Aztán tegnap voltunk 4D-s ultrahangon. Egy kanapéról nézhettem a képernyőn, hogy hogyan mozog a Picink. Ez olyan volt, amit nagyon-nagyon ritkán érzek: nem tudtam, hogyan reagáljak, annyira csodálatos volt látni azt a pici emberkét, illetve főleg csak a vonásait, hiszen ez mégicsak ultrahang. Egyelőre szégyellős a Kicsike, mindig a szeme elé tette a kezét, de persze néha kikandikált, mintha csak azt akarná közölni: "Itt vagyok ám, hamarosan megérkezem!"
Szóval nem tudok szavakat, de ez az egész egyszerűen csodálatos!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése