már közel egy hónapja próbálkozik AnnaEmese a felállással; napról napra egyre ügyesebb, már az sem okoz gondot, ha egy kicsit inog a felhúzozkodásra alkalmas berendezési tárgy.
ma épp a dohányzóasztalnál figyelte az azon lévő "kincseket", két dolgot hamarosan a kezébe is fogott a pici lány, és talán neki fel sem tűnt, de egy kis ideig a két tárgyat úgy ütögette egymáshoz, hogy közben nem támaszkodott az asztalra.
2011. december 31., szombat
2011. december 28., szerda
első fürdés a nagy kádban
Kislányunk mindig is szeretett fürödni, azaz sosem sírt, ha eljött az este, a fürdés ideje. Igaz, nem olyan régen, volt kb. 2 hét, amikor kicsivel nyűgösebben fogadta, amikor a kis kádba tettük, de ez a pityergős időszak gyorsan véget ért.
Mostani lakóhelyünkön sajnos nincs fürdőkádunk, csak zuhanyzónk. De most, hogy Szegeden vagyunk lehetőségünk volt kipróbálni a nagy kádban való fürdést. Mivel AnnaEmese mindig nyitott az új dolgokra, ezért most is örömmel fogadta az újdonságot, és boldogan pancsolt a vízben.
Mostani lakóhelyünkön sajnos nincs fürdőkádunk, csak zuhanyzónk. De most, hogy Szegeden vagyunk lehetőségünk volt kipróbálni a nagy kádban való fürdést. Mivel AnnaEmese mindig nyitott az új dolgokra, ezért most is örömmel fogadta az újdonságot, és boldogan pancsolt a vízben.
2011. december 22., csütörtök
céges karácsonyok
kis családunk múlt héten egy kisebb céges összejövetelen vett részt; itt a munkatársak és azok családtagjai voltak a meghívottak. ez az összejövetel főnökünk lakásában volt, így Anna bátran jött-ment, nem is egyszer keresztül mászott a lakáson.
tegnap este pedig egy nagyobb céges rendezvénynek voltunk tagjai; itt már nem csak a munkatársak voltak, hanem a szomszédos iroda munkatársai, és a két cég partnerei, ismerősei is. Anna itt sajnos már nem tudott mászkálni, hanem inkább csak üldögélt és négykézlábra állt az iróasztalokon, eszegetett sajtot és kenyérhéjjat, illetve a karunkon volt.
szerencsére a Kislányunk egészen jól érzi magát ha nagy társaság veszik körül, így nem okozott semmiféle problémát a mi kisgyermekes családunk.
talán én még mindig kicsit túlaggódom a dolgokat, és én vagyok az, aki sietne haza, de megpróbálok igyekezni, és AnnaEmese jókedvét tartani szem előtt.
2011. december 13., kedd
síelés 2o11.
Első nap - utazás Úgy terveztük, hogy reggel 7-kor útnak indulunk, de most is hoztuk a formánkat, így negyed 9 volt, mire mindent összeszedtünk és elindultunk Budapesttől 9oo km-re, Livigno-ba.
Kicsit tartottunk az utazástól, hiszen AnnaEmese eddig még csak a Budapest-Szeged-Cegléd útvonalat ismeri. Mivel ő sem a korai kelésről híres, ezért a hajnali ébresztő után az autóban hamar visszaaludt úgy, hogy a magyarországi útszakasz egészét átaludta. Valahol Ausztriában ébredt fel. Az ébredés után nemsokkal megálltunk valahol, itt kapott enni, inni, illetve közelebbről megtekintettük a pelenkázó helyiséget is, valamint itt szusszantunk mi is egy keveset; megnyújtóztattuk magunkat, hiszen az út java része még hátra volt. Az elindulás után nem sokkal Anna újabb alvásba kezdett, de ekkor már csak 3 órányi távolságra voltunk a céltól. Ezt a pihenőt is alvás követte.
Már Svájcban jártunk, nagyjából fél órára lehettünk Livigno-tól, amikor Peti és én is örömmel meglátogattunk volna egy mosdót. Svájcban egy kis, kacskaringós úton haladtunk, egyszercsak megpillantottunk az egyik kis faluban egy picike benzinkutat. A benzinkút láthatóan zárva volt, hiszen minden sötét volt, csupán két kútoszlop világított, ez számomra már elég ok volt arra, hogy megnézzem közelebbről azt az ajtót, ami mögött egyértelműen mosdó volt. Benyitottam az ajtón, és minden rendben volt bent: volt wc papír, és le lehett húzni a wc-t is. Hihetetlen volt! Annyira jót mosolyogtam ezen a kis benzinkúton, hogy alig mertem elhinni, hogy van ilyen.
Az egy hetes síelésünk első napja így telt, a közel fél napos utazást a Kislányunk nagyon jól viselte.
Második nap - az első Livignoban töltött nap Mivel most még csak előszezon van, ezért félő volt, hogy nem lesz hó; igaz, az utazási irodában - ahol a szállást intéztük - azt mondták, hogy olyan még sosem volt, hogy ilyenkor, azaz az előszezon második hetében ne lenne síelésre alkalmas hó.
Ahogyan jöttünk az úton, nem láttunk havat… Itt sem sok hó esett eddig, ezért csak néhány sípálya volt nyitva. Szerencsére pályaszálláson lakunk, ezért nem kellett messzire mennünk egy könnyű pályára, ahol csúsztunk néhányat. Nagyon jó volt, mert most nőtt egy kicsit a magabiztosságom, hiszen jobban ment a síelés, mint gondoltam. De talán a mostani sítudásom nem a gyakorlottságomat igazolja, hanem annak tudható be, hogy nagyon lankás volt a pálya.
Harmadik nap Délután Petivel elmentünk megnézni azt a sípályát, ahol egy évvel ezelőtt, az első néhány napban próbálgattam a síelést. Azt állapítottam meg, hogy még mindig ugyanolyan meredeknek tűnik a pálya teteje, mint akkor, közel két évvel ezelőtt.
Negyedik nap - december 6-a
Reggel megtaláltuk a Mikulás ajándékait, Kislányunk most élhette át először ezt az élményt. A mi Mikulásunk a kis cépőjébe rejtette az ajándékát, a Nagymama Mikulása pedig egy kis csomagot helyezett el az etetőszéken.
Ezt - az első Mikulást - oldalba is foglaltam. Íme:
Kicsit tartottunk az utazástól, hiszen AnnaEmese eddig még csak a Budapest-Szeged-Cegléd útvonalat ismeri. Mivel ő sem a korai kelésről híres, ezért a hajnali ébresztő után az autóban hamar visszaaludt úgy, hogy a magyarországi útszakasz egészét átaludta. Valahol Ausztriában ébredt fel. Az ébredés után nemsokkal megálltunk valahol, itt kapott enni, inni, illetve közelebbről megtekintettük a pelenkázó helyiséget is, valamint itt szusszantunk mi is egy keveset; megnyújtóztattuk magunkat, hiszen az út java része még hátra volt. Az elindulás után nem sokkal Anna újabb alvásba kezdett, de ekkor már csak 3 órányi távolságra voltunk a céltól. Ezt a pihenőt is alvás követte.
Már Svájcban jártunk, nagyjából fél órára lehettünk Livigno-tól, amikor Peti és én is örömmel meglátogattunk volna egy mosdót. Svájcban egy kis, kacskaringós úton haladtunk, egyszercsak megpillantottunk az egyik kis faluban egy picike benzinkutat. A benzinkút láthatóan zárva volt, hiszen minden sötét volt, csupán két kútoszlop világított, ez számomra már elég ok volt arra, hogy megnézzem közelebbről azt az ajtót, ami mögött egyértelműen mosdó volt. Benyitottam az ajtón, és minden rendben volt bent: volt wc papír, és le lehett húzni a wc-t is. Hihetetlen volt! Annyira jót mosolyogtam ezen a kis benzinkúton, hogy alig mertem elhinni, hogy van ilyen.
Az egy hetes síelésünk első napja így telt, a közel fél napos utazást a Kislányunk nagyon jól viselte.
Második nap - az első Livignoban töltött nap Mivel most még csak előszezon van, ezért félő volt, hogy nem lesz hó; igaz, az utazási irodában - ahol a szállást intéztük - azt mondták, hogy olyan még sosem volt, hogy ilyenkor, azaz az előszezon második hetében ne lenne síelésre alkalmas hó.
Ahogyan jöttünk az úton, nem láttunk havat… Itt sem sok hó esett eddig, ezért csak néhány sípálya volt nyitva. Szerencsére pályaszálláson lakunk, ezért nem kellett messzire mennünk egy könnyű pályára, ahol csúsztunk néhányat. Nagyon jó volt, mert most nőtt egy kicsit a magabiztosságom, hiszen jobban ment a síelés, mint gondoltam. De talán a mostani sítudásom nem a gyakorlottságomat igazolja, hanem annak tudható be, hogy nagyon lankás volt a pálya.
Harmadik nap Délután Petivel elmentünk megnézni azt a sípályát, ahol egy évvel ezelőtt, az első néhány napban próbálgattam a síelést. Azt állapítottam meg, hogy még mindig ugyanolyan meredeknek tűnik a pálya teteje, mint akkor, közel két évvel ezelőtt.
Negyedik nap - december 6-a
Reggel megtaláltuk a Mikulás ajándékait, Kislányunk most élhette át először ezt az élményt. A mi Mikulásunk a kis cépőjébe rejtette az ajándékát, a Nagymama Mikulása pedig egy kis csomagot helyezett el az etetőszéken.
Ezt - az első Mikulást - oldalba is foglaltam. Íme:
 |
| felhasznált elemek: Anna Aspnes (további részletek hamarosan!!!) |
Ötödik nap - végre rendesen esik a hó
Reggel arra ébredtünk, hogy végre minden fehér. :)
Életemben most síeltem először hóesésben. Hogy őszinte legyek, nem volt valami nagy élmény, ezért 2-3 siklás után el is hagytam a pályát és visszamentem a szállásra a Kislányomhoz, akire ekkor a Nagymama vigyázott.
Hatodik nap - december 8.
Küllikki névnapon bújt ki AnnaEmese első foga!
Csodálatos idő volt: a városban sütött a nap, és nem volt hideg. Sétáltunk egyet, és közben kávéztunk is.
Délután síeltünk egyet, de a hegyen, majdnem 3ooo m magasan már nem volt olyan jó idő, mint lent a völgyben, ahol a település elterül. Ezért átfázva értünk a szállásra.
Hetedik nap - a Livigno-ban töltött utolsó nap
Borzalmasan éreztem magam - talán az előző napi síelés miatt, hiszen a beülős liften meglehetősen hideg volt, és a szél is elég erősen fújt. Petivel együtt annyira rosszul voltunk, hogy mi már ki sem mentünk a pályára siklani egyet.
Nyolcadik nap - hazautazás
Ez a nap is - akárcsak az első - korai keléssel kezdődött. Bár a tervezett időben most sem sikerült elindulni, de mégis időben hagytuk el a szállásunkat reggel fél 9-kor. Sikeresen odaértünk az Olaszország és Svájc között elhelyezkedő egy forgalmi sávos alagúthoz, így nem rekedtünk délután 4-ig a városban, ugyanis az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera csak reggel 9-ig enged Svájc irányába.
AnnaEmese a hazafelé utat is jól viselte, csupán kétszer álltunk meg hosszabb és egyszer rövidebb időre; fél 8-ra már itthon is voltunk.
Összességében az egész hét jól telt, sikerült pihennünk, és egy kicsit síelni is. Anna egész héten gyakorolta az álldogálást, illetve kezdi tökéletesre fejleszteni a mászótudományát, ami annyit tesz, hogy egy pillanat alatt képes a lakás egyik végéből a másikban teremni. Ígyhát most, hogy a Kislányunk már nem marad meg egy helyben, hanem ül-mászik-álldogál, fogalmam sincs, hogy hogyan kellene szerveznem a napjaimat, hiszen éppen csak elfordulok, ő már messze van attól a helytől, ahol utoljára láttam.
Reggel arra ébredtünk, hogy végre minden fehér. :)
Életemben most síeltem először hóesésben. Hogy őszinte legyek, nem volt valami nagy élmény, ezért 2-3 siklás után el is hagytam a pályát és visszamentem a szállásra a Kislányomhoz, akire ekkor a Nagymama vigyázott.
Hatodik nap - december 8.
Küllikki névnapon bújt ki AnnaEmese első foga!
Csodálatos idő volt: a városban sütött a nap, és nem volt hideg. Sétáltunk egyet, és közben kávéztunk is.
Délután síeltünk egyet, de a hegyen, majdnem 3ooo m magasan már nem volt olyan jó idő, mint lent a völgyben, ahol a település elterül. Ezért átfázva értünk a szállásra.
Hetedik nap - a Livigno-ban töltött utolsó nap
Borzalmasan éreztem magam - talán az előző napi síelés miatt, hiszen a beülős liften meglehetősen hideg volt, és a szél is elég erősen fújt. Petivel együtt annyira rosszul voltunk, hogy mi már ki sem mentünk a pályára siklani egyet.
Nyolcadik nap - hazautazás
Ez a nap is - akárcsak az első - korai keléssel kezdődött. Bár a tervezett időben most sem sikerült elindulni, de mégis időben hagytuk el a szállásunkat reggel fél 9-kor. Sikeresen odaértünk az Olaszország és Svájc között elhelyezkedő egy forgalmi sávos alagúthoz, így nem rekedtünk délután 4-ig a városban, ugyanis az 1965-ben elkészült Tunnel Munt La Schera csak reggel 9-ig enged Svájc irányába.
AnnaEmese a hazafelé utat is jól viselte, csupán kétszer álltunk meg hosszabb és egyszer rövidebb időre; fél 8-ra már itthon is voltunk.
Összességében az egész hét jól telt, sikerült pihennünk, és egy kicsit síelni is. Anna egész héten gyakorolta az álldogálást, illetve kezdi tökéletesre fejleszteni a mászótudományát, ami annyit tesz, hogy egy pillanat alatt képes a lakás egyik végéből a másikban teremni. Ígyhát most, hogy a Kislányunk már nem marad meg egy helyben, hanem ül-mászik-álldogál, fogalmam sincs, hogy hogyan kellene szerveznem a napjaimat, hiszen éppen csak elfordulok, ő már messze van attól a helytől, ahol utoljára láttam.
2011. november 14., hétfő
mászás
úgy tűnik nálunk minden nagy pillanat az alvással van összefüggésben. így volt ez ma is.
már majdnem 11 óra volt, mire AnnaEmese felébredt. ígyhát semmi kétségem nem lehet afelől, hogy kialudta-e magát, mert minden bizonnyal igen, eleget pihent.
3/4 1 körül volt, amikor a futár a kapucsengőn felcsengetett, én az ajtóhoz mentem, de a futár még nem ért fel a lakáshoz, a másodikra. amíg az ajtónál várakoztam, addig visszanéztem a szobába; néztem, mit csinál a Kislányom. ekkor lettem arra figyelemes, hogy térden áll, és néhány "lépést" mászva tesz meg.
elérkezett hát ez a pillanat is: újabb szintlépés következett: még több figyelmet igényel a mi Picikénk, aki - most, hogy már mászik - egyre gyorsabb helyváltoztatásra képes.
már majdnem 11 óra volt, mire AnnaEmese felébredt. ígyhát semmi kétségem nem lehet afelől, hogy kialudta-e magát, mert minden bizonnyal igen, eleget pihent.
3/4 1 körül volt, amikor a futár a kapucsengőn felcsengetett, én az ajtóhoz mentem, de a futár még nem ért fel a lakáshoz, a másodikra. amíg az ajtónál várakoztam, addig visszanéztem a szobába; néztem, mit csinál a Kislányom. ekkor lettem arra figyelemes, hogy térden áll, és néhány "lépést" mászva tesz meg.
elérkezett hát ez a pillanat is: újabb szintlépés következett: még több figyelmet igényel a mi Picikénk, aki - most, hogy már mászik - egyre gyorsabb helyváltoztatásra képes.
felülés
csütörtökön, október 27-én este nehezen ment a gyerek lefektetése, épp ezért nem is kötöttem az ebet a karóhoz, azaz nem igazán erőltettem az alvást, hiszen láttam Anna Emesén, hogy esélyem sincs arra, hogy jobb belátásra bírjam, és elaltassam. játékkal ütöttük el az időt. pontosabban: Manó a játszószőnyegen, illetve annak környékén tett-vett, én pedig a laptop-ot babráltam. egyszer csak ara lettem figyelmes, hogy a gyerek hangokat ad, mintha a figyelmem szeretné felhívni valami fontosra, így is volt. amikor ránéztem a Picurra, akkor ő már hatalmas mosollyal üldögélt, ahogyan a képen is látszik.
igen, ekkor, - a 7. hónap betöltése előtt egy héttel - ült fel először a Kislányunk!
frissítve!!!
végre elkészültem az első önálló felülés oldalba foglalásával is, ilyen lett:
 |
| felhasznált elemek: Karla Dudley (digi essentials) oscraps.com collaboration (Facebook) |
2011. november 3., csütörtök
7. hónap
igen, újabb hónap telt el a születése óta, most már 7 hónapos a Kislányunk!
 |
felhasznált elemek:
Anna Aspnes (artplay palette brushset no. 5) Bíró Ágnes - Sabee (cuddly baby) |
2011. november 2., szerda
babakutatóban
mivel a kutatóközpont közelében lakunk, ezért nem nagy áldozat átsétálnunk, hiszen csak 1o perc, és már ott is vagyunk.
a vizsgálatokon való részvétel önkéntes, és amint a baba jelét adja annak, hogy nem tetszik neki a helyzet, a vizsgálat véget ér.
szerencsére AnnaEmese az előző vizsgálatot is végigcsinálta és a mostaninál is jól viselkedett.
a mai napi vizsgálatról a mellékelt fotót kaptuk. :)
2011. október 26., szerda
terepen
a mai nap tanulsága: nem mindig nekem - mint szülőnek - kell eldöntenem, hogy mi a jó, mi a rossz a gyereknek. ne akarjam már előre jobban tudni, hogy Ő majd jól fogja-e magát érezni, vagy nem.
hogy miről is beszélek?
ez már az utolsó, negyedik félévem az egyetemen. havonta három egymást követő napon vannak előadások, és a mostani hét is sulis hét, de ma nem előadás volt, hanem kirándulás. mi, urbanista szakmérnökök a főépítész szakmérnökökkel közösen egynapos kirándulást tettünk Százhalombattára és Érdre. a mára tervezett programról az volt az első véleményem, hogy ilyen pici gyerek mellett kizárt, hogy véghezvihető legyen egy reggel 9-től este 8-ig tervezett program.
amikor megláttam a mostani programot, tudtam, hogy a Picur nem lehet nélkülem 11 órát. de a Kicsivel nem mehetek egyedül; csak akkor tudok részt venni ezen a túrán, ha hárman megyünk. de azonnal azon kattogott az agyam, hogy a Picinek biztosan rossz lesz a babakocsiban ülnie egész nap, vagy fázni fog, vagy melege lesz...stb.
tegnap arra döntésre jutottunk, hogy reggel útnak indul a család, és amíg a Picuron azt látjuk, hogy jól érzi magát, addig maradunk.
így is lett. és még mindig leesett állal ülök itt, hogy a Manó milyen nagyon jól viselte a mai napot. de nem csak hogy jól viselte, hanem úgy tűnt, hogy még élvezte is a mai kirándulást. tetszett neki a séta, a sok ember. olyannyira jól sikerült a mai nap, hogy majdem fél 7-ig maradtunk Érden.
szóval a mai nap eseményei után már kevésbé félek a december elejétől, amikor kis családunk elindul 9oo km távolságra síelni.
2011. október 21., péntek
babamuzsika
tegnap délelőtt babamuzsikán voltunk.
a kis csoport most 6 párból állt: 6 szülő és 6 gyermek volt jelen, illetve a foglalkozás-vezető.
mivel AnnaEmese nem üvöltötte végig a 3o perces foglalkozást, sőt még tetszett is neki, ezért - ha jó idő lesz, és időben sikerül felébredni - legközelebb is elmegyünk.
a kis csoport most 6 párból állt: 6 szülő és 6 gyermek volt jelen, illetve a foglalkozás-vezető.
mivel AnnaEmese nem üvöltötte végig a 3o perces foglalkozást, sőt még tetszett is neki, ezért - ha jó idő lesz, és időben sikerül felébredni - legközelebb is elmegyünk.
2011. október 6., csütörtök
hozzátáplálási tapasztalatok
amint arról már beszámoltam, szombaton kezdtük meg a hozzátáplálást, de ekkor még csak almalevet kapott a Kislányunk...
ma végre új alapanyaggal egészült ki az eddigi recept, kipróbáltam, hogy az alma milyen barátságban van az őszibarackkal. mivel az előző napok tapasztalata alapján elmondható, hogy a Bébinek túl savanyú még az édes alma is, ezért 1 őszibarackhoz csupán 1/4 almát adtam, és így turmixoltam össze a 2 komponenst.
így már jóval nagyobb sikert könyvelhettem el babaszakácsként töltött pályafutásom során, de van egy olyan érzésem, hogy lesz itt még küzdelem.
most, a hozzátáplálás megkezdésekor jövök rá arra, hogy jó szolgálatot fog tenni az a rengeteg előke, amiről azt hittük, teljesen felesleges belőle annyi.
- vasárnap összeturmixolva próbálkoztunk a Gyerekbe diktálni a gyümölcsöt,
- hétfőn reszelt alma volt a menü - de bármelyik változattal is próbálkoztam elég fancsali arcot vágott,
- kedden újítás következett: grillezett alma került a turmix kései közé, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt,
- szerdán ismét nyersen turmixolt almával próbálkoztam...
ma végre új alapanyaggal egészült ki az eddigi recept, kipróbáltam, hogy az alma milyen barátságban van az őszibarackkal. mivel az előző napok tapasztalata alapján elmondható, hogy a Bébinek túl savanyú még az édes alma is, ezért 1 őszibarackhoz csupán 1/4 almát adtam, és így turmixoltam össze a 2 komponenst.
így már jóval nagyobb sikert könyvelhettem el babaszakácsként töltött pályafutásom során, de van egy olyan érzésem, hogy lesz itt még küzdelem.
most, a hozzátáplálás megkezdésekor jövök rá arra, hogy jó szolgálatot fog tenni az a rengeteg előke, amiről azt hittük, teljesen felesleges belőle annyi.
mozogj, anya!
E kísérletezésnek leginkább a mellékelt képen látható rágóka látta kárát, hiszen negyed órán belül legalább húsz alkalommal ért földet amiatt, hogy Anna Emese elkezdte élvezni a tárgyak leesését. Persze az is lehet, hogy nem csak a leesés foglalkoztatta, hanem az is, hogy végre sikerült engem is megmozgatnia minden alkalommal, amikor csak csőrike földet ért.
Szóval, a napjaink egyre kevésbé nevezhetők unalmasnak.
2011. október 3., hétfő
6. hónap
bizony-bizony, úgy repül az idő, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. a
Kislányunk 6 hónappal ezelőtt született - ez alkalomból az alábbi oldalt
készítettem.
 |
| felhasznált készlet: Vinnie Pearce (placid) |
2011. október 1., szombat
az első falatok
 |
| enne még, de a mai adag ennyi volt |
bár az étkezésében továbbra is az anyatejé lesz a főszerep, de mostantól a Picurkánk új ízekkel ismerkedik, és szépen lassan, fokozatosan tér majd át az új ételekre.
a mai, délutáni alvást követő menü 3-4 kanálnyi almalé volt, ami láthatóan nagyon tetszett a Kislányunknak. bár az első kanál után egy kis fintor jelent meg az arcán, de a negyedik kanál után már kérdőn nézett, hogy miért nincs több ebből a finomságból.
mivel ez még csak az első alkalom volt, ezért - a babaétkezésről szóló szakirodalommal egyetértve - nem akartunk ennél többet adni, hiszen ki tudja, hogy hogyan reagál a kis szervezete erre az új ételre.
a mostani étkezéssel együtt járt az is, hogy Anna Emesén ez alkalommal volt először előke. de amint az a képen is látszik, jó, hogy ráadtuk, hiszen már 4 kanál almalével is sikeresen össze tudja magát fröcskölni egy kisbaba.
zónázzunk!
sokszor kóválygok ide-oda az internetes oldalakon.
tegnap este olyan cikkre bukkantam, ami - nagy örömömre - gyökeresen megváltoztathatja a házimunkával való viszonyom.
valahogy sosem voltam túl nagy barátságban a takarítással. néha eszembe jut, hogy tenni kellene ezt-azt, de a rendszeresség hiánya miatt a rendet, tisztaságot megtartani nem igazán tudom.
most egy olyan programra bukkantam, amit ha elvégzek, akkor megtanulhatom, hogy hogyan kell fenntartani az itthoni rendet, tisztaságot.
jelenleg még csak házi feladatot kaptam, és hétfőtől kezdődik a 30 napos program.
már nagyon kíváncsi vagyok magamra, hogy vajon végig fogom-e csinálni az egy hónapnyi zónázást.
hogy mi is ez az egész? itt lehet olvasni róla bővebben.
tegnap este olyan cikkre bukkantam, ami - nagy örömömre - gyökeresen megváltoztathatja a házimunkával való viszonyom.
valahogy sosem voltam túl nagy barátságban a takarítással. néha eszembe jut, hogy tenni kellene ezt-azt, de a rendszeresség hiánya miatt a rendet, tisztaságot megtartani nem igazán tudom.
most egy olyan programra bukkantam, amit ha elvégzek, akkor megtanulhatom, hogy hogyan kell fenntartani az itthoni rendet, tisztaságot.
jelenleg még csak házi feladatot kaptam, és hétfőtől kezdődik a 30 napos program.
már nagyon kíváncsi vagyok magamra, hogy vajon végig fogom-e csinálni az egy hónapnyi zónázást.
hogy mi is ez az egész? itt lehet olvasni róla bővebben.
2011. szeptember 28., szerda
védőnőnél
Múlt hét elején - a Kislányunk 5 és fél hónapos korában - felkerestük a védőnőt a hozzátáplálásról kellett beszélgetnünk. Ám ekkor le tudtuk a 6 hónapos korban elvégzendő védőnői vizsgálatot is.
A hozzátáplálást még nem kezdtük meg, de már van itthon alma, és nemsokára kipróbáljuk, hogy a Picurkánk milyen véleménnyel van róla.
A hozzátáplálást még nem kezdtük meg, de már van itthon alma, és nemsokára kipróbáljuk, hogy a Picurkánk milyen véleménnyel van róla.
védőoltás - 5. hónap
Nagyon sok minden történt mostanában.
Két héttel ezelőtt lementünk a gyerekorvoshoz, aki beadta az 5. hónaposan beadandó oltást.
Kicsit féltem amiatt, hogy újabb tűszúrások ékesítik majd a Kislányunk combját... De nem, injekciót ekkor nem kapott, már csak a rotavírus ellen védelmet nyújtó oltás második adagját kellett beadni szájon át, folyadék formájában.
Most egy jó ideig nyugodt lehetek, hiszen oltás miatt majd csak 15 hónapos korban kell ismét látogatást tennünk a gyermekorvos rendelőjében.
Két héttel ezelőtt lementünk a gyerekorvoshoz, aki beadta az 5. hónaposan beadandó oltást.
Kicsit féltem amiatt, hogy újabb tűszúrások ékesítik majd a Kislányunk combját... De nem, injekciót ekkor nem kapott, már csak a rotavírus ellen védelmet nyújtó oltás második adagját kellett beadni szájon át, folyadék formájában.
Most egy jó ideig nyugodt lehetek, hiszen oltás miatt majd csak 15 hónapos korban kell ismét látogatást tennünk a gyermekorvos rendelőjében.
2011. szeptember 11., vasárnap
kontroll vizsgálat az ortopédián
Kislányunk 10 napos korában már túlesett egy csípőszűrésen, erről még annak idején írtam is néhány mondatot.
Anna Emesét 4 hónapos korában, azaz augusztus elején kellett volna visszavinni kontrollra. Próbáltam időpontot kérni már júliusban is, de akkor azt a választ kaptam, hogy augusztus elején nem rendel egyébként sem a doktornő, majd augusztusban hívjam őket ismét. Augusztusban - ahogy a recepción kérték - ismét telefonáltam, ekkor azért nem tudtak időpontot adni, mert már betelt az összes előjegyezhető időpont, kérték, majd egy hét múlva csörögjek ismét. Augusztus közepén ismét hívtam őket, - ekkor már harmadszorra, - és végre sikerrel: szeptember 9-én mehettünk vissza a kontroll vizsgálatra.
Pénteken, 9-én ismét megjelentünk a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézetben. Az időpont kérésekor azt mondták, hogy feltehetőleg sokat kell majd várnunk, mert sok előjegyzés van délre, amikorra nekünk is mennünk kell. Szerencsére mégsem kellett sokat várnunk, gyorsan sorra kerültünk. Egy másik kisgyermekes családdal mentünk be a vizsgálóba; itt, vetkőztetés után a meglehetősen szűkszavú doktornő kézi, ún. fizikális módon megvizsgálta a kislányunkat, halkan annyit mormolt az orra alatt, hogy "jó", és már fordult is a másik család kisfiához, hogy őt is megnézze. Hogy miért volt szűkszavú? Mert semmit(!!!) nem mondott; amikor a lelet átvétele után rákérdeztem, hogy ennyi volt-e a vizsgálat, csak annyi választ kaptam, hogy igen, viszontlátásra.
Kicsit félek, hogy vajon tényleg minden rendben van-e, hiszen nem volt túl meggyőző ez az orvosi magatartás, de azzal tudom magam megnyugtatni, hogy a 10 napos korban végzett vizsgálat negatív volt, semmilyen speciális, ún. betétes rugit nem kellett megvásárolnunk, és remélem, csak a biztonság kedvéért mondták a pluszpelusos terpeszben pelenkázást.
Anna Emesét 4 hónapos korában, azaz augusztus elején kellett volna visszavinni kontrollra. Próbáltam időpontot kérni már júliusban is, de akkor azt a választ kaptam, hogy augusztus elején nem rendel egyébként sem a doktornő, majd augusztusban hívjam őket ismét. Augusztusban - ahogy a recepción kérték - ismét telefonáltam, ekkor azért nem tudtak időpontot adni, mert már betelt az összes előjegyezhető időpont, kérték, majd egy hét múlva csörögjek ismét. Augusztus közepén ismét hívtam őket, - ekkor már harmadszorra, - és végre sikerrel: szeptember 9-én mehettünk vissza a kontroll vizsgálatra.
Pénteken, 9-én ismét megjelentünk a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézetben. Az időpont kérésekor azt mondták, hogy feltehetőleg sokat kell majd várnunk, mert sok előjegyzés van délre, amikorra nekünk is mennünk kell. Szerencsére mégsem kellett sokat várnunk, gyorsan sorra kerültünk. Egy másik kisgyermekes családdal mentünk be a vizsgálóba; itt, vetkőztetés után a meglehetősen szűkszavú doktornő kézi, ún. fizikális módon megvizsgálta a kislányunkat, halkan annyit mormolt az orra alatt, hogy "jó", és már fordult is a másik család kisfiához, hogy őt is megnézze. Hogy miért volt szűkszavú? Mert semmit(!!!) nem mondott; amikor a lelet átvétele után rákérdeztem, hogy ennyi volt-e a vizsgálat, csak annyi választ kaptam, hogy igen, viszontlátásra.
Kicsit félek, hogy vajon tényleg minden rendben van-e, hiszen nem volt túl meggyőző ez az orvosi magatartás, de azzal tudom magam megnyugtatni, hogy a 10 napos korban végzett vizsgálat negatív volt, semmilyen speciális, ún. betétes rugit nem kellett megvásárolnunk, és remélem, csak a biztonság kedvéért mondták a pluszpelusos terpeszben pelenkázást.
2011. szeptember 3., szombat
5. hónap
Igen, így repül az idő: Kislányunk 5 hónappal ezelőtt született.
Az alábbi oldalt ez alkalomból készítettem:
Az elmúlt 5 hónapban rengeteg minden történt, hiszen a Kislányunk minden nappal fejlődik.
Folyamatosan egyre több energiát igényel a Pici lány felügyelete, ugyanis már forog hátról hasra, hasról hátra és már az sem okoz gondot, hogy melyik irányba - megy minden jobbra és balra egyaránt. A sok mozgolódással "körbejárja" a játszószőnyeget, így az is elég sok energiát vesz el, hogy visszategyük a kiindulási helyre. :)
Már egy hónapja élvezi, ha a hangját hallatja, néha zeng tőle az egész ház.
Szóval zajlik az élet.
Az alábbi oldalt ez alkalomból készítettem:
 | ||
Felhasznált elemek:
Dido Designs (nostalgic moments) |
Az elmúlt 5 hónapban rengeteg minden történt, hiszen a Kislányunk minden nappal fejlődik.
Folyamatosan egyre több energiát igényel a Pici lány felügyelete, ugyanis már forog hátról hasra, hasról hátra és már az sem okoz gondot, hogy melyik irányba - megy minden jobbra és balra egyaránt. A sok mozgolódással "körbejárja" a játszószőnyeget, így az is elég sok energiát vesz el, hogy visszategyük a kiindulási helyre. :)
Már egy hónapja élvezi, ha a hangját hallatja, néha zeng tőle az egész ház.
Szóval zajlik az élet.
2011. augusztus 14., vasárnap
csak úgy :)
"Vajon jól csinálom?" - kérdezi magától a legtöbb szülő nap, mint nap. Ne hallgass másokra: A mosolygó, kiegyensúlyozott gyermek a "jól csinálás" legjobb fokmérője :)Forrás: Kismamablog
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)