Sokfelől lehet hallani, hogy az áldott állapot mégsem olyan áldott, hiszen émelygéssel, szédüléssel, mellfeszüléssel, fáradékonysággal, kívánóssággal és még ki tudja miegyébbel jár. A körülöttem lévők is folyamatosan arról érdeklődnek, hogy vajon hogyan bírom ezt az egészet.
Talán furcsán hangzik, de én első pillanattól kezdve nem érzem a másféle állapotot.
Bár egyszer nekem is volt hányingerem, de csak az az utáni reggelen, hogy a nőgyógyász bejelentette: tavasszal új családtaggal bővülünk. Ez a hányinger kb. 2-3 percig tartott, majd úgy múlt el, ahogy jött: hirtelen; és azóta sem tért vissza. A szakirodalom azt írja, hogy a hányinger a 14 hét tájékán szűnik meg. Ez alapján gondolom azt, hogy most már nem is jelenig meg újra.
Kívánósság? Eddig sem voltam túlzottan válogatós, és ez az utóbbi időben sem változott. Eddig még egyszer sem éreztem kényszert arra, hogy kovászos uborka nélkül megvesznék, vagy ha nem kapok almalevet, akkor annak beláthatatlan következményei lennének, vagy hasonlók.
Sokan említik a mellfeszülést is, mint a várandósággal együtt járó tünet, de nekem még ezzel sem sikerült szembesülnöm. Igaz, a melltartóim mérete lassacskán felülvizsgálásra szorul, és kénytelen leszek pár új, nagyobb méretű fehérneműt beszereznem.
Talán van még valami, ami az utóbbi néhány hónap változásainak köszönhető: képes volnék átaludni az egész hétvégét! Hét közben, a munkahelyen egész jól vagyok, azaz nem vagyok sokkal fáradtabb, mint régebben, de hétvégén alig tudok ellenállni az ágy csábításának.
De - biztos ami biztos - ezen a héten az orvosom megnyugtatott: ez már a második harmad, ez a legszebb időszak, itt már nincsenek kellemetlen tünetek, lehet élvezni, hogy lassan baba érkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése