Mivel szélcsendes időben a lakásban megreked a meleg, és még a kereszthuzat sem segít megmozdítani a benti levegőt, úgy döntöttünk, végre itt az ideje elhagyni Budapestet, és megcélozni a Velencei-tavat.
Nekünk, felnőtteknek jól esett elszakadni a várostól, és biztos vagyok benne, Picurkánk sem vette rossz néven, hogy nem a 4 fal között tölti élete eddigi legmelegebb napját. Amikor leértünk Velencefürdőre, nem a partra, hanem a nyaralóba indultunk, ahol a hatalmas diófa árnyéka biztosított helyet a letelepedésre, itt próbáltunk hűsölni, pihenni, és csak estefelé mentünk a víz közelébe, ezzel sikerült kiküszöbölni a nagy meleget és a sok strandolót.
Bár nap közben próbáltunk árnyékban maradni, ennek ellenére mégis sikerült egy kicsit módosulnia eddigi bőrszínünknek és végre látszik, hogy nem csak a lakásban, irodában töltjük napjaink, hanem néha kimozdulunk a szabad levegőre is.
Kislányunk életében ez volt az első teljes nap, amit a természetben töltött, de feltételezem, idén nem ez volt az utolsó alkalom.
hehe, epp arrol irtam hogy mennyire nem szeretem a velencefurdoi strandot, mert mindig oriasi a tomeg...persze ha nyaralo is van, ugy mar mas:)
VálaszTörlésmost olvastam :/
VálaszTörlés