a második nap

Ma délelőtt már a második bölcsis napot kezdhette meg a Kislányom. Ma is - akárcsak tegnap - 10-re vártak minket. Amikor beértünk a bölcsibe, a gyerekek most is kint játszottak a teraszon. Két csoport volt kint, így ma már kétszer annyi gyerekkel játszhatott együtt Anna.
Ma is pozitív tapasztasztalatokkal gazdagodtam: láttam, hogy a gondozók ölbe veszik a gyerekeket, megsimogatják őket, sőt, néha még puszit is adnak a buksijukra; olyan barátságosnak, családiasnak tűnik az egész, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Fél 12-kor a gyerekek megkezdték az ebédet; 4 fős asztaloknál foglaltak helyet. Annál az asztalnál, ahol Anna ült, mindegyik kislányon volt előke, csak az én gyerekemen nem. Igen, itthon is ez a helyzet; kb. 1 évvel ezelőtt folyton leszedte magáról az előkéket, de nem igazán tiltakoztam soha ez ellen, hiszen az előkék szinte  minden alkalommal tisztán kerültek le a nyakából. A gondozók ebéd közben megdicsértek, mert szépen és sokat evett a töltött paprikából és a banánból is.
Nem szeretnék messzemenő következtetésekre jutni abból, hogy amikor a gondozók elkezdték kirakni a kis ágyakat, akkor Anna ráült, vagy belefeküdt volna az egyikbe, hiszen ezt állítólag mindegyik gyerek eljátssza, amikor először meglátja az ágyakat.

Olyan boldog és büszke vagyok a Kislányomra, hiszen a csoportban Ő a legfiatalabb, és úgy tűnik, remekül megbirkózik a bölcsődei elvárásokkal.

első nap a bölcsiben

Csodásan sütött a nap, amikor felkeltem. Nem sokkal később birtokba vettem a fürdőszobát, majd miután végeztem, nekiálltam reggelit készíteni.Ez után ébresztettem a gyerekem, majd reggeli után elindultunk a bölcsibe, ahol délelőtt 10-re vártak minket.

Amikor beértünk a bölcsődébe, a gyerekek kint játszottak a teraszon. Én még lepakoltam a hátizsákot, amiben az első napon szüséges dolgokat vittem, de Anna már ment is befelé, a foglalkoztatószobába, azaz kifelé, a szobából megközelíthető teraszra. A terasz tele volt kis motorokkal, gyorsan egyet már ki is szemelt és ráült és már ment is vele. :) Megtudtam, hogy a mai nap egy 1 órás ismerkedésről szól. Amíg a bölcsiben voltunk, addig Anna a teraszon motorozott, babakocsit tologatott, vagy a többiekkel futkározott a terasz egyik végéből a másikba.

Ebéd előtt a gyerekek bementek a szobába, mi is velük tartottunk. Megkérdeztem a gyerekem, hogy maradjunk-e még, amire ő azt válaszolta, hogy vetkőzzünk le, azaz jól érthetően a tudtomra adta, hogy még nem akar hazamenni. Bent még rajzolt, főzőcskézet, hajszárítóval játszott, egyszóval, szépen feltalálta magát.

Ebéd előtt indultunk haza, jó nagy körben sikerült megközelítenünk a buszmegállót, de jól esett a séta, hiszen gyönyörű idő volt.

Hogy vajon milyen gondolatok kavaroghatnak a fejében, nem tudom, de remélem holnap is jól fogja magát érezni, amikor is már - ha úgy tartja kedve - együtt ebédelhet a többiekkel.