terepen

ismét sikerült újat tanulnom a Kislányomtól!
a mai nap tanulsága: nem mindig nekem - mint szülőnek - kell eldöntenem, hogy mi a jó, mi a rossz a gyereknek. ne akarjam már előre jobban tudni, hogy Ő majd jól fogja-e magát érezni, vagy nem.

hogy miről is beszélek?

ez már az utolsó, negyedik félévem az egyetemen. havonta három egymást követő napon vannak előadások, és a mostani hét is sulis hét, de ma nem előadás volt, hanem kirándulás. mi, urbanista szakmérnökök a főépítész szakmérnökökkel közösen egynapos kirándulást tettünk Százhalombattára és Érdre. a mára tervezett programról az volt az első véleményem, hogy ilyen pici gyerek mellett kizárt, hogy véghezvihető legyen egy reggel 9-től este 8-ig tervezett program.
amikor megláttam a mostani programot, tudtam, hogy a Picur nem lehet nélkülem 11 órát. de a Kicsivel nem mehetek egyedül; csak akkor tudok részt venni ezen a túrán, ha hárman megyünk. de azonnal azon kattogott az agyam, hogy a Picinek biztosan rossz lesz a babakocsiban ülnie egész nap, vagy fázni fog, vagy melege lesz...stb.
tegnap arra döntésre jutottunk, hogy reggel útnak indul a család, és amíg a Picuron azt látjuk, hogy jól érzi magát, addig maradunk.
így is lett. és még mindig leesett állal ülök itt, hogy a Manó milyen nagyon jól viselte a mai napot. de nem csak hogy jól viselte, hanem úgy tűnt, hogy még élvezte is a mai kirándulást. tetszett neki a séta, a sok ember. olyannyira jól sikerült a mai nap, hogy majdem fél 7-ig maradtunk Érden.

szóval a mai nap eseményei után már kevésbé félek a december elejétől, amikor kis családunk elindul 9oo km távolságra síelni.

babamuzsika

tegnap délelőtt babamuzsikán voltunk.
a kis csoport most 6 párból állt: 6 szülő és 6 gyermek volt jelen, illetve a foglalkozás-vezető.
mivel AnnaEmese nem üvöltötte végig a 3o perces foglalkozást, sőt még tetszett is neki, ezért - ha jó idő lesz, és időben sikerül felébredni - legközelebb is elmegyünk.

hozzátáplálási tapasztalatok

amint arról már beszámoltam, szombaton kezdtük meg a hozzátáplálást, de ekkor még csak almalevet kapott a Kislányunk...

• vasárnap összeturmixolva próbálkoztunk a Gyerekbe diktálni a gyümölcsöt,
• hétfőn reszelt alma volt a menü - de bármelyik változattal is próbálkoztam elég fancsali arcot vágott, 
• kedden újítás következett: grillezett alma került a turmix kései közé, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt,
• szerdán ismét nyersen turmixolt almával próbálkoztam...

ma végre új alapanyaggal egészült ki az eddigi recept, kipróbáltam, hogy az alma milyen barátságban van az őszibarackkal. mivel az előző napok tapasztalata alapján elmondható, hogy a Bébinek túl savanyú még az édes alma is, ezért 1 őszibarackhoz csupán 1/4 almát adtam, és így turmixoltam össze a 2 komponenst.
így már jóval nagyobb sikert könyvelhettem el babaszakácsként töltött pályafutásom során, de van egy olyan érzésem, hogy lesz itt még küzdelem.

most, a hozzátáplálás megkezdésekor jövök rá arra, hogy jó szolgálatot fog tenni az a rengeteg előke, amiről azt hittük, teljesen felesleges belőle annyi.

mozogj, anya!

Most, hogy a Kislányunk betöltötte a 6 hónapos kort, elérkezett végre az ideje annak, hogy a Picur megtapasztalja a gravitációs törvényeket.

E kísérletezésnek leginkább a mellékelt képen látható rágóka látta kárát, hiszen negyed órán belül legalább húsz alkalommal ért földet amiatt, hogy Anna Emese elkezdte élvezni a tárgyak leesését. Persze az is lehet, hogy nem csak a leesés foglalkoztatta, hanem az is, hogy végre sikerült engem is megmozgatnia minden alkalommal, amikor csak csőrike földet ért.

Szóval, a napjaink egyre kevésbé nevezhetők unalmasnak.

6. hónap

bizony-bizony, úgy repül az idő, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. a Kislányunk 6 hónappal ezelőtt született - ez alkalomból az alábbi oldalt készítettem.

felhasznált készlet: Vinnie Pearce (placid)

az első falatok

enne még, de a mai adag ennyi volt

igen, a Kislányunk 2 nap múlva fél éves lesz! ez azt jelenti, hogy elérkezett az ideje a hozzátáplálásnak.
bár az étkezésében továbbra is az anyatejé lesz a főszerep, de mostantól a Picurkánk új ízekkel ismerkedik, és szépen lassan, fokozatosan tér majd át az új ételekre.

a mai, délutáni alvást követő menü 3-4 kanálnyi almalé volt, ami láthatóan nagyon tetszett a Kislányunknak. bár az első kanál után egy kis fintor jelent meg az arcán, de a negyedik kanál után már kérdőn nézett, hogy miért nincs több ebből a finomságból.
mivel ez még csak az első alkalom volt, ezért - a babaétkezésről szóló szakirodalommal egyetértve - nem akartunk ennél többet adni, hiszen ki tudja, hogy hogyan reagál a kis szervezete erre az új ételre.

a mostani étkezéssel együtt járt az is, hogy Anna Emesén ez alkalommal volt először előke. de amint az a képen is látszik, jó, hogy ráadtuk, hiszen már 4 kanál almalével is sikeresen össze tudja magát fröcskölni egy kisbaba.

zónázzunk!

sokszor kóválygok ide-oda az internetes oldalakon.
tegnap este olyan cikkre bukkantam, ami - nagy örömömre - gyökeresen megváltoztathatja a házimunkával való viszonyom.

valahogy sosem voltam túl nagy barátságban a takarítással. néha eszembe jut, hogy tenni kellene ezt-azt, de a rendszeresség hiánya miatt a rendet, tisztaságot megtartani nem igazán tudom.

most egy olyan programra bukkantam, amit ha elvégzek, akkor megtanulhatom, hogy hogyan kell fenntartani az itthoni rendet, tisztaságot.
jelenleg még csak házi feladatot kaptam, és hétfőtől kezdődik a 30 napos program.
már nagyon kíváncsi vagyok magamra, hogy vajon végig fogom-e csinálni az egy hónapnyi zónázást.

hogy mi is ez az egész? itt lehet olvasni róla bővebben.