a szülés

mielőtt elindultunk a kórházba

Április 2-án, szombaton jártunk a kórházban CTG miatt és ekkor találkoztunk a szülésszel is, akivel abban állapodtunk meg, hogy – ha addig nem indul meg magától a szülés, – vasárnap este 8-kor a kórházban megkezdik a méhszáj tágítását, így hétfőn megszülethet a mi Pici Lányunk.
A kórházi látogatást követően családi ebédre voltunk hivatalosak, itt már kezdtem magam kicsit furán érezni. Késő este értünk haza, lefekvés előtt még lezuhanyoztam, de aludni már nem igazán sikerült, mert a Pici nyomta a hólyagom és ezért 10-15 percenként jártam ki a mosdóba. Reggel fél 6-ra a fura érzésről határozottan megállapíthatóvá vált, hogy ez már a szülési fájdalom és kb. 5 percenként jelentkezik. Ekkor elkezdtük összeszedni magunkat és elindultunk a kórházba.

A negyed órás út alatt óramű pontossággal jelentkezett a három, ötperces fájdalom. Negyed 7 körül beértünk a kórházba. A szülészetre érkezés után CTG vizsgálat következett, majd ezt követően, 7 óra körül vettek fel az osztályra. 9 óra körül megérkezett a szülésznő, aki burkot repesztett, ekkor derült ki, hogy – a terminus túllépés miatt – a magzatvíz meconiumos. Ez után, valamivel később a szülész is befutott.
A vajúdás alatt semmilyen gyógyszert nem kértem, és nem is kaptam. Szépen, rendben ment minden, nem volt gond a tágulással, jöttek az egyre sűrűsödő, fájdalmasabbá váló fájások is, de a Baba feje sajnos nem úgy állt, hogy ki tudott volna jönni szülőcsatornából. A Kicsi fejének rossz irányba állása és a meconiumos magzatvíz miatt az orvos az altatásban történő császármetszés mellett döntött.
A Kisbabánk április 3-án 13:15-kor megszületett!!!
A műtét után a Picit apukája vehette kézbe, aki vele tölthetett fél órát. De azért, hogy az anyuka és a baba közötti bőrkontaktus meglegyen, a Kislányunkat a megszületését követő 2 órán belül már hozták is, így magamhoz ölelhettem délután 3 óra körül, nem sokkal a műtét utáni ébredezést követően.
Este 8-kor már felkelhettem, zuhanyozhattam – bár a felkelés és a zuhanyzás csak az éjszakás nővér segítségével ment. A mosdó felkereséséhez még kétszer kértem a nővér segítségét az éjszaka folyamán, hiszen kicsit még bizonytalanul mozogtam, és inkább mentem biztosra, nem mertem kockáztatni.
Szerencsére nyugalmas, háromágyas szobába kerültem, ahol nem volt más rajtam kívül. Ennek köszönhetően szinte az egész éjszakát átalhattam, bár néha eszembe jutott, hogy mostantól egészen más lesz minden, hiszen megszületett a Kislányunk, aki valahol itt szuszog a közelben. A Baba a császármetszés miatt az éjszakát nem töltötte velem, a néhány férőhelyes újszülött osztályon aludt, de amikor hajnali 1-kor megéhezett, hozták, hogy megetethessem (már alig vártam, hogy újra lássam, hiszen közel fél napja nem találkoztunk). Hétfő reggel, kb. fél 6 körül ismét hozták, de ekkortól – nagyjából 16 órával a szülést követően – folyamatosan, éjjel-nappal együtt vagyunk, hiszen a kórházban nincs külön újszülött osztály és nincs posztoperatív osztály sem, így minden szoba rooming-in rendszerrel működik, azaz végig az anyukák mellett van az új családtag.

A kórházban töltött idő jobb volt, mint amilyenre számítottam, de a végén már alig vártam, hogy végre itthon legyünk, immár hármasban.