házasságkötés

2011. február 11-én, pénteken összeházasodtunk, azaz mostantól hivatalosan is egy család vagyunk!!!

A készülődésre összességében szűk két hónapunk volt. Ez idő alatt kellett a házasságkötés napját érintően mindent kitalálni, leszervezni és beszerezni.
Az intenzív készülődés az esküvő előtti napon kezdődött: ekkor még ruhapróba várt rám, meg manikűrös, és hátra volt a fodrász is, ráadásul a ceremóniára és a vacsorára is még zenét kellett válogatni. De a pénteki napon, a szertartást megelőzően sem unatkoztunk: nekem a fodrásznál volt jelenésem, majd a sminkest vártam, miközben reméltem, hogy elkészül, és időben megérkezik a ruhám is. Szerencsére minden jól sikerült, és idejében összeállt minden ahhoz, hogy a hivatalból ne késsünk el.
A rövid polgári esküvőt egy szűk körű családi vacsora követte, ami megítélésem szerint jól sikerült. (De erről a meghívottak tudnának elfogulatlanabb véleményt mondani.)
Sokan voltak részesei az előkészületeknek:

• család, barátok, ismerősök, akik jó tanácsaikkal és támogatásukkal láttak el;
• manikűrös, fodrász, sminkes, divattervező, akik gondoskodtak arról, hogy jól nézzek ki;
• fotós, éttermi személyzet, akik a háttérből járultak hozzá az esküvő napjához.

Szerencsére nem pörgettük túl magunkat, nem görcsöltünk semmin, de talán ez annak is köszönhető, hogy esküvő szempontjából a február nem túl kapós, így nem kellett a hivatalban több órát várakozni a házasságkötési szándékunk bejelentésekor, sőt, az étterem-foglalással sem volt probléma. Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem voltam feszült, nem idegeskedtem, és hiába volt minden percem kicentizve, mégsem izgultam.
A ceremóniát követő vacsorán nem volt lagzi-hangulat, nem volt vőfély sem; csak a rokonok gyűltek össze, akik halk zene közben ismerkedtek, beszélgettek, és részesei lehettek a boldogságunknak azon napon, amikor hivatalosan is kijelentettük, hogy MI már mindig összetartozunk.