még rajzolt, főzőcskézet, hajszárítóval játszott, egyszóval, szépen feltalálta magát.

Ebéd előtt indultunk haza, jó nagy körben sikerült megközelítenünk a buszmegállót, de jól esett a séta, hiszen gyönyörű idő volt.

Hogy vajon milyen gondolatok kavaroghatnak a fejében, nem tudom, de remélem holnap is jól fogja magát érezni, amikor is már - ha úgy tartja kedve - együtt ebédelhet a többiekkel. 

Még hétvégén történt.
A gyerek játszott az ágyon, forgott ide-oda, majd valahogy a túl nagy lendület miatt legurult az ágyról. Az apja látta, ő volt ott vele a szobában.
A gyerek nem sírt, csak kicsit megszeppent. Ekkorra már én is ott voltam. Kis idő múlva megszólal a Kislányom:
- repülő Emese.

bölcsőde

Ismét nagy változások jönnek a mi kis családunk életében: Anna áprilils 8-tól bölcsődés lesz.

Igaz, van bennem némi félelem, hiszen több helyről is megkaptam már, hogy a bölcsi csak egy szükséges rossz, de én ennek ellenére megpróbálom pozitívan látni a dolgokat. Nem akarok már előre aggódni azon, hogy nem tud a gyerekem beilleszkedni, vagy folyamatosan beteg lesz, vagy nem fog délben aludni, mert ráérek akkor ezzel foglalkozni, ha már ott tartunk.

Mivel a társas készségek csak csoportban tudnak fejlődni, ezért számomra fontos, hogy a gyermekem vele azonos korúakkal is találkozzon, hiszen ez a szocializációja miatt is fontos.

Az internetet, könyveket böngészve, internetes fórumos beszélgetésekből, valamint a WHO ajánlásból is számomra az jön le, hogy a szoptatás minimum 2 éves korig ajánlott.

A bölcsőde vezetője nem igazán volt elragadtatva attól a ténytől, hogy kislányunk egyelőre csak cicin alszik el, ezért sürgősen ajánlotta a napközbeni szoptatások abbahagyását - ez némi nyugtalanságra adott okot nálam. Szerencsére a bölcsődei gondozóknál nem éreztem, hogy problémát jelentene ez, így egy kicsit fellélegeztem, amikor őket is sikerült megkérdezni ezzel kapcsolatban.
A védőnőnél is jártunk már a bölcsődéhez szükséges papírok beszerzése miatt, de legnagyobb meglepetésemre sajnos ott is a hosszú ideig tartó szoptatás ellenzésével kellett szembesülnöm. A védőnő tanácsolta, hogy napközben inkább ne engedjem szopni a gyerekem, ha lehet, mondjam, hogy elfogyott, nincs cici, majd talán este lesz.
Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem, a gyerekemnek nem fogok hazundi, inkább másokat nem avatok be az én dolgomba.

A WHO ajánlásával összhangban van az anyai ösztönöm, szerencsére tejem is van, és nekem sem rossz, hogy a kislányom szopik még, szóval, egyelőre úgy tűnik, kivárom, hogy Anna magától hagyja abba a szopit. Nem szeretném pont most, a bölcsődébe kerülés előtt cicimegvonással is stresszelni a gyerekem, pont elég változás lesz neki és nekem is az, ha heti 5 napot ott tölt.
Úgy érzem, a szoptatás megnyugtatja Annát, és azt veszem észre, hogy bizalommal fordul az ismeretlen dolgok felé, szereti felfedezni a dolgokat és ebben szerintem nagy szerepe van a szoptatásnak is, persze az alaptermészete sem elhanyagolható dolog.

Egyelőre bízom abban, hogy minden rendben lesz!

márciusi síelés

Sokáig úgy tűnt, hogy az idei télen is elmarad a síelés, de szerencsére Peti időben kapcsolt, így felmerült, a március 15-ei hosszú hétvégén elmehetnénk egy közeli pályára csúszkálni néhány napot.
Mivel múlt hét elején az időjósok beígérték hét végére a havazást, nyugodt szívvel foglaltuk le a mátraszentistváni szállást.

Pénteken volt március 15-e, ezért ez a munkaszüneti nap lehetővé tette, hogy ne csak a kiránduláshoz szükséges dolgok összepakolására legyen időnk, hanem az itthoni tennivalókat is el tudjuk intézni.

Szombat délelőtt hatan idnultunk útnak. Szerencsére az utazáshoz (is) jó időt fogtunk ki, itthonról verőfényes napsütésben indultunk el. A szállásra elég korán érkeztünk meg ahhoz, hogy délután még ki lehessen próbálni a sípályát. Ekkor mindannyian elmentünk a pályához, de mivel Annára én vigyáztam, így mi csak elkísértük a többieket. A kissé havas úton visszasétáltunk a szálláshoz, ahol Anna el is aludt, és aludt egészen addig, míg a többiek este 6-kor haza nem értek.

A március 15-ére való tekintettel egész hétvégén különféle programok várták a Síparkba látogatókat; az egyik ilyen hétvégi program volt a vasárnapi ingyenes síoktatás is.

Igaz, hogy 2oo8 decemberében már részt vettem egy kezdőknek szóló síoktatáson, de ott csupán a hóekében történő lecsúszásig és fordulásig jutottam. Már akkor is tudtam, hogy szükségem lenne még néhány óra oktatásra, ahol a meglévő alapokra tudnék építkezni, ahol megtanulhatnám a párhuzamos léccel való siklás technikáját.

Most viszont - sok év után végre - sikeresen regisztráltam, így részt vehettem az ingyenes oktatáson. Tudtam, hogy nem a kezdők közé kell állnom, ezért a haladókhoz mentem, ahol szerencsére összejött annyi jelentkező, hogy 2 csoport is indult, egy középhaladó és egy haladó. Legnagyobb meglepetésemre nem a középhaladók, hanem a haladók közé kerültem. Örültem ennek a másfél óra oktatásnak, hiszen sokat tanultam belőle, és végre teljesült, amit szerettem volna, így nyugodtabban síelek, mert most már nem csak a hóekét tudom elméletben, hanem a párhuzamos léccel való siklást is.
Ezen a napon, vasárnap a Nagyi vigyázott Annára. Rengeteg időt töltöttek a sípálya mellett, hóembert építettek, nézték a lesiklókat...stb. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett: hétágra sütött a nap, így mindannyiunk arca kicsit lepirult. Bár, szerettem volna, ha alszik Anna délután, nagy kő esett volna le a szívemről, ha tudom, hogy nem csak velem tud elaludni a Kislányom. De sajnos nem sikerült a Nagymámanak elaltatnia Pankát, így mire végeztünk az aznapi síeléssel, ők már ismét ott voltak a pálya szélén, és mindannyian együtt mehettünk vissza a szállásra, ahol már alig vártuk a vacsorát.

Hétfő délelőtt hagytuk el a szállást. Annára először Peti vigyázott, majd én, majd a Nagymama; így mindannyian tudtunk utolsó nap is csúszkálni. A sípályán lévő étteremben ebédeltünk meg, de mire az ebéddel végeztnünk, már szakadt a hó. A hazafelé úton a hegyekben még a hó esett, de itt, Budapesten már eső fogadott minket.

Szerencsés vagyok, mert 2oo8. óta szuper sípályákon jártam. Az első síelésem Ausztriában volt, ide jártam kezdő síoktatásra is, az ezt követő években Franciaországba mentünk, majd kétszer Olaszországban, Livigno-ban voltunk síelni. Egyik évben el szerettünk volna menni decemberben, a két ünnep között egy hosszú hétvégére síelni, de sajnos Magyarország nyugati felén, a határ mellett nem esett hó, így akkor Mönichwald-ot és Kreischberg-et próbáltuk ki 1-1 napra.
Szóval igen, eddig csak külföldi síterepen voltam, a magyar viszonyokkal ezidáig nem szembesültem.
Eddig sosem csúsztam csupán kb. 3 km hosszú pályán, és sosem kellett ennyi ideig sorban állnom egy felvonónál sem. De ez a közeli kis, mátraszentistváni pálya alkalmas arra, hogy leporoljam a sífelszerelésem és néhány nap alatt megmozgassam magam. Mind a szállás, mind a sípálya személyzete vendégszerető volt, összességében kellemes csalódás volt részemről ez a néhány nap ahhoz képest, mint amennyi negatívumot hallottam eddig a hazai pályákkal kapcsolatban.

Jó volt kicsit kikapcsolódni, egy kicsit kizökkenni a mindennapokból. Biztos Annának is jót tett a néhány napos környezetváltozás. Panka általában rugalmas és alkalmazkodó, igaz, ha akar valamit, akkor azért határozottan érvényesíti az érdekeit. Mivel egyre jobban közeledik a jóidő, egyre több programra lehet elvinni a Kislányunkat; ha lehet, kihasználjuk a lehetőségeket és most már hármasban ismerkedünk a már ismerős, vagy a még ismeretlen dolgokkal, persze csak addig, amíg a gyereken is látjuk, hogy neki ez jó.

öltözék

Az egyik baba-mama fórumon felmerült a kérdés, hogy ki, mikor, mibe öltözteti a gyerekét. Eszembe jutott, hogy én már nem is igen emlészem arra, hogy Annát kisebb korában hogyan öltöztettük, ígyhát most utánanéztem az öltözködési szokásainak.

Mi a gyerekre nagyon pici korában éjszakára is és napközbenre is body-t és rugdalózót adtunk, vendégségben is így jelentünk meg Annával. Anna még nem volt egy hónapos, amikor már vendégségbe is kis nadrágot, pólót és kardigánt adtunk rá a body fölé. Ezután már napközben itthon is általános viseletté vált a nadrág-póló kombó, illetve a lábfej nélküli rugdalózó, éjszakára pedig megmaradt a klasszikus rugdalózó. Amikor még nem forgott és mászott össze-vissza a mi kis örökmozgónk, még akkor sem igazán okozott gondot itthon a nadrág viselése, - mivel elég meleg volt a lakásban, hiszen Anna áprilisban született - nem kellett a felgyűrődő pólóval sem bajlódni, mert csak a body volt rajta a nadrágon kívül.

Nyáron, nagy melegben, van, hogy csak body-ban, vagy egy trikóban van itthon Anna. Természetesen a pelenka egyelőre elengedhetetlen része az öltözéknek.

Rengeteg kislányos, fodros, alkalmi ruhája is van a gyerekünknek, de ezeket akkor horjda, amikor van valami alkalom, esetleg vendégségbe megyünk.

Anna az éjszakákat sokáig rugdalózóban töltötte, ezt később lábfej nélküli rugdalózó váltotta fel, nyáron pedig kis body-ban aludt egy kistakaróval, amit rendszeresen lerúgott magáról. Mivel rájöttünk, hogy a gyerek nem igazán van jóban a takaróval, ezért ősztől, azaz kb. másfél éves korától hálózsákban alszik éjszakánként, amit már szinte a kezdetektől reggelente le tud venni magáról. Ennek köszönhetően sokszor mosolygósan kezdődik a reggel, hiszen Anna csendben leveti a hálózsákot és macskaléptekkel kioson oda, ahol mi is vagyunk, de persze nem szól, nem zajong, csak akkor mosolyog, ha már látja, hogy mi is észrevettük őt.

Külön van nálunk utcai és itthoni öltözék is, bár, ez inkább csak a nadrágra korlátozódik, hiszen most, télen az utcai nadrág az bélelt farmer, vagy orkán, itthon pedig pamutban játszik, szaladgál a gyerek. Kabát alá polár pólót szoktam Annára adni, így biztos nem fázik az orkán kabátban még nagy hidegben sem. Itthon nincs szükség a polár pulcsira, hiszen elég meleg van ahhoz, hogy csak pamut hosszú ujjú pulcsit, esetleg kardigánt vegyen fel.

Most az a véleményem, hogy az itthoni öltözéknek kényelmesnek kell lennie. Én is kényelmes ruhában vagyok a lakásban; de olyanban, ami azért mások előtt is vállalható, hiszen bármikor átkopoghat a szomszéd, hozhat csomagot, vagy ajánlott levelet a postás, de én is jobban érzem magam, ha viszonylag csinosnak érzem magam, így a gyerekemet is ennek megfelelően öltöztetem fel.

Anna egyre nagyobb, a meglévő ruhatárát fel kell frissíteni, ráadásul új évszak is közelít. Az új ruhadarabok beszerzésekor új alapokról fogok indulni, hiszen a fórumos lányok által ihletett bejegyzés során át kellett tekintenem a múltbéli eseményeket és sokmintent át kellett gondolnom, hogy hogyan is szeretném összeállítani a Kislányunk ruhatárát.

22. hónap

Jó régen nem írtam már semmit, pedig napról napra történnek velünk az új dolgok.
Hol is kezdjem? Megpróbálom időrendben összeszedni az utóbbi időben történt eseményeket.

Még május volt, amikor úgy éreztem, mozognom kell. Mivel dolgozó apuka és gyerek mellett elég kevés szabadidőm van, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy megtanuljak futni. Bele is vágtam a futástanulásba, így a 6 héten át tartó edzés után már képes voltam egyhuzamban lefutni 5 km-t. Néhány versenyen is részt vettem azért, hogy valami célja is legyen a futkorászásomnak, illetve renderesen látogatója lettem a Nike Futóklubnak.

Annával már egyre jobban tudok (tömeg)közlekedni, mivel a babakocsi most már csak a mosókonyhában pihen.
Bár én sosem szerettem piacra járni, de egy hónapja héti rendszerességgel látogatjuk a Nagymamával együtt, hármasban a piacot, ahová busszal járunk és onnan busszal, vagy villamossal jövünk haza.

Babamuzsikára már több mint egy éve járunk. Első alkalommal Anna már elmúlt fél éves, de még nem ült - erre nagyon határozottan emlékszem. Nem mondom, hogy rendszeresen elmegyünk, de ha sikerül eljutni a Művelődési Házig időben, akkor ott vagyunk babamuzsikán. Anna nagyon sokáig csak ide-oda nézelődött, amikor már tudott mászni, akkor már körbe is mászta a termet, amikor pedig már járni is tudott, akkor kétlábon fedezte fel azt a szobát, ahol a foglalkozásokat tartják. A légkörrel sosem volt problémája, azonban úgy tűnt, semmi további érdeklődést nem mutat a dalok, mondókák iránt.
De decemberben, az év utolsó foglalkozásán valami megváltozott: elkezdte a kezével mutogatni a dalocskák közbeni mutogatásokat, belekapcsolódott a tapsolásba, sőt, néha még az éneklésbe is.
Olyan jó érzés látni, hogy nem hiába járkáltunk el néha babamuzsikára; mindegyik ott elhangzott mondóka megmaradt a gyerek fejében és most, bő másfél éves korára már vissza is tudja adni a "megtanultakat".

A Kislányunk egyre több szót, kifejezést mond, egész nap beszél, magyaráz, be nem áll a szája. Vacsora után pedig így köszöni meg a közös étkezést. :)

Az életünk zökkenőmentesnek modható, ha nem említjük az éjszakai alvást megelőző altatási rituálét.

Boldog Baba - honlapajánló

új honlap született Boldog Baba címmel. remélem sok, sokak számára hasznos infó lesz itt elérhető. az oldal első bejegyzése arról szól hogy a mostanában hiánycikk Vigantol csepp helyett más készítményt is lehet szedni.