Olyan gyorsan telik az idő; Laura éppen csak most született, de már el is múlt 1 éves. Hihetetlen, mire elég egy év - megerősödött és tartja a fejét, forog hátról hasra, kúszik, mászik, ül, áll, lépeget a kanapénál, vagy egy széket maga előtt tolva, tapsol, integet, mutat, ha zenét hall táncol, mosolyog, kacag és a nővérével cinkosan nevet, előbújtak a fogai, egyre több mindent eszik és még van sok olyan dolog, ami apróságnak tűnik, de a kislányunk életében egy olyan állomás, ami szükséges a további fejlődéshez, tapasztalatgyűjtéshez.
Úgy érzem, minden egyes napot ki kell élvezni, mert a jelenlegi pillanatokat nem lehet visszahozni.
Ami elmúlt, amiről lemaradtunk, azt már végérvényesen eltűnt, de ami még vár ránk, az úgyis eljön, nem kell semmit sürgetni.
És igen, a fenti gondolatokra néha emlékeztetnem kell magam.
