szombaton 0 órakor életbe lépett a szerda éjfélig tartó hőségriadó. itt, a városban napközben nem túl sok mindent lehet csinálni: csak kora délelőtt és késő délután tudunk levegőre menni. ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap lemegyünk Velencefürdőre, ahol szabadlevegőn lehetünk mindannyian. így is tettünk, vasárnap dél körül útnakindultunk. a koradélutáni órákat a kertben töltöttük; próbáltunk az árnyékban pihenni, ebédeltünk, élveztük a frissnek nem igazán mondható nyári időt, Anna pedig pelus nélkül vígan szaladgált a fűben.
viszont, ha már vízpart környékén voltunk, akkor mindenképp szerettünk volna lemenni a tóhoz is. végre megvettük Anna első csomag úszópelusát, szóval, a pancsolásnak már semmi akadálya nem volt. Gárdonyba mentünk, mivel azt hallottuk, hogy az ottani szabadstrand a lassan mélyülő partjával a kisgyermekeseknek is kedvez.
sajnos amikor leértünk a strandra, még akkor is nagy volt a tömeg. de - ha már ideértünk - ez már nem vehette el a kedvünk a fürdőzéstől. gyors vetkőzés után elindultunk a víz felé, ami hirtelen ugyan hűvösnek tűnt, ezért szépen lassan mentünk egyre beljebb a Nagymamával, Petivel és Annával. Pankát nem igazán érdekelte a víz hűvössége, igaz, arra nagyon ügyeltünk, hogy - mivel első találkozása a tóval - ne hirtelen vigyük a vízbe. csak annyira mentünk be, hogy Anna lába leérjen a vízben, de a válla még kilógjon belőle, azaz kb. 5o-6o cm mélységig merészkedtünk. Panka ismét hatalmas meglepetést okozott: élvezte a vízi-létet, dobálta a kis labdáját, csapkodta a vizet a kezével és a lábával is, hatalmasakat kacagott, egy szóval, egyértelműen a tudtunkra adta, hogy jó ötlet volt lejönni a vízhez.
igen, ez az alkalom megerősítést adott abban, hogy mi a véleményünk a babaúszással kapcsolatban.
az idén nyárra vonatkozó programjaink szerencsére lehetővé teszik, hogy a megmaradt úszópelusokat a későbbi strandolások alkalmával is felhasználjuk, ugyanis nem ez volt az utolsó eset, hogy vízparti települést választottunk uticélul.
