Tisztában vagyok azzal, hogy régebben, pl. amikor én is gyerek voltam, nem lehetett a kisbabát akármikor megetetni, el kellett telnie 3 órának a két etetés között. Jelenleg az igény szerinti szoptatás a “divat”. Hogy őszinte legyek, ez utóbbi áll hozzám közel, hiszen egy gyerek éhsége nem az idő függvénye. Egy picike lényt nem lehet beprogramozni. Hogyan is várhatnám el a gyerekemtől, hogy időre éhezzen meg, amikor én sem így működök?
Most azt mondják, hogy a kisbabának fél éves koráig jó, ha kizárólag csak anyatejet kap. Ez azt jelenti, hogy – jó esetben – cicin keresztül szerzi meg a táplálékát. Szerencsére nálunk a fél eves korig történő anyatejes táplálkozással nem volt probléma, mivel volt elegendő tejem Panka megszületése óta.
Azonban megeshet, hogy a gyermeknek és az anyukának ki kell mozdulnia otthonról. De mivel a gyerek nem rendelkezik időzítő berendezéssel, ezért elképzelhető, hogy út közben a picur megéhezik. Ha pedig megéhezik, akkor anyatejet kell kapnia.
Sokféle nézet van jelen a társadalomban azzal kapcsolatban, hogy lehet-e, illendő-e közterületen, nyilvános helyen szoptatni. Én úgy gondolom, kulturáltan meg lehet etetni egy csecsemőt cumisüveg nélkül is; nem mindenki szeme láttára kell szoptatni, de pici gyerek esetén igenis vannak olyan helyzetek, amikor nincs más lehetőség elő kell venni a cicit és be kell rakni a gyerek szájába.
Vannak, akik szerint meg lehet etetni egy vécében is a gyermeket. Ekkor felmerül bennem, hogy az illető, aki így gondolkodik vajon hányszor fogyasztotta el az ételét a vécében? Feltételezem, egyszer sem. Akkor milyen alapon várja el egy kiszolgáltatott helyzetben lévő kisgyermektől, hogy más mocska és bűze mellett egyen-igyon?
Én – egy 13 hónapos Kislány anyukájaként – tudom, néha menni kell, van hogy hosszabb, van hogy rövidebb időre, de ki kell mozdulni gyerekkel együtt és nélküle is. Volt, hogy én is elmentem otthonról, akkor vagy Apuka, vagy a Nagyi maradt a gyerekkel. Hogy nyugodt legyek, amíg nem vagyok a kicsi mellett, hagytam otthon lefejve anyatejet, de a Kislányunk semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy cumisüvegből egyen.
Sokféle nézet van jelen a társadalomban azzal kapcsolatban, hogy lehet-e, illendő-e közterületen, nyilvános helyen szoptatni. Én úgy gondolom, kulturáltan meg lehet etetni egy csecsemőt cumisüveg nélkül is; nem mindenki szeme láttára kell szoptatni, de pici gyerek esetén igenis vannak olyan helyzetek, amikor nincs más lehetőség elő kell venni a cicit és be kell rakni a gyerek szájába.
Vannak, akik szerint meg lehet etetni egy vécében is a gyermeket. Ekkor felmerül bennem, hogy az illető, aki így gondolkodik vajon hányszor fogyasztotta el az ételét a vécében? Feltételezem, egyszer sem. Akkor milyen alapon várja el egy kiszolgáltatott helyzetben lévő kisgyermektől, hogy más mocska és bűze mellett egyen-igyon?
Én – egy 13 hónapos Kislány anyukájaként – tudom, néha menni kell, van hogy hosszabb, van hogy rövidebb időre, de ki kell mozdulni gyerekkel együtt és nélküle is. Volt, hogy én is elmentem otthonról, akkor vagy Apuka, vagy a Nagyi maradt a gyerekkel. Hogy nyugodt legyek, amíg nem vagyok a kicsi mellett, hagytam otthon lefejve anyatejet, de a Kislányunk semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy cumisüvegből egyen.
Szóval, ha valaki azzal jön, hogy nem kellene mások előtt sehogyan sem – sem nyíltan, sem eltakartan – szoptatni, mivel a gyerek kaphat lefejt tejet, vagy tápszert is, illetve ne éhezzen meg utcán, villamoson, stb. helyen, akkor azt – a fent leírt dolgok miatt – legszívesebben elküldeném valahová nagyon messzire.
