úgy tűnik nálunk minden nagy pillanat az alvással van összefüggésben. így volt ez ma is.
már majdnem 11 óra volt, mire AnnaEmese felébredt. ígyhát semmi kétségem nem lehet afelől, hogy kialudta-e magát, mert minden bizonnyal igen, eleget pihent.
3/4 1 körül volt, amikor a futár a kapucsengőn felcsengetett, én az ajtóhoz mentem, de a futár még nem ért fel a lakáshoz, a másodikra. amíg az ajtónál várakoztam, addig visszanéztem a szobába; néztem, mit csinál a Kislányom. ekkor lettem arra figyelemes, hogy térden áll, és néhány "lépést" mászva tesz meg.
elérkezett hát ez a pillanat is: újabb szintlépés következett: még több figyelmet igényel a mi Picikénk, aki - most, hogy már mászik - egyre gyorsabb helyváltoztatásra képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése